Gyimóthy Gábor nyelvleckéztetője a delfinek védelmében
Sajnos nem tudtam megállni, hogy rá ne robbanjak egy, a tévében frissen elhangzott szóra. Egyszerűen fölfoghatatlan, hogy az országban mennyire nem törődnek a nyelvvel (valószínűleg, általában az egész oktatással)!
Elképesztő, hogy butaságból, hanyagságból, kényelemből, vagy akár szándékos hencegésből hagyjuk magunkat lehengerelni egy olyan nyelv által, amelynek annyi „esze” sincs, hogy pontos és félreérthetetlen írásjelekkel rögzítse a szavaiban előforduló hangokat! Amely nyelv visszaél azzal, hogy elterjedt a világon. Illetve, persze, azzal nem a nyelv él vissza, hanem a rabszolgai átvevői! Nagyon enyhén hangzik a tényálláshoz viszonyítva, ha azt mondom, szégyen és gyalázat!
Az angolnyelvű szöveget nyilván lefordítja valaki. Már az baj, ha az illető nem tudja, hogy a magyarban mit, minek neveznek. Aztán a szöveget valaki átnézi, aki talán egy fokkal magyarabb, vagy általánosan műveltebb a fordítónál. Ha már nála is átmennek az ilyen hiba-nyalánkságok, akkor arra mit lehet mondani? Mit szidjunk? Az utolsó fél évszázad oktatását, vagy az egész, lefokozódó kultúránkat?
Meddig fokozható az önmegalázás?
Cseréljük ki szavainkat,
sokkal jobb az idegen!
Fontos, hogy a nyelvben egyre
több idegen szó legyen!
Az önmegalázásnak már
sehol nincsen határa!
Kidobjuk a szavainkat
a nagy szemétrakásra!
Hogy a sztrók már „közkinccsé” vált,
ordítva, égig kiált!
Ám ennél a nyelvrongálás
nem torpant meg – meg nem állt!
Az angolból lefordítva
a nyelvünkbe berohan,
és a kardszárnyú delfinnek
egyszer csak új neve van!
Ma már gyilkosbálna néven
úszik nyelvünk tengerén,
és mi sunyítva ténfergünk
a szégyenünk mezején!
E szónak, szövegeinkben
egyszerűen nincs helye!
Aki mégis beleteszi,
gazember, avagy hülye.
Félek, harmadik az eset:
tudatlanság az oka,
mert a fejekben terjed a
koromsötét éjszaka...
Zollikerberg, 2025 I. 19.
Comments