Gyimóthy Gábor: VÁLOGATOTT TILLÁROM VERSEK (37)

Tillárom versek?

Igen! Bár a tilláromvers fogalmát aligha találnánk meg szótárakban, lexikonokban, vagy akár a Wikipédián, mégsem hiszem, hogy magyaráznom kellene, mit értek alatta. Nem beszélve Hofi „meghatározásáról”, amikor azt mondta (idősebbek talán még emlékeznek rá): „Ma nincs olyan vers, hogy tillárom-tillárom. Ma csak olyan van, hogy: Földanyjának földanyja! Azannya!” (a felvezetés folytatása: itt)

Falovacska                         

Kedves, régi falovacska

a játszótér szélén hever

döglötten.

Ott, ahol az unokámmal

tegnap néhány rövid órát

töltöttem.

Hátán ültünk egy-két éve,

s örömében épphogy csak nem

nyerített,

ki gondolta volna, hogy az

idő rá ily kora véget

kerített?

Kis unokám odament és

szomorúan simogatta

a fejét.

Ragyogó, új, rúgós játék

foglalja el kérkedően

a helyét...

Zollikerberg, 2021 III. 27.

Nézd a hangyát!

Fut a hangya az aszfalton

célratörőn, gyorsan.

Ügyelj rá és ne taposd el

sose szándékosan.

Életveszélyben szaladgál,

mert bárki ráléphet,

ki ezáltal pusztítja a

derék hangyanépet.

Titokzat az ő világuk,

nem a mi világunk,

melybe egyelőre sajnos

még csak alig látunk.

Gondolkoznak és terveznek,

szervezett a népük.

Hírközlésük működik, de

szavukat nem értjük.

Illatanyag nyelvük talán

csupa kiáltások:

„Kérünk, vigyázzatok kicsit

miránk óriások!”

Zollikerberg, 2021 VI. 2.

Megint tavasz

Már egy hete figyelek egy

sötétlila ibolyát.

Napról napra tavaszabb lesz,

kikelet hoz száz csodát.

Az aranyág bokra robban

csillagszórószerűen.

A hóvirág nyugodni tér,

most egy évig elpihen.

A kankalin és a sáfrány

ural még nagy tereket,

de itt-ott már pitypang nyílik

s átveszi a terepet.

Szellőrózsák tanakodnak

és az odvas keltike,

őket kelti-e a tavasz,

avagy azt ők keltik-e?

Nem tudom mind fölsorolni

– jó, ha ember belátta. –

Itt van még a tőzike is

s a boglárka saláta...

És ne haragudjatok rám,

kedves kerti virágok,

hogy e kikeleti versben

nem mutattam tirátok.

Mintha nem lenne elég a

sok sárgán nyíló virág,

a széncinkék mellényétől

tovább sárgul a világ.

Csakhogy nem hallom hangjukat.

Egyetlen egy sem dalol,

mert erre sok fészekrabló

ólálkodik valahol?

Varjútól, szarkától félnek,

legalábbis azt hiszem.

Madárdal nélkül pedig a

tavasz csak fél értelem.

Lehet, túl kevesen vannak

s ezért nincsen csatadal?

Területük nincs veszélyben,

nem kell hangos diadal?

Ám a fészekrabló varjak

is féltik a fészküket.

Éppen láttam, hogy két varjú

vöröskányát kergetett.

De ez csakis az ő dolguk,

bele nem avatkozom.

Úgyis beleavatkoztunk

a természetbe nagyon...

(Legyen ez a kis tavasz-vers

önmagamnak is emlék.

Honnan tudhatnám, hogy eztán

hány ilyen versem lesz még...?)

Zollikerberg, 2022 III. 22.

(innen folytatjuk)

---

Felvezető cikkünk és az első 3 vers:

Gyimóthy Gábor: VÁLOGATOTT TILLÁROM VERSEK (1)