Gyimóthy Gábor verse a Kovidról, valamint három „ikonikus” kérdése

Kovid?

Sikerült a kovidomat

úgy-ahogy túlélnem.

(Ezt egyelőre csak hiszem

és vadul remélem.)

Igaz, elképesztő volt a

testi gyöngeségem,

de az összeroskadástól

mégsem kellett félnem,

mert ahhoz is segítséget

kellett volna kérnem...

                 *

Félek, hogy a fenti szöveg

önámítás, sajnos nem más,

mert amim van, az nem kovid,

hanem tán tüdőgyulladás...

Zollikerberg, 2025 III. 1.

---

Ezt a verset dühömben írtam, miután a DUNA-tévében, három egészen különböző adásban, talán ötször fordult elő az ikonikus. Már nem számoltam, mert akkor már nagyon benne voltam a betegségben.

 Három kérdés 

1) Ha azt mondod ikonikus,

    mit értesz alatta?

2) Ha el tudod magyarázni,

    mit értesz alatta,

    akor miért nem eleve

    úgy mondod? – Ebadta!

3) Ám, hogyha ez nem sikerül,

    s nem jön szó a szádra,

    csupán azért szajkózod, mert

    divatszó lett mára??!

Az ikon: kép és – el ne fuss –

képszerű az ikonikus...

Semmitmondónak találod?

Ebben igazad van! – látod?

Ám ide angolból áradt,

s a majmolás el nem fáradt,

ma, bár szégyen (be nem vallott):

szinte ötpercenként hallod!!

Az angolban többet jelent?

Kit érdekel az „idebent”?

Divat lett – nyelvünk hanyatló! –

„Fogalomtalan” dzsókerszó!

Zollikerberg, 2025 II. 26.