Hajdu Zoltán: Elemzések a transzhumanizmusról és a megfigyelt emberről (2)
- szilajcsiko
- márc. 30.
- 5 perc olvasás
A transzhumántól a transzhumanizmusig
Jelenlegi ismereteink szerint a transzhumán kifejezést először Dante használta az 1321-ben keletkezett Isteni színjáték c. művében, ahol a szó jelentése a „kilépni az emberi állapotból és érzékiségből”, vagyis kilépni az elme és az öt érzékszervünk diktálta észlelésekből és tapasztalásokból. Dante a transzhumán kifejezést az egyetemes ember megnyilvánulására vonatkoztatta.
A XIX. században Friedrich Nietzsche az emberen túli emberben, az „übermensch” fogalomban még mindig a megistenülésre váró, az önmagát, individualitását meghaladó egyetemes embert értette. A XX. században már fordulat ált be a fogalom értelmezésében, mert a modern liberális és kapitalista korban a transzhumán alatt kizárólag az individualista én, az elme-test által uralt emberről van szó. Ezt látjuk pl. T. S. Eliotnál, aki az 1949-es Koktéparty c. művében a transzhumán kifejezést az emberi út kockázatainak kifejezésére alkalmazza. Teilhard de Chardin Az ember jövője c. poszthumusz művében (1959) azt javasolta, hogy az ember minden lehetőséget használjon ki, hogy képességeinek teljességét elérje. A sorban az oxfordi egyetemen tanító Julian Huxley következik A transzhumanizmus c., 1957-ben megjelent esszéjével – a transzhumanizmus szót is neki tulajdonítják. Huxley arról írt, hogy az embernek jobb környezetet kell teremtenie magának, de ez még nem jelentette azt, hogy egy embertől idegen, mesterséges technológiák által vezérelt környezetet kell kialakítani. A transzhumán főnév az 1966-ban megjelent The Reader’s Digest Great Encyclopedia Dictionary-ben azt jelentette, hogy a humánumot meg lehet haladni, vagyis túl kell lépni rajta. Huxley gondolata Max More Transhumanism: Toward a Futurist Philosophy c., 1990-ben megjelent esszéjében is előbukkan, ahol a szerző azt mutatja be, hogy az emberi intelligencia és technológia segítségével az emberi élet korlátlanul fejlődhet.
A transzhumán kifejezés a tudományos-fantasztikus irodalomban is feltűnt, pl. Robert Ettinger Az emberből szuperembert c. művében (1972), majd a futurista irodalomban is, pl. Fereydoon M. Esfandiary Transzhumán vagy? c. művében (1989), illetve a Women the Year 2000 (1974) című könyvben, a Transhumans 2000 című fejezetben, ahol a transzhumánt az emberi evolúció jövőjeként mutatja be a szerző. Később a transzhumán fogalmat a Webster's New Universal Unabridged Dictionary (1983) evolúciós folyamataként értelmezi, ahol az ember „transzhumán” vagy „szuperember”, vagyis valami olyan, amivel az ember a létén túlra emelhető vagy alakítható át. Ugyanebben az évben születik meg a Transzhumanista Nyilatkozat és a Transzhumanista Művészetek Nyilatkozata is, ahol célként a test és az elme meghaladását fogalmazták meg, pl.: a biológiai ember nem az evolúció végállomása. A transzhumanizmus annak megértését jelenti, hogy az ember jelenlegi állapotból ki kell lépni, mert csak így lehetséges a további evolúciója.
A transzhumanizmus gyors fejlődését a XXI. század elején a világháló, valamint a fejlődő géntechnológiák és infó-kommunikációs eszközök, pl. a mesterséges intelligencia tették lehetővé. A vele foglalkozók korábbi szűk köre, valamint a mesterséges intelligencia segítségével a transzhumanizmus világnézetté, vallássá „fejlődött”. Ebben nagy szerepe volt az 1989-ben indult Extropy: The Journal of Transhumanist Thought [Extropia: A transzhumanista gondolkodás folyóirata] közösségi oldalnak, amely 1991-ben létrehozta az első transzhumanista nonprofit Extropy intézetet, azzal a céllal, hogy az ember további evolúcióját támogató technológiák alkalmazásra kerüljenek, így pl. a mesterséges intelligencia, az ember és a gép-integrációja, az adatok titkosítása, a kriptovaluták, a szuperintelligenciák, a nanotechnológia, a technológiák szingularitása (összehangolása), az élet meghosszabbítása stb. A transzhumanista vallás támogatói megtalálhatók a World Transhumanist Association, mai nevén Humanity+ materialista szövetségen belül is, amely a szuperintelligens ember, az örök élet és a nagyon jó élet (tévesen fogalmazva: a boldogság) megteremtését támogatja. Ezen célokat látva rögtön eszünkbe jut a mesékben levő életelixír, az örök élet vize és forrása, amelyet ma a kiválasztottak részére a létező hatalomgyakorló és haszonelvű géntechnológia és mesterséges intelligencia lehetővé tesz. E célok legismertebb ateista támogatói között találjuk a régi és új kiválasztottakat, mint pl. Larry Page (Google), Jefff Bezos (Amazon), Elon Musk (X, Neuralink), Bill Gates (Microsoft), Steve Wozniak (Apple) Larry Fink (Blackrock). A kiválasztottak nem mondják el azt, hogy mi lesz azokkal, akik nincsenek kiválasztva.
Látható, hogy az embernek egyszerű biológiai lényre, elme-testre való lefokozása, és teremtettségének, egyetemességének kizárása oda vezetett, hogy az embernek evolúciós szükségletet tulajdonítanak, habár az embernek nem kell sehova és semmikor sem „fejlődnie”. Az is mondható, hogy a transzhumanizmus az Egy teremtő cselekedtének kritikája. Mivel a dualitások cirkularitását, az örökös születést és elmúlást a tudatlan kiválasztottak mai napig nem képesek felfogni, ezért mindig linearitásban gondolkodnak, és ezt a nyugatias lineáris fejlődést tévesen evolúciónak nevezik. Ne feledjük, hogy az evolúciónak ez a fajta téves értelmezése összefügg a közgazdaságban alkalmazott fogyasztásnöveléssel is, ami semmi más nem jelent, mint kizsákmányolást és még nagyobb profitot. Ahogy a nyugatias evolúció, úgy a kapitalista közgazdaság is a külső beavatkozáson alapul. Egy ország, egy régió, egy város, egy falu társadalmát nyugati módra, külső beavatkozással kell működtetni és a fogyasztási igényét kielégíteni. A lényeg a külső függőség. Ezzel szemben a keleti gondolkodású önrendelkező társadalmakban az ország, a régió, a város, a falu önmagát tartja el. A keleti gondolkodásban a lényeg a belső függőségen, az önrendelkezésen, az önellátáson van.
Amint a https://www.humanityplus.org/transhumanism oldalon olvasható,
„a transzhumanizmus egy olyan gondolkodás, amely szorosan kapcsolódik a korábbi reneszánszhoz és felvilágosodáshoz, amelyek jelentős változásokat hoztak az európai kultúrában, művészetekben, filozófiában, tudományban és matematikában. A reneszánsz elsősorban az irodalom, az építészet, a humanizmus előmozdítására törekedett, a felvilágosodás pedig a tudományos módszereket, a racionalitást, a matematikát helyezte előtérbe. A transzhumanizmus kapcsolódik a humanizmus filozófiájához is, mert az emberi szükségletek és problémák racionális megoldását is hangsúlyozza.”
Míg a humanizmus világi filozófiaként ismert, amely az isteni vagy természetfeletti hatalomhoz kapcsolódó hiedelmekkel, gyakorlatokkal és rituálékkal szembeni ellenállást jelentette, addig a transzhumanizmus a valóság, a létezés és az etika természetére összpontosít, ahol elfogadja az ismeretlennek, az újnak a felfedezését, az új kihívások kezelését. A transzhumanizmus az emberiség jövőjére összpontosít, kiemelt figyelmet fordítva a hosszú élet lehetőségeire, pl. egészséges környezet nélkül nem lehet egészséges hosszú életet élni. Megjegyzés: tudjuk, hogy a reneszánsz, a humanizmus és a felvilágosodás is jelentős mértékben hozzájárult az ember szellemtelenségéhez, individuális énjének növeléséhez. Valamint azt is, hogy mindeniket kizsákmányoló hatalmi érdekből hajtották végre. Akik ezeket az ideológiákat képviselték, valójában nem tudták, hogy mit cselekszenek. A felvilágosodást helyesen az európai ember elsötétedésének kell nevezni. Ne feledjük, hogy épp ez a kor a leigázó, garázdálkodó, európai gyarmatosítás kora.
A transzhumanista gondolkodásnak van magyar vonatkozása is, ugyanis a magyar származású amerikai újságíró és filozófus, Zoltán István 2014-ben megalapította a Transzhumanista Pártot, amely indult a 2016-os amerikai választásokon is. A párt programja többek között tartalmazza az öregedés megállítását, azon genetikai módosítások és a biotechnológiai újítások szükségességét, amelyek javítják az ember fizikai és mentális képességét, a mesterséges intelligencia (MI) hasznosítását a társadalom javára, valamint az MI etikus fejlesztését, a transzhumanista eszméknek a döntéshozatalba kerülését és az új típusú digitális társadalom kialakítását. Talán érdemes azt is megjegyeznünk, hogy a humanizmus és a felvilágosodás sötét korában jelentős fogalomcsere is történt, pl. ami korábban a befele fordulást, az önmegismerést jelentette, az mostantól ennek ellenkezőjét, vagyis a kifele fordulás általi önmegismerést jelentette; illetve ha korábban a lélek jelentette az értelmet, akkor mostantól az elme-test jelentette az értelmet. Ezt a tudatlan gondolkodást ma sem tettük helyre, mi több, a transzhumanista nyugati gondolkodás ezt tovább fokozza, mivel az elme-test ember helyett létrehozza a gépi-test embert, akinek már az elméjére, pl. a gondolkodásra, memóriájára sincs szükség, mert a gép helyette gondolkodik, memorizál és cselekszik. Ez nem más, mint a teremtett ember újabb rombolása, ahol a tudomány, a technológia mindenekfölött, az emberi bölcsesség és értelem pedig a gépek alatt van. Ez azt jelenti, hogy nincs szükség az ember bölcsességére, filozófiájára? Vége a filozófiának, vagy azt is a gépek fogják meghatározni?
Kapcsolódó cikkek:
Comentários