HOGYHA MINDENHATÓ LENNÉK (Gyimóthy Gábor fegyver-elrontósdi verse)

Hogyha mindenható lennék,

kimennék a frontra.

Mindkét oldalon működnék,

fegyvereket rontva.

A rakéta nem gyújtana,

dugulna az ágyú,

s a tankoknak hernyótalpát

szétmarná a kátyú.

A leghetykébb lőszereket

megenné a pudva.

S a gyönyörű vadászgép meg

fölszállni sem tudna...

A géppuska berekedne;

nem robbanna gránát;

puskacsőből víz csurogna,

mintha kapna náthát.

(Ha az ember a munkáját

mégjobban csinálja,

a rengeteg parancsnoknak

beragad a szája.)

Új fegyverek szállítmánya

elakadna folyton,

s csak bedöglött holmi lenne

mindvégig a fronton.

A katonák vigyorogva

„vennék az új lapot”:

mind örömmel tenné le a

fegyvert, amit kapott.

Ám ezzel nem ürülne ki

az én „fegyvertáram”:

mert az összes fegyvergyárban

megszűnne az áram...!

És a sok-sok politikust,

ki háborút akar,

halálos guta ütné meg

rettentően hamar!

               *

Ez a fegyver-elrontósdi

oly gyönyörű álom,

hogyha mindenható leszek,

tüstént megcsinálom!

De amíg én nem vagyok az,

folyton azt csodálom,

mért nincs ilyen mindenható

ezen a világon?!

Zollikerberg, 2024 XII. 4.