Gyimóthy Gábor: VÁLOGATOTT TILLÁROM VERSEK (35)

Tillárom versek?

Igen! Bár a tilláromvers fogalmát aligha találnánk meg szótárakban, lexikonokban, vagy akár a Wikipédián, mégsem hiszem, hogy magyaráznom kellene, mit értek alatta. Nem beszélve Hofi „meghatározásáról”, amikor azt mondta (idősebbek talán még emlékeznek rá): „Ma nincs olyan vers, hogy tillárom-tillárom. Ma csak olyan van, hogy: Földanyjának földanyja! Azannya!” (a felvezetés folytatása: itt)

Mit láttam a világból?                          

Nem láttam a Dél Keresztjét

s a Jó Reménység Fokát,

nem üldöztem kengurut és

nem szeltem át Szaharát.

Nem vettem részt vadállatdús,

afrikai szafarin

és a Cukorsüveg helyett,

amit látok: szaharín...

Copacabánán sem jártam,

nem csetlettem Kamcsatkán,

s a legjobb étterem címét

– Bangkokban – nem adhatnám.

Nem nyaraltam Barbádoszon,

nem teleltem Hawain,

nem síztem, nem korcsolyáztam

Grőnland jegén, havain.

Nem láttam az Egyenlítőt

(legföljebb az olyan gólt),

kiotói templom gongja

nekem eddig sosem szólt.

Mit láttam hát a világból?

Jaj, bizony rengeteget!

És, ha itthon körülnézek,

látok csodát eleget.

E csodáknak ezreléke

is kitölt egy életet,

sokkal többet megismerni

s megjegyezni nem lehet.

Boldog voltam s boldog vagyok,

mert örömömet lelem

a legegyszerűbb virágban,

a hazai terepen...

Zollikerberg, 2020 VII. 15.

Kis unokám és a jövő

Kis unokám, hogyha megnő,

majd mindenkin túltesz.

Ügyes sebész, avagy talán

híres csillagász lesz.

Vagy akár sikeres régész

s rábukkan egy sírra,

melynek pazar gazdagságán

Tutankámon sírna...

Mérnök, tudós, felfedező,

avagy űrpilóta,

olyan fizikus, amilyen

nem volt Einstein óta.

Vagy tán zongorista – noha

most nem csodagyermek –

kinek sikerétől rengnek

a hangverseny termek.

Sportoló, akitől dőlnek

szédült világcsúcsok...

Lelki szemem előtt látom

s tudom, hogy nem túlzok.

Elsőként repül a Marsra,

vagy ha járt már más ott,

megmenti a vírusoktól

a jövő világot...

De, ha mind e babérból egy

kis levélkét sem nyer,

legyen vidám, legyen boldog,

emberséges ember!

Zollikerberg, 2020 VII. 29.

Régi, téli pillanatkép

(Vadul havazik Zürichben.

Ilyen sem volt már sok éve.

Ablakon át révedezem

a dolgomat félretéve.)

A falunknak főutcáját

– ahogy most a múlba látok –

jégsimára csúszkálták a

lovak által húzott szánok.

Lócitromban keresgéltek

hetyke, kis búbospacsirták,

s a múlt század derekán a

negyvenes éveket írták...

Közel nyolcvan éve ennek,

de mégis élénken látom.

Vagy talán csak elképzelem

és nem más, mint ködös álom...

Zollikerberg, 2021 I. 14.

(innen folytatjuk)

---

Felvezető cikkünk és az első 3 vers:

Gyimóthy Gábor: VÁLOGATOTT TILLÁROM VERSEK (1)