Hajdu Zoltán: Elemzések a transzhumanizmusról és a megfigyelt emberről (3)

A transzhumanizmus problémái

 https://egyetlenegy1.blogspot.com/2025/03/236-transzhumanizmus-problemai.html

Azok a racionális embereknek, akik a profit érdekében és hatalmi parancsra az ember gépesítésével foglalkoznak, tájékozódniuk kellene például arról, hogy tudásuk még mindig nagyon hiányos ahhoz, hogy egy tökéletes ember-gépet hozzanak létre. Ugyanis, ma még azt sem tudjuk megmondani, hogy az emberi szív mikor dobban meg először, ahogy azt sem, hogy mikor áll meg? Nem tudjuk, hogy mikor foganunk meg, és mióta számíthatjuk azt, hogy élünk? De azt sem tudjuk, hogy akkor és ott szüleink mivel voltak elfoglalva. Ma is csak sejtéseink vannak arról, hogy mi az élet és mi a létezés, mi a tér és mi az idő, milyen kapcsolatban vagyunk külső fizikai világunkkal és belső világunkkal, milyen egyetemes üzeneteket hordozunk magunkban és a szív és agy koherenciájában. Ennyi tudatlanság után mégis már gépek akarunk lenni. Nem véletlen, hogy a transzhumanizmusban gondolkodó profitéhes tudatlanok nem veszik figyelembe, hogy a transzhumanizmus:

1. eddig nem létező kockázatokat rejt: emberségünk bizonyítékait mint éberségünket, tudatosodásunkat a részvételi életről, a szívünk és az agyunk egységes kapcsolatát, az értelmes mikro és makro világunkkal való kapcsolatunkat; valamint a DNS-ünkben levő üzeneteket veszélyeztetik a miniatűr nanokörök, a mesterséges intelligencia, a géntechnológiák és az mRNS vakcinák alkalmazása. Ezek a technológiák olyan gyorsan fejlődnek, hogy sem a használatukat szabályozni hivatott hatóságok, sem az iskolai és egyetemi tankönyvek szerkesztői nem érik utol. Így folyamatosan abban a csapdahelyzetben vagyunk, hogy a technikák ugyan elhozzák az „új időket”, de a technológiákról való gondolkodásunk a régi marad. A technológiák előnyeinek és hátrányainak meg nem értéséből adódnak gyakran azok a téves elképzelések, hogy áldozatai vagyunk ezeknek a technológiáknak. E téren leginkább az iskolai képzés és oktatás sérül, ahol a fiatalok azt tapasztalják, hogy az internet és a mobiltelefonok által közvetített „valóság” nem jelenik meg az iskolai oktatásban. Ezek alapján a fiatalok azt is elhiszik, hogy a jövőjük teljes mértékben a számítógépektől, a mobiltelefonoktól és a mesterséges értelemtől függ. Ezzel a hozzáállásukkal a fiatalok gyakorlatilag a megoldást kiszervezik az eszközre, és mindent attól tesznek függővé, hogy a gép mit üzen. Ha az üzenet az, hogy ma eső lesz, de az ablakon kinézve mégis süt a nap, a gépnek lesz igaza. A technológia- és eszközfüggő viselkedés mellett ott állnak még azok a nagyobb kockázati tényezők, amelyek a technológiai cégek újabbnál újabb fejlesztéseiből származnak, pl. a számítógépes chipeknek az agyba való ültetése és vezeték nélküli kapcsolatlétesítés az iPaddel, az okos telefonnal és a számítógépek merevlemezével, a rádiófrekvenciás azonosító (RFID) chipek testbe ültetése, az mRNS (messenger RNS) testbe injektálása, amely által az immunrendszer arra programozható, hogy a fertőzések megelőzése érdekében egy adott vírusra koncentráljon. Mindeme transzhumanista technológiák túlmutatnak azon, ami a teremtett ember feladata lenne.

2. törölni akarja az élet természetes jegyeit, pl. a testi betegségeket, az élet idejének elteltét, amit halálnak nevezünk, a fáradtságot, a szaporodást stb., mert úgy gondolja, hogy mindezekre nincs szükség. Szerinte ezek az emberi szükségletek a természet hibái, amit ki kell javítani. Az életet egyszerűbbé, tervezhetőbbé, célirányosabbá kell tenni és ebben a gépek tudnak segíteni. Amit a transzhumanizmus képviselői és hangadói nem mondanak el, hogy mindez a hatalomgyakorlásról, a rabszolgaságról, mindenekelőtt pedig a profitról szól. Szerintük a természet hibája, ha boldogok vagyunk, ha érzelmeink vannak, ha egy nőt vagy egy férfit megszeretünk, ha szaporodunk és végül megöregszünk. A transzhumanista hangadók úgy vélik, hogy ezek az emberi „tökéletlenségek” a gépek szempontjából „zavaró tényezők”, és szükség van azokra a technológiákra, amelyek által meglehet „javítani” a természet hibáit. Ezek után mi megmenekülünk a fájdalmainktól, szenvedéseinktől, aggodalmainktól és boldogok leszünk. Mintha néha Orwell 1984-ét vagy Huxley Szép új világát olvasnánk. Amit a transzhumanizmus képviselői nem mondanak, hogy rajtunk azért kísérleteznek, hogy a kiválasztottak, az új vallás képviselői elnyerjék az „örök boldogságot” – vagy a régi és új kiválasztottakon kívülieknek is lehetőségük lesz boldogulni?

3. „ha valamit megtehetünk, akkor azt miért tesszük meg”? Tegyük fel a kérdést, hogy a transzhumanizmus támogatói kitől és mikor kértek engedélyt, szereztek jogot arra, hogy a számítógépes chipeket az agyba beültessék, hogy rádiófrekvenciás azonosító (RFID) chipeket ültessenek az emberi testbe, hogy mRNS (messenger RNS) vakcinákat oltsanak emberekbe? Ez utóbbi például testünk természetes immunitásának eltérítése, manipulálása, vagy másképp mondva: biológiai hackelését jelenti, amire volt már példa a Covid-19 esetén. A transzhumanizmus képviselői miért nyúlnak bele az egyetemes természet rendjébe és alkotnak tökéletlen rendszereket, gépeket? Amiket azért kell működtetni, mert különben hulladékok, és áll bennük az a sok pénz, amit a fejlesztő évek alatt belerakott. Vegyük észre, hogy ismeretlen területeken tapogatózunk.

4. elfelejti, hogy úgy vagyunk megalkotva, hogy ha valamit nem használunk, az elcsökevényesedik, elvész, elsorvad. Minden egyes sejtünk, szövetünk, szervünk arra van eredetileg programozva, hogy ellássa a rábízott funkciókat. Amikor nem vesszük igénybe ezeket a funkciókat, vagyis nem használjuk ki fizikai és szellemi képességeinket, amit alkalmazkodásnak vagy intelligenciának is nevezhetünk, akkor ezek a képességek visszavonulnak, majd később elvesznek. Pl. ha a folyamatos tanulást abbahagyjuk, a tanulással kialakult új neuronok és kapcsolatai felbomlanak. Az öregedésnek nevezett állapot is arról szól, hogy nem használjuk ki a bennünk levő lehetőségeket, pl. ezért van az izomsorvadás. Hasonló elcsökevényesedés, a képességeink visszavonulása tapasztalható, ha a gépekre bízzuk test-lelki és netán szellemi potenciálunkat. Ha képességeinket, intelligenciánkat, alkalmazkodó és tanuló képességeinket „kiszervezzük”, akkor várható, hogy testben, lélekben és szellemben leépülünk. Ennek a leépülésnek egyik példája a taxisok körében végzett felmérés a GPS használatáról. Amikor a taxisoknak nem volt GPS készlékük, fejből tudták a város utcáinak nevét és helyét. Amikor a GPS-t használni kezdték, rövid időn belül elfelejtették, vagy elbizonytalanodtak az utcanevekben. De hasonló mondható el egy kisebb város telefonszámairól is. Volt idő, amikor azt fejből tudtuk. Amióta a mobiltelefon tárolja azokat, elfelejtettük a telefonszámokat.

A probléma sajnos nem áll itt meg, ugyanis a bennünk levő potenciálok, intelligenciák, alkalmazkodó képességek elsorvasztása és elvesztése az epigenetika szabályai szerint átörökítődik a gyerekeinkre és unokáinkra is, ami nem más, mint egy katasztrofális képesség- és intelligenciavesztés az emberi faj részére. Ha nem figyelünk tehát oda és kényelműnkben elfogadjuk a transzhumanizmus áldásos jótékonyságát, akkor mi is hozzájárultunk a teremtett szakrális ember képességeinek rombolásához. Eljutunk talán oda, hogy a teljes, értelmes Egy képe és azonossága már csak emlék lesz a következő generációk memóriájában? Hogyan fogják akkor az ember nevezni, Homo sapiensnek, bölcs embernek vagy Homo digitálisnak, gépi embernek? Fennáll tehát annak a veszélye, hogy ha a transzhumanista törekvéseket felelősen nem szabályozzák, pl. a nemzeti érdekek és értékek, kultúrák, hagyományok védelmében, akkor elveszíthetjük azokat a jellemzőket, amelyek az embert és egy nemzetet meghatároznak.

5. az embert az elme-test állapotra csökevényesíti. A transzhumanizmus elfelejti, hogy az ember szellem, lélek és test. Az új technológiák által kifejlesztett számítógépek, szoftverek és mesterséges intelligencia-algoritmusok az emberi agy működését másolják. A fejlesztők úgy gondolják, hogy a tudatosság és az intelligencia is az agyban (elmében) kimutatható elektromos impulzusokban van. Ez a mechanikus, materialista, lineáris nyugati szemlélet egészen a XVII-XVIII. századig vezethető vissza, amikor a küszöbön álló ipari forradalom idején úgy gondolták, hogy az ember egy nagy gépezet alkatrésze. Cserélhető darab-darab. Ma sem szeretjük elismerni, hogy az ember nem elme-test, létezésének alapja nem az agyban feltételezett tudatosság és intelligencia, hanem az ember maga a tudatosság. Érthetetlen, hogy a nyugati materialista nézet miért vezetett oda, hogy az embert az elme-testtel, a neuronok és szinapszisok közötti kémiai és elektromos kapcsolatokra sorvasztotta. Szűklátókörű nyugatias gondolkodásunkat bizonyítja az, amikor azt gondoljuk, hogy ha egy szuperszámítógép képes sikeresen szimulálni az agy szürkeállományában található neuronok kapcsolatait, akkor már megalkotható a biológiai agynak megfelelő gépi agy. Miből gondoltuk, hogy ha a biológiai agy áramkörökkel és számítógépes chipekkel utánozható, lemásolható, akkor a gép képes lesz szimulálni a tudatosságot? Beleestünk abba a tévhitbe, hogy az emberi elme valójában egy komplex számítógép, amelynek működése elektrokémiai folyamatokon alapul, és ha képesek vagyunk megfelelő mértékben utánozni az emberi agyat alkotó neuronhálózatokat, akkor létrehozzuk a mesterséges intelligenciát és a tudatosságot.

Látható, hogy e mechanikus, newtoni gondolkodás mennyire képes korlátozni azt a dinamikus világszemléletet, amelynek alapja a dualitások cirkularitása, a kvantumkapcsolatok létezése. A nyugati materializmus ma sem tud elszakadni attól a tudatlanságtól, amelyet leginkább Newton és Descartes képviselt, akik szerint az univerzum egy hatalmas kozmikus gépezet, amelynek működése a mozgó alkatrészeken alapul, az ember pedig része ennek a gépezetnek. A nagy gépezetben az ember a kisgépezet, amelyet néha karban kell tartani, illetve az alkatrészeit cserélni kell. Ami az elképzelésből leginkább hiányzik, hogy az ember képes önmagát szabályozni, önmagával rendelkezni, mert az ember tudatos. A tudat pedig nem az elme-testet jelenti, hanem a teljes embert. A modern kor ott tévedett, amikor a tudatot egyenlővé tett a rögzíthető, tárolható, letölthető és továbbítható adattal. Miért csodálkozunk azon, hogy a mesterséges intelligencia idején az ember egyenlő az adattal, az adat pedig a termékkel? Szerinte az ember a termék, a profit forrása. Haszonállatokkal történt klónozások esetén kiderült például, hogy a klónozott állat azért pusztult el fiatal korában, mivel a természetes szaporodáskor fennálló sejten belüli „kapcsolati hálózat”, pl. a DNS, a mtRNS és az mRNS között a klón esetében nincs összhangban. Pontosabban: a természet érdeke nem találkozott a klónozást végző ember érdekével.

6. nem érti, hogy reflexív viszonyban vagyunk környezetünkkel, vagyis tudatosságunk az általunk kivitelezett alkotások által tájékoztatja saját magát. Vagyis, amit mi tervezünk, építünk, készítünk, azok valójában azt mutatják meg, hogy kik vagyunk. Amilyen a művész, olyan a mű. A mű tudatosságunk fizikai megnyilvánulása, ami által üzenetet közvetítünk önmagunk és mások számára: ez vagyok én. Alkotásaink által kommunikálunk. Alkotásaink üzenetei abban tudnak segíteni, hogy eligazodjunk a teremtett világunkban és ebben másokat is segíteni tudjunk. A köztünk és a környezetünk közötti kommunikáció kölcsönös, pl. a kvantumkiterjedés, vagyis ahogy a környezet hat ránk, úgy mi is hatással vagyunk környezetünkre. A felmerülő kérdés, hogy a digitális civilizáció eszközei milyen üzenetet továbbítanak nekünk, ha egyáltalán részt vesznek a kvantumkiterjedésben?

Amint már utaltunk rá a transzhumán és transzhumanizmus kapcsolatának elemzésében, a transzhumanizmus képviselői számos fogalmat tévesen használnak, így az intelligencia és az elméhez kapcsolt értelem esetében is. Ha az intelligencia fogalmát szeretnénk meghatározni, akkor kijelenthető, hogy emberi értelem körébe értjük mindazon szükséges képességeket, amelyek abban segítenek, hogy életben maradjunk, pl. hogy tanuljunk, gondolkodjunk, elmélkedjünk, meditáljunk, egyszóval alkalmazkodjunk a fizikai és nem fizikai világunkhoz. Az értelem magába foglalja a genetikai adottságunkból adódó képességeinket, valamint a tanult epigenetikai képességeinket is. A fizikai és a nem fizikai világunk (a valóság) megismerésére és megértésére többféle értelemmel rendelkezünk. A fizikai világunk megismerésében az individuális énhez, az elme-testhez tartozó intelligenciák például a következők:

a) a logikai és az absztrakt gondolkodás intelligenciája, amelyet IQ tesztekkel próbálnak mérni, habár sokféle IQ teszt létezik (ezek lényege, hogy az ember elképzeléseit tükrözzék vissza);

b) társadalmi intelligencia, amely főleg a társas viselkedésekre, pl. az empátiára, a kapcsolatteremtő képességre, a konfliktuskezelésre, a szükségletek és a motivációk kielégítésére vonatkozik;

c) érzelmi intelligencia, amely az érzelmek felismerésének és megértésének képessége;

d) kulturális intelligencia, amely a különböző kultúrák értékeinek, szokásainak értékelési képessége;

e) testi intelligencia, amely testünk mozgásának, irányításának, valamint szerveink működésének, pl. az általunk nem szabályozott szívverés, légzés, emésztés stb. képessége;

f) érzékszervi intelligencia, amely az öt érzékszervünk kapcsolatteremtő képessége, pl. a zenei intelligenciában képesek vagyunk megkülönböztetni és értelmezni a hangokat, ritmusokat, dallamokat és harmóniákat;

g) kreatív intelligencia, amely az anyagi és szellemi alkotásokat létrehozó képességünk, pl. a kultúra területén a zeneszerzés, festészet, szobrászat, építkezés stb., illetve az új ötletek, megoldások kidolgozásának képessége;

h) módszertani intelligencia, amely az analitikus vagy szintetikus problémamegoldó képességünket jelenti;

i) gyakorlati intelligencia, amely a felsorolt intelligenciák együttes alkalmazását jelenti.

A nem fizikai világunk megismerésére és megértésére, a bennünk levő egyetemes én felfedésére alkalmazható a meditáció, az önreflexió, az önálló tanulás képessége és a nem fizikai valóság törvényeihez való alkalmazkodás. Amint már szó volt róla, tudatosságunk vagy tudatlanságunk függvényében úgy a fizikai, mint a nem fizikai világunk megismerése és a hozzá való alkalmazkodó képességünk fejleszthető, de le is pusztítható. Látható, hogy az emberi intelligencia igen összetett. Amit a mesterségesnek mondott, gépi intelligencia utánozni próbál, az csak az emberi agy működésére, az elme-testre vonatkozó racionális gondolkodás és problémamegoldó képesség. A mesterséges intelligencia csak emberi szempontból viselkedik értelmesen. Az intelligens viselkedés pedig nem intelligencia, hanem csak tükörkép, másolat. Ha az intelligencia alkalmazkodó képességet jelent, az ember esetében pl. a fizikai és a nem fizikai világunkhoz, az életfeltételekhez és a másik emberhez, akkor a mesterséges intelligencia mint eszköz mihez, netán kihez alkalmazkodik? A mesterséges intelligencia a beprogramozott algoritmusok szerint nem alkalmazkodik, hanem az ember fölé akar emelkedni. Ha alkalmazkodásról lehet szó, akkor a mesterséges intelligencia a profithoz alkalmazkodik és a „kiválasztott gazda” parancsaihoz. Nem tettünk mást, mint létrehoztunk egy újabb profitot termelő gépet, amely csak akkor működik, ha van áramforrás. Ha nincs energiaforrás, az eszköz egy halom hulladék. Aki a mesterséges értelem tudatosságáról szól, az összetéveszti az intelligenciát mint alkalmazkodást és a tudatosságot a szabad akarattal rendelkező ember teremtő képességével. A mesterséges intelligenciának nincs szabad akarata, mert a szabad akarat nem anyag, nem algoritmus, fém, műanyag, áramkör, chip stb., de értelme sincs, mert az értelem a lelket jelenti, és nem a racionális igen és nem válaszokat adó elmét és gépet.