Gyimóthy Gábor: VÁLOGATOTT TILLÁROM VERSEK (22)
Tillárom versek?
Igen! Bár a tilláromvers fogalmát aligha találnánk meg szótárakban, lexikonokban, vagy akár a Wikipédián, mégsem hiszem, hogy magyaráznom kellene, mit értek alatta. Nem beszélve Hofi „meghatározásáról”, amikor azt mondta (idősebbek talán még emlékeznek rá): „Ma nincs olyan vers, hogy tillárom-tillárom. Ma csak olyan van, hogy: Földanyjának földanyja! Azannya!” (a felvezetés folytatása: itt)
Megfordult a szél
Megfordult a szél és
akár a mesében,
nem csak a felhőket
tolta odébb szépen.
Megváltozott minden
egy varázsütésre,
és a kellemetlen
mintha csak megkésne.
Nem zavar azóta,
amint szemet hunyok,
éhes és ravasz és
megátkozott szúnyog.
És a szűk utcákon
este a sötétben,
mibe nem szeretek,
azóta nem léptem.
Hamarabb találom
a kulccsal a lukat,
és a szomszéd kutya
már nem engem ugat.
És megszűnt azóta
a nyárba tévedt tél!
Mert a szél megfordult
és te rám nevettél...
Firenze, 1984 X. 14.
Felhívás
Esténként az ágyamból, ha
kinézek az ablakon
és a felhők elpihentek,
van egy kedvenc csillagom.
Miért kedvenc? – Elmondhatom:
mert úgy áll az ablakom,
hogyha kényelmesen fekszem,
ezt az egyet láthatom.
A csillagon eltűnődöm.
Körülötte vannak-e
olyan bolygók, mint a miénk,
mint ez a szép Földteke?
És ha vannak, azok közül
valamelyik tán lakott...
És ha lakott, akik lakják
tán csinálnak ablakot...
És az egyik ablakon át
talán éppen valaki,
kiválasztott csillagként a
mi Napunkat szúrta ki.
És most ott tűnődik ő is –
egymás felé bámulunk...
Egymásról hírt vajon mikor
– ha egyáltalán – kapunk?
Nos, míg ez az ügy lezárul,
kérem azt a földi lényt,
aki hozzám hasonlóan
kémlel egy ily égi fényt,
aki hasonlókon töpreng
– és eközben nőnemű –
jelentkezzen nálam bátran,
hátha ebből nőne mű?
Meg kellene beszélnünk, hogy
ki-ki, melyik csillagot
szemelte ki önmagának,
melyik felé pillogott?
Összeveszni nem fogunk, hisz’
megtehetjük azt legott,
hogy kettesben és egy ágyból
lessük azt a csillagot...
Perudzsa, 1985 VIII. 7.
Lesújtottan
Te már rám se nézel
hosszú hetek óta.
És melletted soha
nem üres a hely.
Lehetnék most akár
kiköszörült csorba,
szél, amely nem fújhat,
olvadt hópehely.
Ha elmész mellettem,
nem nyúlok utánad.
Félek, ha elérlek,
megdermeszt a fagy.
Ha utánad nézek
csodálom, hogy látlak,
mert mintha nem lennél,
olyan messze vagy...
Perudzsa, 1985 VIII. 11.
(innen folytatjuk)
Felvezető cikkünk és az első 3 vers:
Commenti