Gyimóthy Gábor: Foglalkozzunk egy kicsit a Marssal!

Miután kezdjük abbahagyni a durván kierőszakolt és utána évekig mégdurvábban folytatott háborút, okosabb dolgok felé fordulhatunk, mint amilyenek a saját, kölcsönös lemészárolgatásaink. (Azt azért szeretném tudni, hogy a háború folytatásáért rajongó, "barátságos", nyugateurópai politikusok közül, hányan lennének hajlandók személyesen fegyvert ragadni és kirohanni vele az orosz frontra? És, ha erre nem lennének hajlandók (van egy tippem: nem lennének...), akkor hogy' képzelik, hogy mindazok, akiket az ő kedvükért kiparancsolnak a frontra, oda örömmel mennek???)

Szóval, közeledik a Mars. Helyesebben: közeledik az időpont, amikor valaki – innen a Földecskénkről odamegy – fogja a lábát és ráteszi a Marsra. Hogy ez mekkora emberi teljesítmény lesz, azt itt nem akarom magyarázni, mert az mindenki előtt, áhitatot kikövetelően világos. Aki előtt pedig nem, annak hiába magyaráznám, mert annak a "lábtétel a Holdra" is csupán valami lényegtelen apróságnak tűnt (még rosszabb esetben el se hitte...).

A "Marsraszállás" technikai szempontból sem lesz kutyafüle, de az ma már mindenki előtt nyilvánvaló, hogy erre képesek leszünk (már ma vagyunk!). De az "emberi oldal", a lélektani, az egész, testi és szellemi teljesítmény, a sokszorosa lesz a "közönséges, járműtechnikai oldalnak"! Képzeljük el magunkat, amint 4-5 társunkkal összezártan a szűk űrhajóban (ahol a lábunkat is alig tudjuk kinyújtani) utazgatunk már három hónapja és még az út felénél sem tartunk, miközben a a Föld már csak csillagnak tűnik (jóval kevésbé fényes csillagnak, mint néha a Vénusz!). Ugyanakkor a Mars, a célpontunk – bár már kicsit nagyobb – még mindig csak vöröslő csillag! És körülöttunk a semmi, a koromsötétség (hacsak nem nézünk véletlenül a Napba). Aztán, majd ha odaérünk és túlleszünk a kockázatos leszálláson, még két évig mászkálhatunk űrruhákban, mielőtt indulhatunk vissza a Földre...

Képzeljük el! – Képzeljük tényleg el!!

Hát ezért lesz az emberi teljesítmény, a – bármennyire le nem kicsinylendő technikai teljesítménynek – a sokszorosa. Persze a "technikai teljesítmény" is emberi teljesítmény lesz, de a járműveknek, műszereknek nem kell érezhetően elviselniük azt, amit az embereknek viszont majd nagyon kell...

Nem árt a marsutazás néhány megváltoztathatatlan tényét már most megismerni. A Mars kicsit távolabb kering a Naptól, mint a Föld. Ezért mi – a belső pályán – időnként lekörözzük, helyesebben "le-elipszisezzük". Ez kereken 26 hónaponként következik be. Világos, hogy a Marsba nem lehet (nem okos) bármikor indulni. Az utazás és az egész, mondjuk, három évig tartó expedíció rém drága. Tehát csak olyankor okos menni, amikor a két bolygó helyzete erre a legalkalmasabb. A kereken két évenként előforduló, viszonylag alkalmas helyzeteken kívül, 15 évenként még jóval alkalmasabb helyzetek adódnak. Ezt a pályaelipsziseink egymáshoz való viszonyának köszönhetjük, helyesebben persze annak, hogy ezeken az elipsziseken mikor és hol tartózkodik e bolygó páros. Egy ilyen "alkalmas ablak" 2048-ban lesz. Akkor nagyon valószínű, hogy lesz egy "kiruccanás" a Marsra (akkor én 112 éves lennék, tehát tessék majd rám gondolni...). Előfordulhat, hogy a kínaiak már most dolgoznak (lázasan) egy ilyen expedíció tervén, amellyel 2033-ban (ez a korábbi, következő "startablak") meg akarják verni az amerikaiakat, mint ahogy az amerikaiak verték meg az oroszokat 1969-ben a Holdra-szálláskor. Ám ez erősen valószínűtlen, mert bár a Marsra nehéz odamenni, de visszajönni még sokkal nehezebb. Az egész ügyhöz nem árt, sőt, szerintem elengedhetetlen tapasztalatokat szerezni a Holdon.

Még valami fordulhat elő. Egy jóembernek (mondjuk Musknak) sikerül olyan önkéteseket toboroznia, akik hajlandóak lennének a Marsra menni "menettérti jegy" nélkül. Ilyen esetben már akár ebben az évtizedben elindulhatna egy társaság a Marsra...

2048, mint valószínű első indulási időpont azért nem túl távoli, mert jelenleg nagyon nagy haladás mutatkozik az ión-hajtóművek (rakéták) terén. Lehet, hogy addigra a kínosan hosszú, hét hónapos utazási időt le lehet majd rövidíteni egy-két hónapra.

 Olympus Mons

Ha nem tudná, elmondom én,

jól figyeljen kegyed:

Himalája nem bírna el

egy még nagyobb hegyet!

Más a Marson, mert a bolygó

csak enyhébben vonz.

Így nőhetett oly magasra

az Olimpusz Monsz...

Naprendszerünkben – azt mondják –

hiába is kutatsz,

nem találnál még egy hegyet,

mely ekkora kupac!

Himalájánknak talán az

összes magas hegye

nem lenne elég ahhoz, hogy

megteljen a begye...

Huszonhat kilóméteren

van a lapos csúcsa,

s hatszáz kilóméteres a

testének a „húsa”!

E tömeghez nagyon soká

hányhatta a lávát,

amíg el nem érte az a

hegynek mai lábát.

Ám ma már nem tűzokád, mert

a Mars már nem heves.

S a tenger is eltűnt róla,

felszíne nem „leves”...

Sajnálom e barátságos,

kis bolygó-öcsénket,

s remélem, hogy „bőre” alatt

van még némi élet...

Megjegyzések: A lapos csúcs magassága a környezetéhez

mérten (amelyből kiemelkedik) 26 km. Ha vonnánk egy átlagos  

mars-szint-magasságot (miután itt nem lehet tengerszinttől

mérni), onnan számítva még mindig 22 km lenne a magassága.

Az átmérője 600 km. Iszonyatosan nagy tömeg, mert a csúcsa

nem földi tűzhányókhoz hasonló, hegyesen magasba tornyosuló,

hanem az egész hegy olyan, mint egy óriási lepény (mint amilyet

egy tehén hagy magamögött...).

Zollikerberg, 2025 III. 4.

 Mars-vers

Csodás hely volt a Mars

négymiliárd éve.

Versenyben állt a Földünkkel

élet-kezdetére.

Mely bolygó tekintett büszkén

az első, kis lényre?

Nem tudjuk, ám tán a Mars is

jutott eredményre.

Csak hát aztán a lényecske   

– itten is és ottan –

nem sietett ám fejlődni

– éldegélt nyugodtan...

Kik e versenyt szorgalmazták

– és ez több mint semmi –,

szertték volna a startot

egyenlővé tenni.

Ha a Földnek fordulata

pont huszonnégy óra,

forogjon hát a Mars is úgy!

Gondoskodtak róla.

Ha ferde a Föld tengelye  

– akármi jó benne –,

igazságos csak a ferde-

tengelyű Mars lenne.

Úgy is lett és a rendezők

bármivel is mérték,

majdnem pontosan azonos

ez a két-két érték!

Ám a lényecske – úgy tűnik –

jól érezte magát:

hárommiliárd éven át

mást sem tett, csak lazsált.

Ma már tudjuk, itt a Földön,

vígan megtehette,

sajnos a Marson magának

meg nem engedhette.

Bár a rendezők, úgy tűnik,

mindenre ügyeltek,

egy dologról azonban már

sajnos nem tehettek:

Mars szomszédunk, noha kedves,

barátságos golyhó,

de Földünknél sajnos bizony,

sokkal kisebb bolygó!  

Hamar hűlt le a belseje,

megszűnt a fém-örvény,

amely nélkül mágneses tér

nincsen. – Ez a törvény!

Márpedig e tér védene  

meg a durva széltől,

mely a Nap felől áramlik,

s nem csak azt, mi élt – öl...

„Elfújja az a légköröd  

– szerencsétlen bolygó –,

sivataggá leszel, amely   

minden létet fojtó!”  

Ez történt és ezután a

tenger elpárolgot...

És a pára ment a széllel,

eltűrvén e sorsot...

Nem tudjuk tehát, hogy vajon

lett-e lény a Marson?

(Aki úgy hiszi, hogy igen,

kérem, velem tartson!

Énszerintem lett ilyen lény   

– s kételyt félretéve –

ma még ott tart, ahol tartott

sokmiliárd éve.

Nem pusztult el – annál sokkal

szívósabb az élet –

csak a föld alá költözött,

hol még ma is élhet.)

Megjegyzések: Amit egy napnak tekintünk, az

valójában kicsit több mint egy teljes fordulat

(kereken 361 fokos elfordulás), és ez nálunk

24 óra. A Marson: 24 óra, 37’, 22”. A földtengely

23,439°-ot zár be a keringési síkra mért merőlegestől.

A Marsnál ez 25,19°. A Mars átmérője a földátmérő  

fele. Tömege a földtömeg 15 százaléka.

Zollikerberg, 2025 III. 4.