HIT ÉS HÁTTÉRHATALOM ‒ A PILLANGÓ (Hosszú Zoltán igehirdetése)
Dombi Ferenc katolikus papot ‒ aki már nem él és akit személyesen ismertem ‒ Jézus a szócsövének választotta. Rajta keresztül válaszolt az emberek kérdéseire, ezek az évek során adott válaszok a Hang kötetek – összesen 43.
Ami engem e válaszokban meglepett, az Jézusnak a lényeglátó, radikális látásmódja.
A háttérhatalom, mint tudjuk, szorosan összefügg a zsidó világuralommal. Jézus válaszol arra a kérdésre, hogy veszélyes-e a zsidó uralom?
„Semmiképpen! Van egy olyan törvényszerűség, melynek a másik neve kegyelem. Ezzel nektek nem is kell foglalkoznotok. Nem, mert amit most kegyelem alatt értek, az nem más, mint az Én benső munkám teremtményeimben. Ilyen kegyelem az a kiválasztottság, melyet a zsidók magukban hordanak. De a kegyelem nem jelent igazságtalanságot olyan értelemben, hogy bárkivel is kivételeznék ezáltal. Ha valaki a Tőlem kegyelemként kapott kiválasztottságot arra használja, hogy mulandó, hatalmi érdekek szolgálatába állítja magát ‒ gondolj az egyházi vezetők különböző rang- és címkórságára ‒, akkor önmagának feltétlenül árt, de hát ezt sem ti, sem én megváltoztatni nem tudom. A rosszat nem tudom olyan címkével ellátni, mely azt Általam kívánatosnak hirdethetné.
A hatalom mint uralom emberek, társadalmak felett, ROSSZ! Ezért szólítottalak fel benneteket arra, hogy aki első akar lenni, az legyen az utolsó, önuralma által legyen SZOLGA!
A zsidóság a vezető szerepek lefoglalása által nem tesz mást, mint negatív módon tesz tanúságot arról a kegyelemről, mely kiválasztottságuk által az Én munkám bennük. Nekik nem jó. Időnként ez a nem jó annyira felgyülemlik, hogy a történelem ezeket a korokat zsidóüldözések korának nevezi. A zsidóüldözések, az antiszemita megnyilvánulások nem mások, mint a bennük működő kegyelmem elrontásának következményei kárukra. Kárukra, és nem a ti károtokra.”
E fenti pár mondat érvényes a háttérhatalomra is.
Itt megjegyzem, hogy a biztonság és a szabadság, az a két szemben álló erő, ami az emberiséget belülről vezérli. A kérdés az, hogy életünk alatt e két erő közül bennünket melyik vezet? Ez érvényes akkor is, amikor a háttérhatalommal foglalkozunk. A biztonság utáni vágyunk félelem alapú. A szabadság utáni vágyunknak pedig a bennünk munkálkodó Szentlélek a forrása, hisz ahol a Lélek, ott a szabadság. E két erőhöz való hozzáállásunkat Benjamin Franklin fogalmazta meg a legtömörebben: „Aki feláldozza az alapvető szabadságát, az átmeneti biztonságáért mindkettőt elveszti. És meg is érdemli." Tehát az alapvető szabadságunk maga az Isten.
Mivel maga Isten a Nagy Élet, ezért Ő maga a változás. Ő mint örök változó a szabadság irányába vezet. Ezért mivel Benne élünk, vagyunk és mozgunk, földi életünk is változás, így nem lehet konzerválni azt, ami nem konzerválható. A szabadságunkat védeni kell, és ezt úgy tehetjük meg, hogy földi életünket nem tekintjük csúcsértéknek. Így éltek őseink és hőseink.
Amikor Jézus azt mondta: „Aki Bennem hisz, az halált nem lát sohasem”, akkor megpróbálta érzékeltetni velünk, hogy nem járhat rosszul az, aki kénytelen a földi életet maga mögött hagyni, ha hisz Őbenne. Ezért aki nemcsak elhiszi Őt, hanem valóban hisz Benne, az úgy itt, mint odaát, „jól jár”. Aki viszont nem hisz Benne, az nem járhat jól sem a földi, sem a földön túli életében. Ez azt jelenti, hogy a halállal szemben, a földi élet elmúlásával szemben közömbössé (ataraxia) kell válnunk, ha közeledni akarunk ahhoz a látásmódhoz, mely nem veszélyezteti boldogságunkat.
Sőt, mivel mint emberek sorsként vállaljuk születésünkkor a meghalást, ezért inkább örülni kéne a halál érkezésekor, és nem keseregni miatta.
A megváltás ajándék, és azoknak is nagy öröm odaát, akik itt a földön nem igazán hitték el Jézus megváltói áldozatát. Ha ezt megértjük, akkor még a tömegmészárlásokban sem az áldozatokat fogjuk sajnálni, hanem azokat, akik azt elkövetik.
Jézus a keresztútján az „Inkább magatokat sirassátok...” kezdetű szavaival leállította azokat, akik Őt sajnálni akarták. Azért, mert közel sem olyan tragédia egy földi ember halála, mint gondoljuk. Valójában az önző szeretetlenség a tragédia, amikor valaki tudatosan rosszakarattal cselekszik. Ez valóban tragédia.
Igen, nagyon is védenünk kell a szabadságunkat, de tudva azt, hogy bár helytelennek tartjuk, ám a gonoszságnak is megvan a helye a világ színpadán. Mert ne feledjük, minden Isten kezében van. Ezért el kell fogadnunk, hogy nincs az a világi gonoszság, ami az istenszeretőknek a javukra ne válna. Az a tűz, amely most a háttérhatalom által a világban tombol, a Pusztító Világerő tüze, de csak annyit tehet, amennyi neki Istentől engedve van. És azért van mindez megengedve, hogy így elváljék a jó a gonosztól, és a jó megpróbálva, megtisztulva és megnemesedve még jobb legyen.
A fenti gondolatokhoz kapcsolódik az alábbi versem.
A Jóisten áldásával.
Hosszú Zoltán
A pillangó
Az Ég alatt
egy pillangó repül szabadon,
alant hernyók
s lerágott fák, csupaszon.
Az Ég alatt
szépnek, szabadnak lenni jó
fényben fürödve repülni,
ilyen a pillangó.
Minden hernyó szeretné
a pillangó szabad szépségét,
de kevesen vállalják
a bábbá válás sötétjét.
A csúcson a hatalom hernyói
nem pillangó létet,
pénzt, sikert, hatalmat ígérnek!
A gyenge hernyókat elbűvöli ez ének.
E földön mi történik,
az Égnek terve,
hogy kik készek,
a bábságon át pillangóvá segítse.
A kék ég alatt
egy pillangó repül át a tájon,
már tudja, hogy a helytelennek is
van helye a világon.
… … …
Láttatva rejtett okokat,
vigaszul ajánlom e sorokat.
A bábság az ember éje, keresztje,
mit, ha szabaddá válni szeretne,
hát el ne eressze.
Bár súlya teher,
de van súly, mi felemel.
Commenti