Gyimóthy Gábor: VÁLOGATOTT TILLÁROM VERSEK (34)

Tillárom versek?

Igen! Bár a tilláromvers fogalmát aligha találnánk meg szótárakban, lexikonokban, vagy akár a Wikipédián, mégsem hiszem, hogy magyaráznom kellene, mit értek alatta. Nem beszélve Hofi „meghatározásáról”, amikor azt mondta (idősebbek talán még emlékeznek rá): „Ma nincs olyan vers, hogy tillárom-tillárom. Ma csak olyan van, hogy: Földanyjának földanyja! Azannya!” (a felvezetés folytatása: itt)

Rég nem hallott dallam                         

Rég felejtett dallam árad.

Könnyezik szemem.

Emlékeket ébreszt bennem.

Soruk végtelen.

Táncoltam rá, fütyültem is,

s öleltem talán.

Régen sokszor vidultam, vagy

búsultam dalán.

Segítek a hangszereknek,

most is fütyülöm.

Emlékekben kószálgatok

együtt és külön.

Csak az élvezettől sírok,

vagy talán nem is...

És ahogyan fütyülgetem,

kicsit tán hamis...

Zollikerberg, 2020 II. 19.

Régi, magyar film

Elmerülök egy-egy régi filmben

– merengő zamatú napokon –

melyekben Ámerikába mentek

és úgy mondták még, hogy grámofon.

Peregnek a régi, szürke képek,

s ez valóságos csoda nekem.

Sürögnek a jólismert színészek

az alig hiányos filmeken.

Celuloidból voltak még akkor,

amely szinte robbanóanyag!

Lángra lobbanhat az önmagától,

nem csak, ha a raktáros hanyag.

Mégis megmaradtak és ma élnek.

Rajtuk rég eltűnt színész hadak.

Ma mindegyik „régészeti emlék”.

Mindegyik a múltból egy adag.

Pedig annak nincs is még száz éve,

ahogy ott Kabos bohóckodott,

s Pethes Sándor és Makláry Zoltán

szinte minden filmben játszhatott.

Elmerülök furcsa bódulatban

s hallgatom a régi dallamot.

Az utolsó, nem egész száz évben

minden kétszáz évet változott...

Zollikerberg, 2020 III. 19.

Régi, magyar film (Merengő)

A régi film, a régi film –

minden pénzt megér!

Szívemhez nőtt azzal, hogy

fekete-fehér.

Alig több, mint tíz év alatt

– itt megáll az ész! –

hány filmben lett jó barátunk

maroknyi színész?!

Nem baj, hogy a szereposztás

gyakran azonos.

Amelyikben nem szerepel,

hiányzik Kabos!

Film elején népszámlálást

szoktam tartani,

és hiányzik, ha hiányzik

néha Kiss Manyi.

Makláry Zoltánt se látom.

Hát ez nem lehet!

Ki gyárthatott őnélküle

magyar filmeket?

Ha Pethes Sándor hiányzik,

az szinte csoda.

Őnélküle, a helyébe

kit tettek oda?

Hiányzik, hogyha hiányzik

– érthető habár –

minden filmben nem játszhatott

sajnos Latabár...

Ám nézzük a csillagokat,

itt nincs is vita,

csillagoknál csillogóbb volt

Szeleczky Zita!

És mit mondjak Jávor Pálról?

Kell-e mondani?

Róla – aki látta, annak –

nem kell szólani.

Nem sorolom! – A neveknek

„se száma, se szeri”,

e filmeknek rajongója

mindet ismeri.

A mai fiatal viszont

rá se hederít,

ha szürke a képernyő, hát

színesre derít.

Számára a régi filmből

nem árad varázs...

Neki a kopott filmszalag

macskakaparás...

Pedig ránk kacsint belőlük

egy letűnt világ.

Borúlátó, ha volt köztük,

a sorból kihág.

És szállnak e filmekből a

régi dallamok,

milyet – haldokolva is tán –

dúdolni fogok...

Zollikerberg, 2020 IV. 17.

(innen folytatjuk)

---

Felvezető cikkünk és az első 3 vers:

Gyimóthy Gábor: VÁLOGATOTT TILLÁROM VERSEK (1)