Gyimóthy Gábor: A kettőzött mássalhangzókról
Nem csak fölösleges, káros!
Édes fiam jegyezd meg, hogy
a külföldi nem magyar.
Ott a szabály az írásban
furcsa kiejtést akar.
A kettőzött mássalhangzó
mindössze csak arra jó,
hogy előttük magánhangzó
hosszan ki nem mondható!
S a kettőzött mássalhangzót
sem ejtik ott kettőzve!
(Lenne ilyen a magyarban,
magából kivetkőzne...)
Ezért tehát csak EGY l-lel
ejtendő a millió!
Magyarba a második l,
kerek-perec, nem való!!!
Régen csak fölösleges volt,
ma viszont már káros is,
mert kettőzötten megnyomva
ejti falu s város is!
Nem minden szó maradt bunkó
(ne szórj fejedre hamut),
gyerekkoromban tennisz volt
s hasonlóan a mammut.
Ha németben Tenis-t írnál,
úgy mondanák, hogy ténisz.
(Hasonlón hangzik egy testrész,
néha úgy mondom én isz...)
Ám egyes szavaknak végén
egy-egy betű mit akar?
Ki ott kettőzöten ejt ki,
szerintem nincs oly magyar.
Ilyen a barakk, a modell,
s – (t-vel írva) – a fudball.
Továbbra emódon írni,
birka lelkületre vall!
Ha idegen szót veszel át,
kiejtést végy alapul,
s aztán minden gátlás nélkül,
írd le szépen magyarul.
Számtalanszor fölsorotam:
allergia, ellipszis,
kettőzve kiejtett betű,
olyan mint a nyelv-pestis...
szimmetria, kommunikál,
intelligens, milliárd,
fölös betűk kiirtása,
mondd barátom, kinek árt?
Fosszília, mottó, hobbi,
s a gyönyörű irritál,
kiejtésünket rontjuk, ha
a szánk kettőzésre áll.
Hatvan éve ? Ötven éve?
– Én senkit nem ámítok –
a mássalhangzó kettőzés
bukóságnak számított.
Most hát akkor, mi is a jobb,
bunkósítsunk szorgosan?
Vagy irtsunk idegen szóból
másodbetűt gondosan?!
Kiejtésünk céljaira
csodás a jelrendszerünk,
a kimondott szóra vigyáz,
s nem bohóckodik velünk.
Hülye szabályoknál pedig
– tanácsom nem lehet más –
rendkívül hatásos mindig
a csökönyös lázadás!
Döntsd el: „helyesen” írod a szót
– s rosszul mondod magyarul –
vagy idegen szó a magyar
írásmódra fanyalul...?
Mert különben írásmódunk
– mint székrekedt hasmenés –
egyszerre jobb- s baloldali
benne a közlekedés...!
Ezt is számtalanszor mondtam,
mi nem vagyunk akárkik.
Állj talpadra, csapj asztalra!
A gyávát nem becsülik...
Zollikerberg, 2022 VIII. 29.
Kapcsolódó írásaink:
Augusztus húsz és huszadika, az UFÓ-s sorozat és a magyar helyesírás – Gyimóthy Gábor és a Szerk.
Gyimóthy Gábor: Nyelvtanulás verspihenőkkel (II.) Életem függelékben – Idegen nyelvek közt
Gyimóthy Gábor: Nyelvtanulás verspihenőkkel (III.) Életem függelékben – Beleszerettem anyanyelvembe
Miért vagyunk restek alámerülni az igazgyöngyért? Szilaj Csikós seregszemlénk. Tisztelt Olvasó!
Gyimóthy Gábor levele a Szilaj Csikónak: a Nyelvlecke c. verse eredeti, helyes szövege
Gyimóthy Gábor két új – nevezetes Nyelvleckéjét megidéző – verse
Gyimóthy Gábor: AZ ÍRÁSMÓD. (Avagy: hogyan magyarítsuk az idegent)
Gyimóthy Gábor: Kókuszos történet (16.) „Korán kelt a kelta”
Gyimóthy Gábor: „Hogy is volt az egykor régen?” – Világhálón elszabadult versem...
Gyimóthy Gábor: Idomok – avagy formatervezős emlékeimből (1.)
Gyimóthy Gábor: Idomok – avagy formatervezős emlékeimből (2.)
Gyimóthy Gábor: Idomok – avagy formatervezős emlékeimből (3.)
Gyimóthy Gábor: Idomok – avagy formatervezős emlékeimből (4., befejező rész – különösen ínyenceknek)
Gyimóthy Gábor: Az írógép – „A fürge, barna róka átugorja a lusta kutyát”
Gyimóthy Gábor: A Holdról – unokaöcséimnek, seregnyi gyermekeiknek...
Gyimóthy Gábor: Féltsük-e a nyelvet? Egy hajdani nem közölt válaszom...
Gyimóthy Gábor: Baracknyílás. Úgy tűnik, hogy szereztem egy magyar nótát
Gyimóthy Gábor: Csillagok, bolygók, élőlények. II. (Tények, valószínűségek, marhaságok)
Gyimóthy Gábor: „Azt gondolom, hogy...” – Soron kívüli nyelvdorgáló
Gyimóthy Gábor: Háború – avagy adalék az ember természetrajzához
Comments