Gyimóthy Gábor: VÁLOGATOTT TILLÁROM VERSEK (14)
Tillárom versek?
Igen! Bár a tilláromvers fogalmát aligha találnánk meg szótárakban, lexikonokban, vagy akár a Wikipédián, mégsem hiszem, hogy magyaráznom kellene, mit értek alatta. Nem beszélve Hofi „meghatározásáról”, amikor azt mondta (idősebbek talán még emlékeznek rá): „Ma nincs olyan vers, hogy tillárom-tillárom. Ma csak olyan van, hogy: Földanyjának földanyja! Azannya!” (a felvezetés folytatása: itt)
Későn jössz
Szakasztott olyan vagy,
mint egy régi kép,
amelyről tanultam,
milyen is a szép.
De, mely sosem függött
iskolám falán.
Melyet csak vérsejtek
őriznek talán.
Ne csodáld, ha szemed
lelkemig döfött:
ősvarázs rostokol
bájaid mögött.
De kitör! – De lecsap!
És rabod vagyok...
Jöjj hát, ha vágyaid
nem nagyon nagyok.
Zürich, 1983 II. 6.
Csönd
Elmentél hát... Véglegesen...
Itt csak a sóhaj maradt,
melyet énbelőlem tört ki
ez a fájó fordulat.
Nem hitted, hogy szerettelek...
Tán ügyetlen volt e szív,
mely téged bár visszavágy és
visszavár, de sose hív.
Lépted zaja csöndre csendült.
Nem hallatszik több zörej,
mint amennyit üt az árnyék,
egy lehulló hópehely...
Zürich, 1983 II. 12.
Őserdő
Nyíl pattan az íjról.
Mit talál vajon?
Madár hullik ágról,
vagy egy kis majom?
Szó pattan a szájról.
Kit keres vajon?
Jó szó – ölni nem fog.
Őt verik agyon?
Némelyik megtorpan,
retteg ajkamon.
A legszebb szavakra
lesz-e alkalom...?
Zürich, 1983 II. 13.
(innen folytatjuk)
Felvezető cikkünk és az első 3 vers:
Comments