Gyimóthy Gábor kristályméltatója

Kristályok

Tudtad-e, hogy a kristálynak

magyar neve jegec?

Nem tudtad? – Most megtanultad!

Tőlem akár mehetsz.

Jaj, ne menj el, csak tréfáltam!

Most jön csak a szöveg,

hiszen a kristályok előtt  

lekerül a föveg...

Hogy’ jut „eszébe” anyagnak,

hogy gyönyörű legyen

és a saját jószántából

kész csodákat tegyen?!

Formát öltsön, színt mutasson

nem is akármilyet!

És alkosson káprázatos

ragyogású követ?  

A színeket leírni is

alig-alig lehet,

hasonlításképpen mutatsz

másik drágakövet...

Például, rubint-pirosnak  

mondható a gránát.

(A tűzpiros rossz szó lenne,

nem látsz olyan máglyát.)

Milyen zöldben ékeskedik   

a varázsos smaragd?

(Melynél eszedbe sem jut, hogy

tovább csiszold, faragd...)  

Azúrkék az egyik. – Másik,

az égszínkék türkíz.

Akvamarín pedig, mint a

fehérmedrű tóvíz.

Az ametiszt lilán csillan,

a turmalín fekete.

Színt, melyben nem henceg kristály,

találni vajh lehet-e?

Hegyikristály – bár színtelen –

viszont tán többtonnás.

(Kibányászni ily tömeget

szinte már hegyomlás...)

Valahol – tán Mexikóban –

barlangot találtak,

melyben össze-vissza mázsás

gipszkristályok álltak.

(Újra föltöltötték vízzel

– ne járjanak oda –

mert ez a gipszkristály-barlang

természeti csoda!)

Ámde csoda persze mind, a

kristályok alakja!

szinte azt mondhatnánk, hogy a

mértannak alapja.

Orgiákon dorbézolhat

köztük a részarány;

szimetriák fajtáiban

tombol mind valahány!

Tetraéder, oktaéder,

kocka, s furcsa hasáb,   

s ezek változataiból

van egy egész nyaláb.

Pentagon-dodekaéder,

mely aranyként virít?

Igen, ilyet is láttam már!

(Nem arany volt: pirit.)

Ám, a legdrágább ékkővel

a sors mostohán bánt:

nincs csodás kristályformával

kápráztató gyémánt!

(Ember vette hát kezébe –,

az elégedetlen! –

s briliánst csiszolt belőle,

becsvágytól követten...)

Bármily törtető az ember,

ne legyen oly hanyag,

hogy az eszébe ne jusson

a legolcsóbb anyag:  

a víznek is van kristálya –,

titkot ki nem tárok –

havazáskor láthatók e

hatágú kristályok.

Aprócskák, de gyönyörűek,

s akárcsak az élet,

rövid ideig maradó,

csodás tünemények!

Nincs két egyforma közöttük

– formakincsük tenger –,  

mint ahogy nincsen a Földön

két egyforma ember...  

Éltük rövidsége miatt

(értékeket rostálj!)

nem is vetekedhet velük

a legdrágább kristály!

Zollikerberg, 2024 XII. 16.