Gyimóthy Gábor: VÁLOGATOTT TILLÁROM VERSEK (38)

Tillárom versek?

Igen! Bár a tilláromvers fogalmát aligha találnánk meg szótárakban, lexikonokban, vagy akár a Wikipédián, mégsem hiszem, hogy magyaráznom kellene, mit értek alatta. Nem beszélve Hofi „meghatározásáról”, amikor azt mondta (idősebbek talán még emlékeznek rá): „Ma nincs olyan vers, hogy tillárom-tillárom. Ma csak olyan van, hogy: Földanyjának földanyja! Azannya!” (a felvezetés folytatása: itt)

Magyarnóta                       

(Megjegyzés:

Ez és a két következő, magyarnóta-

vers egy feltehetően saját dallam

szövegeként keletkezett utólag.)

Gyönyörű a baracknyílás,

ha itt a tavasz.

Noha évről évre virul,

sosem ugyanaz.

Más volt amíg velem voltál,

csókolgatva átkaroltál...

Akkor sokkal szebb volt a tavasz.

Szebb volt a nyár, szebb volt az ősz,

szebbek a telek,

amikor még kézenfogva

táncba vittelek.

A világban kószálgatok,

emlékeimben kutatok,

ennél szebb emlékre nem lelek.

Bár a régi tavaszokra

gyakran gondolok,

jól tudom, hogy lesznek majd még

mesés tavaszok.

Lesz gyönyörű baracknyílás,

lesz egymás karjába omlás,

ámde akkor én már hol vagyok...?

Zollikerberg, 2022 IV. 30.

Magyarnóta merengő

Fodrozódik a tó vize,

ha fújja a szél;

falevelek suttogása

titkokról mesél.

Arról, hogy van nagy szerelem,

s ha azt hiába keresem,

a reményem mégis tovább él.

Oly mezőkön járok, ahol

sok a vad virág;

elfelejtem így, hogy gyakran

gonosz a világ.

Míg az utamat taposom,

szebb jövőről álmodozom,

s átölel a néma pusztaság.

Örökké nem bolyonghatok,

hiszen jól tudom.

Gondolataim fonalát

tovább nem fonom.

Fölmászom a domboldalra;

rákapok egy kicsi dalra,

s dúdolgatom a szép alkonyon.

Zollikerberg, 2022 V. 6.

Tavaszi szédület

Vérehulló fecskefű és

nefelejcs és harangláb,

és egy szerény kis gyöngyvirág

másfél méterrel odább.

Ezt láttam ma az út szélén,

meleg májusi napon,

és még sok más virágot is,

mind föl sem sorolhatom.

Selymes boglárka, százszorszép,

enyhén lila lóhere,

magbament pitypangok között.

S itt-ott odvas keltike.

Aztán kert mellett mentem el

s onnan lila orgona

nyúlt át a kerítés fölött:

szín- és illat-„harsona”!

Csoda hát, ha így kerít be

a támadó kikelet,

hogy az ember a tavaszba

rögtön bele is szeret?

Zollikerberg, 2022 V. 10.

(innen folytatjuk)

---

Felvezető cikkünk és az első 3 vers:

Gyimóthy Gábor: VÁLOGATOTT TILLÁROM VERSEK (1)