Gyimóthy Gábor: VÁLOGATOTT TILLÁROM VERSEK (36)
- szilajcsiko
- ápr. 2.
- 2 perc olvasás
Tillárom versek?
Igen! Bár a tilláromvers fogalmát aligha találnánk meg szótárakban, lexikonokban, vagy akár a Wikipédián, mégsem hiszem, hogy magyaráznom kellene, mit értek alatta. Nem beszélve Hofi „meghatározásáról”, amikor azt mondta (idősebbek talán még emlékeznek rá): „Ma nincs olyan vers, hogy tillárom-tillárom. Ma csak olyan van, hogy: Földanyjának földanyja! Azannya!” (a felvezetés folytatása: itt)
Anyám versei
Megsárgult és kockás papírlapok,
melyek között búsan lapozgatok.
Versek és oly kedves dalszövegek;
fölöttük merengek, révedezek.
Anyukám sorain nem látszik meg,
hogy a kéz, mely írta, milyen beteg.
És bár volt fájdalma, egész sereg,
vidám hangulatú minden szöveg.
Minden sorából úgy tűnik elő,
kicsit sem koptatta elmúlt idő.
És mert a betegség nem törte meg,
élnivágy a sorok közt is remeg.
Minden dalszövege egy-egy virág
(mintha rendben lett volna a világ),
üdének tűnnek, ámde öregek,
koruk hetven év felé közeleg.
Bár a világ nagy léptekkel halad,
s az idő fékezetlenül szalad.
Az ember gondjai közé ragad...
Szép vers eközben időtlen marad.
Zollikerberg, 2021 III. 6.
Március közepén (Petőfiskedve)
Már nyílnak a háznál a kerti virágok,
sombokor ágán sárga virul,
de látod a csúcson, mit idelátok,
tél hava ott még fagyba lapul.
Ifjú szívemből agg ketyegő lett:
érfala most már drótot ölel.
Ősz hajam is csak szösz-szerű, feslett,
melyet a kor hullatva öl el.
Mint a virág, úgy hervad az élet.
Hitveseim mind messzetűnők.
Gondolatomba néha betéved,
hogy közelemben voltak is ők.
Pusztulatomban hűlt tetememre
bárki terít majd szemfödelet,
gyéren hívok könnyet a szemre
és a világ nagy ívbe’ feled...
Zollikerberg, 2021 III. 12.
Márciusi hópehely
Márciusi hópehely, mely
vidáman ereszkedik,
reméli, hogy társai s ő
a vidéket ellepik.
Ámde amit leszálláskor
maga alatt talál,
nedves aszfalt, amelyen már
vár reá a halál.
Ezért, hogyha hópehely vagy,
szívleld meg e kis mesét,
ha elkéstél szállingózni,
élvezd jól ki az esést...
Zollikerberg, 2021 III. 17.
(innen folytatjuk)
Felvezető cikkünk és az első 3 vers:
Comments