Gyimóthy Gábor két új – nevezetes Nyelvleckéjét megidéző – verse

(A Nyelvleckét idézik meg e versikék, örömmel ajánljuk tisztelt Olvasónk becses figyelmébe – a Szerk.)

Mai magyar

Megrökönyödésem nő,

egy tárgy sosem lehet: ő !

S ha még nem tudná valaki,

az állat sem lehet: aki !

Házi, avagy vadonélő,

négylábú, vagy szárnyrakélő,

húst, vagy akár növényt ehet...

Aki: csupán ember lehet!

A szörnyűség gyorsan terjed.

S én csak borsót hányok falra.

Szegény nyelvünk tovább süllyed,

barlanglakó színvonalra...

Sirató

Nem csoda, hogyha valaki

hangosan siratja

azt, amit fogára kapott

ebek harmincadja.

Lám, a szegény magyar nyelvet

nem kutya harapja

és azoknak, kik rongálják,

nem csak harmincadja.

Sajnos számtalan ezreknek

apraja és nagyja

kicsit sem törődik vele

és pusztulni hagyja.

Nemtörődömség a divat,

rengeteg a trehány

olyan, ki sok ősi szabályt

egyszerűen lehány!

Fütyül rá, hogy nyelvezete

egyre idegenebb.

Nem nyüzsgött a szókincsben még

ennyi idegen eb!

Nincs, aki kiáll a nyelvért,

nincsen, aki menti,

a sok nyelvi borzadályon

nem lázad föl senki.

Tudom, hogy falra hányt borsó,

mit e téren írok.

Ne csodálja senki hát, ha

keservesen sírok...

---

Kapcsolódó cikkünk:

• Gyimóthy Gábor: Nyelvtanulás verspihenőkkel (I.)

• Gyimóthy Gábor: Nyelvtanulás verspihenőkkel (II.) Életem függelékben – Idegen nyelvek közt