Hajdu Zoltán: Elemzések a transzhumanizmusról és a megfigyelt emberről (10)

Én vagy a gép?

https://egyetlenegy1.blogspot.com/2025/02/227-en-vagy-gep.html

Ne feledjük el, hogy a gépeket mi hozzuk létre, és nem a gépek hoznak létre minket, mert akkor már nem is lennénk az Egy képe és azonossága. A teremtett „én” nem gép, mivel az „én” nemcsak az öt érzékelésre alkalmas elme-testet jelenti, hanem a lelket és a szellemet is. A mai tévedés is abból a kb. XVIII. századi gondolkodásból származik, hogy az ember nem más, mint elme-test, racionalitás, ahogy Descartes fogalmazott: „alkatrész” a gépezetben. Ma digitális gépezettekkel állunk szemben, ahol a fejlesztési trendek arra mutatnak, hogy hamarosan létrehozzák a humanoid robotembert, és ennek tömegével pedig a robottársadalmat, ahol a gépekkel több időt fogunk tölteni, mint gyerekeinkkel vagy feleségünkkel (férjünkkel), esetleg barátainkkal. A digitális trendhez tartozik az is, hogy fokozatosan le kell építeni és el kell tüntetni azokat a nyomokat, amelyek az ember egyetemességéről szólnak, ellenkező esetben nem erősíthető fel az individuális manipuláció, a megfigyelés, a modellezés és a meggyőzés. Nem véletlen, hogy a digitális manipuláció legfőképpen a tájékozatlan fiatalokat célozza meg. Az individualista embernek nem szabad tudnia, hogy pl. egy chip méretéből és anyagából kifolyólag korlátok közé zárt eszköz, amely meghatározza, hogy milyen gyorsasággal működjön, vagyis milyen legyen az adatfeldolgozási kapacitása. Arról nem is szólva, hogy mi lesz, ha a chip meghibásodik, elromlik és hulladékká válik. A chip nem képes magát kijavítani. Ezzel szemben a chiphez hasonlítható emberi neuronhálózat kapacitása határtalan és nem romlik el, nem termel hulladékot és képes önmagát kijavítani.

A technikai gépcsodák nem ismerik a biológiai lényekre, így ránk is jellemző cirkularitást (körforgást), az önkorrekciót, az önrendelkezést, az elmúlást és a születést. Ma még ott sem tartunk, hogy felismerjük biológiai képességeinket, pl. legjobban a testünket, kevésbé az elménket, és még kevésbé a lelkünket ismerjük, ennek ellenére máris hajlandók vagyunk a gépek imádatára. Ha átadjuk magunkat a gépek akaratának, a gépi vallásnak, a mesterséges intelligencia és a chipek irányításának, akkor a finomra hangolt testünkben-elménkben és lelkünkben létrehozzuk azt a törést, amelyekkel a sejtjeinkben, szöveteinkben, szerveinkben levő hierarchiát, kapcsolati hálózatokat romboljuk szét. A rombolás sejtszinten, pontosabban a sejtmagban a fehérjeszintézist koordináló DNS szintjén jelentkezik, amely utasítást ad a fehérjeszintézis megváltoztatására vagy annak leállítására. Ez a változás, parancs sejti, szöveti és szervi szinten is megjelenik, ami akár látható betegségként is formát ölthet. Minden egyes sejtünk, szövetünk valamilyen feladat elvégzésére van programozva. Ha ezt a programot megváltoztatjuk vagy leállítjuk, annak következménye egy új DNS üzenet, hogy erre a feladatvégzésre nincs szükség, és a sejt önmagát elpusztítja, vagy rákos megbetegedést okozó sejtfalók szüntetik meg a szövet normális működését. A sejtek közötti kapcsolati hálózatok születése pl. tanulással nyomonkövethető; ugyanígy a felbomlása, pl. memóriavesztés, az agysejtek öregedése esetében Amit gondolatnak, érzelemnek, légzésnek, mozgásnak stb. nevezünk, nem jöhetne létre, ha testünk hierarchikusan szervezett működésében nem léteznének a kapcsolati hálózatok. A növények, az állatok, de a mi emberi sejtjeink is önálló egységek, így minden életfunkcióval rendelkeznek. A növények esetében pl. a szövettenyészet ezen a kapcsolati hálózaton és memórián alapul. Hogy agyi működésünk mennyire összetett, utalunk egy svájci intézetben (Swiss Federal Institute of Technology, Lausanne) végrehajtott Blue Brain kutatás eredményeire, amelynek keretében megállapították, hogy az emberi agy több mint 800 részében több mint 20.000 gént, 100.000 fehérjét, egy sejten belül billiónál több molekulát, csaknem 100 billió neuront és 1000 trilió szinapszist (kapcsolódási pontot) használunk.

Nagy valószínűséggel a gépek vallását támogatók és üzemeltetők nem ismerik saját testük, elméjük és lelkük (ha van egyáltalán) képességeit. Amit ismernek: a manipuláló algoritmusok segítségével elérhető sok-sok pénz, az újabb fejlesztés és a még több pénz. Az üzletben a határ a csillagos ég. Amit viszont tőlünk elvárnak, hogy egyetemességünket, teremtettségünket, szakrális szabad akaratunkat, önrendelkezésünket adjuk oda nekik, és legyünk a gépeket imádók vallásának tagjai (digitális rabszolgák), hogy lépjünk ki a rendből a rendetlenségbe, lépjünk át a szabadságból a rabságba, a minőségből a mennyiségbe, a fényből a sötétségbe, a középpontiból (centrumból) a mellékesbe (perifériára), a szeretetből a magányba, és a sor folytatható. Nem tudjuk, hogy valójában kik vagyunk is, de kényelemből máris hajlandók vagyunk mindazokról az emberi és isteni tulajdonságainkról lemondani, amelyek megkülönböztetnek a tudatlanok által létrehozott gépektől. Az „oszd meg és hatalmaskodj fölötte” megosztó, társadalmi dilemmát okozó parancs a digitális médiumok esetében is érvényes, ugyanis ez a hatalmi elv és a vallások is mindig az individuális ént (az elme-testet) vették és veszik most is célba, mivel az egyetemes én az Egy által mindenkiben már le van foglalva. A digitális rabszolgák megosztása kettős: egyéni szinten a manipuláció és meggyőzés, a figyelemelterelés által elérik a lényegtelenre való odafigyelést, társadalmi szinten pedig a tömeges befolyásolás által a megosztottságot. A kétféle elterelésben az a közös, hogy a változás mindig külső forrásból ered, külső befolyás alatt történik. A külső befolyásolás pedig manipulálható, irányítható. A manipuláció, a szándékos megvezetés (félrevezetés) természetesen nem a nyitottságra késztet, hanem önmagunkban a korlátok felállítására (különben nem manipuláció volna). A manipulátor nem akar arról tudomást szerezni, hogy az ember, akárcsak a teremtő Egy, korlátlan, tökéletes és mindenható. A manipulátor korlátokat, gátakat szab az ember tökéletességével, mindenhatóságával, örök életével szemben, mert az ember szakralitásának lefokozásában, halandóvá tételében, az élő-halott élet kialakításában érdekelt. De csak azért, hogy a mi lefokozásunkból ő meggazdagodjon. Az ember számára ez egy veszélyes és félelmetes játék, mert a felek a játékszabályokban nem egyeztek meg, és az eszközarzenál is a támadó manipulátor kezében van. Várhatóan a győzelem is az övé lesz. A megtámadott embernek egyetlen fegyvere van, tudatossága, amely azt diktálja, hogy lépjen ki a rendszerből. Ha egy bírósági tárgyaláshoz hasonlítanánk a két fél viszonyát, akkor a digitális felületek jelentenék a támadó felperest, a teremtett ember pedig a védekező alperest.

Amit érdemes tudnunk, hogy mivel az Egy képe és azonossága vagyunk, mindazokkal a képességekkel, lehetőségekkel (potenciákkal) rendelkezünk, amelyek a teljes és beteljesedett emberi élethez szükségesek. Képesek vagyunk tehát transzcendens módon túllépnünk az elménk és a digitális manipulátor által felállította korlátokon. Tudatosságunk az, ha túllépünk az elménk korlátain, tudatlanságunk pedig az, ha elfogadjuk az elménk, illetve a gépek vallása által felépített korlátokat. Az Egytől kapott szabad akaratunk értelmében nap mint nap, óráról órára, percről percre szabadon dönthetünk arról, hogy megőrizzük-e egyetemes egységünket, vagy magunkat szétszedjük és magas individualitásunkban, a hatalomtól elvárt áldozatként odaadjuk magunkat a gépeknek. A digitális értékesítési propaganda abban érdekelt, hogy napjainkat szenvedésben töltsük el, amire természetesen a gyógyírt is ő adja. Kettős a haszon, kettős a bevétel. Pedig nem a szenvedésre vagyunk teremtve, hanem épp a boldogságra, szabad akaratunk gyakorlására, bátorságra és barátságra, megértésre, szeretetre, együttérzésre. Az elidegenítő, befolyásoló digitális manipuláció célja az is, hogy ne ismerjük meg magunkat, ne szeressük sem magunkat, sem másokat, ne kisistenek, hanem a gépek algoritmusának végrehajtói legyünk. Aki önmagát szereti, az mások szeretetére is képes, fordítva nem. Ha már a teljes élet megéléséről, az egyetemességről lemondtunk, legalább próbáljunk meg életünk legjobb változata lenni. Többek között gyakorolhatjuk például az együttérzést, a mások megbecsülését, a hálaadást.

A digitális hatalom nem érdekelt abban, hogy mi az önrendelkezésünkről, önszabályzó, öngyógyító képességeinkről tudomást szerezzünk. Ahogy abban sem, hogy testünk működését megismerjük. Ugyanis minden egyes sejtünkben levő DNS képes energiát, pl. fényt kibocsátani és befogadni, vagyis hogy mi energiakibocsátó és -befogadó, finomra hangolt, élő „finom testek” vagyunk. Az energia pedig információt is hordoz, vagyis információt kapunk és adunk. A tudósok már kimutatták, hogy a több mint 50 billió sejttel rendelkező testünk egyenként képes 0,7 volt feszültséget generálni és befogadni, ami azt is jelenti, hogy tudatossággal ezt az energiamennyiséget önmagunk gyógyítására is felhasználhatjuk, vagyis arra, hogy egészségesebb, boldogabb és hosszabb életet éljünk. Viszont tudatlanságunkban, mindezekről lemondva, individualitásunkban, önmagunkat korlátozhatjuk és másoknak is árthatunk. Kellemes, külső környezeti hatásoktól, pl. a digitális színterek állandó figyelemelterelő hatásától mentes környezetben, pl. meditációban képesek vagyunk saját sejtosztódásunkat befolyásolni, úgy, hogy igénybe vesszük az újonnan képződő sejtjeinket, és nem engedjük, hogy használat nélkül elhaljanak. A kellemes, nyugodt környezet képes kommunikálni a DNS körüli kromatin fehérjével és szabályozni a DNS „pozitív” működését.

Az önmagunktól való elidegenedésre nevelő hatalmi, digitális felületek arról pl. nem tájékoztatnak, hogy szervezetünk sejtjei valóságos technikai blokkláncok (blockchain), mivel adatokat tárolnak (memóriával rendelkeznek) és elosztó adatbázisként olyan módon közvetítenek adatokat ki és be, hogy azok nem változnak, ugyanakkor átláthatók és biztonságosak. Azt sem hozzák tudomásunkra, hogy a kvantumszámítógépek működési elvét a sejtjeink kvantumműködéséből másolták le. De azt sem, hogy a másolat nem tudja megközelíteni kvantumtestünk sejtjeinek működését, mivel az ember tökéletlen és így az általa létrehozott technológiák is tökéletlenek. Amikor bármit is lemásolunk világunk működéséből, mindig egy gyengébb, hulladék verziót hozunk létre, pl. az istenített chipek kapacitása is anyaguktól és méretüktől fogva korlátozott teljesítményre alkalmasak.

A közösségi színterek által vezetett digitális társadalom létrehozása, úgy látszik, egyre közelebb van. Erre utaló jeleket lehet találni pl. az évente Davosban megrendezett Világgazdasági Fórum (WEF) 2022-es évi döntéseiben: bejelentették, hogy a globális kérdések megoldásában, pl. a digitalizáció előrelépésében összefognak az amerikai kormány által létrehozott Egyesült Nemzetekkel. Hasonló módon, az Európai Unió is évente számos digitális kutatási programot terjeszt elő. A háttérben tehát készülnek azok a tervek, amelyek egy későbbi időpontban már konkrét politikai döntéssé alakulnak át és végrehajtásra kerülnek. A digitalizáció előretörését mutatják az emberbe beépíthető chipek propagálása is, amely chipek az amerikai társadalom számára 2023-tól elérhetők (https://www.youtube.com/watch?v=Tw82jm00IoM), illetve Európában Svédország jár az élen (https://www.youtube.com/watch?v=dl_gemn9a9E). A digitális eszközhasználatért vajon mit kell cserébe odaadnunk? Mindenekelőtt önrendelkezésünket, önszabályozásunkat, isteni teremtettségünket. Érdemes arra figyelnünk, hogy ha elme-testi, illetve lelki funkciónkat „kiszervezzük”, pl. gépekre bízzuk, akkor azt a funkciót testünk és lelkünk úgy értékeli, hogy azért neki nem kell „dolgoznia”, és önmagát leállítja. A sokféle és többszöri leállítás pedig elme-testünk és lelkünk hierarchikusan szervezett egységének a megbomlásához (működése feladásához, elsorvasztásához) vezet. Az egység megbomlásának hatása pedig a testi és lelki betegség, az agy funkcióinak leépülése, pl. csökken az összpontosító (koncentráló), a beszéd általi kifejező, az ösztönös felismerő és problémamegoldó képességünk. Ami azt jelenti, hogy képességeinket, önállóságunkat feladjuk, és már nem vagyunk képesek az alkotásra, csak a munkára, a gépek adta parancsok végrehajtására. Talán a humanoid robot létrehozásával a nyugati bölcseletnek is vége, vagy képes átalakulni?