Gál Csaba Attila: Hagyaték – a karácsonyfa alá

A Barátosi-féle kézirat – Petőfi nyomában...

A cikk eredetije a Partium 2024/ 4.számában jelen meg. Utánközlés a szerző és a folyóirat hozzájárulásával

Kedves Komám!

Talán te is emlékszel, már Münchenben éltem, mikor a 90-es évek elején édesanyámtól egy csomagot kaptam. A csomagban Barátosi nagypapa kéziratai, jegyzetei és fényképei voltak. Édesanyám azzal az indokkal küldte el nekem a jegyzeteket, írásokat, hogy azokat olvassam és őrizzem.

1968-ban, mikor a nagypapa elhunyt, én még csak 5 éves voltam. Kevés emlékem maradt róla. Így nagyon örültem a hagyatéknak, de némi melankólia is erőt vett rajtam, hisz a múlt sok-sok emléke ismét a jelenemmé vált.

A kéziratok viszont lenyűgöztek. Óvatosan lapozgattam azokat. Féltve nehogy a régi füzetek, jegyzetek és naplókötések kárt szenvedjenek. Elhatároztam, ha egyszer időm engedi, akkor a teljes anyagot digitálisan feldolgozom és átolvasom. Teltek-múltak az évek. Egyre aktívabb lettem mint színpadi előadó és mint dalszerző. Megfeledkeztem a dologról.

Ez évben viszont az interneten „rám talált” szülővárosunk, Berettyóújfalu múzeumának 2022-es évkönyve. Ebben Barátosi L. Lajos (1961): Népi gyógyítás (Komádi) gyűjtéséből is idéznek… Sőt a lábjegyzetben is írnak róla:

„Barátosi Lénárt Lajos (1892 -1968) helytörténeti kutató is volt. Komádiban az 1950-es évek és a 60-as évek elején létrehozott egy igen komoly helytörténeti gyűjteményt, múzeumot, amit pontosan dokumentált, leltározott is. Ennek a gyűjteménynek igen jelentős része később bekerült a Déri Múzeum gyűjteményébe az ő leltározásával együtt. Feldolgozta a település történetét, Komádi krónikája 1264-1964-ig címmel, ami igen komoly kutató és gyűjtőmunka eredménye. Ennek egy példánya a Déri Múzeum néprajzi adattárában őrződik kéziratként: DMNA 1137-e leltári számon. - V. Szathmári Ibolya szíves közlése” (A BIHARI MÚZEUM ÉVKÖNYVE XXVII.)

Kérlek, vedd meg nekem ezt a könyvet! Előre is köszönöm!

Ettől a publikációtól új lendületet kaptam és a nyár folyamán volt időm a hagyaték digitális feldolgozására. Sőt azok nagy részének rendszerezésére és átolvasására is… Most így az ősz elején elkezdődött a tanítás, és új produkción is dolgozom. Szóval, hál’ Istennek, itt is zajlik az élet. Látom, hallom, olvasom, hogy te is nagyon aktív vagy!

Remélem hamarosan újra találkozunk!

Addig is kívánok Neked minden földi jót!

Baráti öleléssel:

Gál

2024. szeptember 18. München

PS:

Kérlek, hogy levelem folytatását csak a decemberi ünnepek alatt olvasd el! Barátosi nagypapa sorait meglepetésnek szánom neked ill. nektek a karácsonyfa alá!

Részlet a „Tagadom Petőfi fehéregyházi elestét” című kéziratból

„Nem óhajtok soraimmal sem olcsó feltűnést hajszolni, sem a múlt idők krónikásainak feljegyzéseivel vitába szállni, célom mindössze az, hogy boldogult nagyapám egykori naplója és elbeszélései feledésbe ne menjenek, s egyesek, akik jóakarattal foglalkoztak az én ázsiai Petőfi hírmondásommal, lássák, hogy nem céltalanul vagy vak véletlen folytán jutottam azok birtokába.

Petőfi fehéregyházi elestének kutatása nekem nemcsak jogos, de erkölcsi kötelességem is volt, mert arra szent fogadalmat tettem még 1905-ben boldogult nagyapámnak, ki 1914-ben halt el 92 éves korában.

Hála a jóakaratú sorsnak, három és féléves ázsiai utamról való hazatérésemet még megérte, és utamnak eredményét tudomásul vette.

Petőfiért Kufsteinban 10 évi börtönt szenvedéséért tehát meg lett a méltó elégtétele.

De hadd beszéljenek a feljegyzések.”

Barátosi Lénárt Lajos

***