nov. 26.

Honfoglalás kori világfa (Varga Géza tanulmánya)

Az akadémikus tudomány berkeiben napjainkban kialakult egy vita arról, hogy létezett-e a honfoglalás korában világfa-képzet, és amit a korabeli leleteken világfának gondolunk (1. és 2. ábra), arról bizonyítható-e a világfa volta. A kérdéshez hozzászóló két tucatnyi tudós a szakma általános rovológiai hozzá nem értése és módszertani-etikai színvonaltalansága miatt nem tudott érdemi választ adni. Pedig sok honfoglalás korabeli világfa-ábrázolással rendelkezünk, amelyekről ‒ lévén elolvasható mondatjelek ‒ belátható a világfa voltuk (1 ‒ 25. ábra).

A Pócs Éva által megfogalmazott alaptalan kétkedésnek helyet adtak olyan folyóiratok is, mint az Ethnographia és a Valóság, bár a felvetés szembe megy az ismert tényekkel (1). A szerző fanyalgásainak középpontjában a honfoglalás kori világfa állt, ennek létezését (létezésének bizonyíthatóságát) vonta kétségbe. Van pedig éppen elegendő bizonyíték, mint az alább látható, csak a "tudományos konszenzus" rovológiai tudása és akarata nem elegendő a felismerésükre. Az érintett szerkesztőségek nem sietnek a helyreigazítás (az elolvasható honfoglalás kori világfák) közlésével, ezért e sorok írásáig a magyar önazonosságot romboló téveszmeterjesztés maradt náluk az utolsó szó.

Az alább látható ábrázolások egyrészt dokumentálják a honfoglalás kori világfa néhány előfordulását, másrészt bemutatják annak jellegzetességeit. Ez utóbbi ismérveket a Világfát ábrázoló egyedi hieroglifák és A világfát bemutató ábrázolási konvenciók típusai c. cikkekben soroltam fel.

1. ábra. Az anarcsi honfoglalás kori hajfonatkorong a hegyen álló, kettőskereszt alakú világfát (a Tejutat) ábrázolja, az olvasata Egy sar (mai magyarsággal: Egy úr), vagy Egy sar ős ten (mai magyarsággal Egy úristen), a fa leveleiben ismétlődik a Ragyogj, ragyogj, ragyogj nagy szár (mai magyarsággal: Ragyogj, ragyogj, ragyogj nagyúr) mondatjel, az ábra jobb szélén lentről felfele a székely írás "s" (sar "sarok, úr"), "gy" (Egy), ten és ős jelei sorakoznak

2. ábra. A Pócs Évával a Mandinerben megjelent riportban, mint azt Kovács Gergő írja, "a régészek megfejtése szerint" három honfoglalás kori világfa képét mutatják be

A fenti ábra három rajzán valóban a világfa látszik (az 1. és a 3. rajz Fodor István nyomán). A régészek feltehetően azért sejtették ezt meg, mert mindhárom lelet növényt ábrázol és azt világfának gondolták. Véleményüknek az lehetett a kitűnő kiindulópontja, hogy ha a népmeséinkben van égig érő fa (amit Berze Nagy János kimutatott), akkor annak a leleteken is meg kell jelennie. Pócs Éva kétkedését azonban ezzel mégsem lehet eloszlatni, hiszen nem minden növényábrázolást azonosíthatunk a világfával.

Akad is e helyes felismerésnek további, az ősvallási szerepet azonosító rovológiai megerősítése, ami a lomtárba utasítja a pócsévai kísérletet. Ugyanis megtalálható az 1. és a 3. rajzon a Tejút hasadékában karácsonykor kelő napistenre utaló jel, az ős hieroglifa. Ez egyértelműen alátámasztja a régészek gyanúját: itt az istennel azonosított Tejút (az égig érő fa) rajzát látjuk.

3. ábra. "Lyukó az Egy isten", a Sárrétudvari Poroshalom honfoglalás kori veretén lévő hieroglifikus mondat olvasata

A középső rajzot fejjel lefelé fordítva mutatja be a Mandiner, mert nem ismerik a Magyar hieroglif írás c. kötetben leírt "eget tartó fa" ábrázolási konvenciót. Ebben ‒ a természeti képnek megfelelően ‒ a világfa által középen alátámasztott domború égboltnak kell felül lennie. E mondatjel olvasata: Egy ős sar (mai magyarsággal: Egy ősúr).

4. ábra. A tiszabezdédi tarsolylemez világfát ábrázoló hieroglifikus mondatának olvasata: Dana ős szár nagy sar zsendül (mai magyarsággal: Dana ősúr, nagyúr újjászületik)

5. ábra. A II. karosi temető 29-es sírjából előkerült tarsolylemez a világfa (Tejút) hasadékában karácsonykor kelő, Isten olvasatú fa képében megjelenő napistent ábrázolja, a lemez alján lévő hieroglifikus szöveg olvasata: Dana sar magas kő (mai magyarsággal: Dana úr magas köve), az alsó sorban a székely írás "d" (Dana), "m" (magas), "s" (sar "sarok, úr") és "harmadik k" (kő) jele

6. ábra. Pátyi tarsolylemez a hieroglifikus Lyukó sar isten magas kő (mai magyarsággal: Lyukó úristen magas köve) mondattal, az ábra jobb szélén lentről felfele a székely írás "ly" (Lyukó), "s" (sar "sarok, úr"), ten, ős, "m" (magas) és "harmadik k" (kő) jelei láthatók

7. ábra. A nagykörűi honfoglalás kori veret (középen) az eget tartó, tulipánszerű, elolvasható világfa példája, mellette a székely írás "us" (ős) jele (balra) és "nt/tn" (Ten) jele (jobbra), ezek olvasata: Isten

8. ábra. Banai aranyozott ezüst övveret a világfát ábrázoló Óg isten mondattal, a legalsó sorban a székely írás "o/ó" (Óg) rovásbetűje és szójelekből alkotott Isten ligatúrája az énlakai világmodell sarkáról

9. ábra. A gnadendorfi aranyozott ezüst övveret a világfát ábrázoló Lyukó Isten mondatot rögzíti

10. ábra. Ibrányi aranyozott hajfonatkorong részlete az Úristen magas köve mondattal

11. ábra. Az ibrányi aranyozott hajfonatkorongon a sarok hegyén álló világfát ábrázoló, mai magyarsággal Úristen olvasatú mondatjelet látjuk, az ábra jobb szélén lentről felfele a székely írás sar "sarok, úr", ten és ős rovásjeleit látjuk

12. ábra. Törteli szíjvég a Ten országa, "Isten országa" mondattal, amiből a ten hieroglifa a világfát ábrázolja

13. ábra. Magyarországi szíjvég az "eget tartó fa" ábrázolási konvencióval, amelynek olvasata: Ak ég ügy "Ak az égi folyó"

14. ábra. Soroksári honfoglalás kori lelet a szimmetrikus Nagyságos Lyukó szár (mai magyarsággal: Nagyságos lyukó úr) mondattal

15. ábra. Gyulai honfoglalás kori bronzjelvényről a világfát ábrázoló Isten szó, balra a kenderesi templom mennyezetkazettájának Isten szójele, jobbra lentről felfele a székely írás ős és ten szójele

16. ábra. A szakonyi honfoglalás kori aranylemez hieroglifikus mondata, az olvasat: Ragyogó Lyukó ten magas köve, az ábra jobb szélén lentről felfele a székely írás "r" (ragyogó), ten, "ly" (Lyukó), "m" (magas) és "harmadik k" (kő) jele

17. ábra. Honfoglalás kori hieroglifikus "Isten" jelvény Szarvasról, az ábra jobb szélén lentről felfele a székely ős és ten hieroglifa

18. ábra. Világfát ábrázoló kunpeszéri honfoglalás kori korong a Magyar Nemzeti Múzeumban, a fát ábrázoló jelek olvasata: Szár ős (mai magyarsággal: Ősúr)

19. ábra. A Zalavár Várszigeten egy IX. századba visszadatált, de Bakay Kornél szíves szóbeli meghatározása szerint valójában X-XI. századi magyar templom romjai között előkerült szórványlelet ezüstjelvénye, a világfát jelképező ábrázolás olvasata: Szár ős ten (mai magyarsággal: Úristen), az ábra jobb szélén lentről felfele a székely írás "sz" (szár "növényi szár, úr"), ős és ten "isten, élet" jelei láthatók

20. ábra. IX. századi, feltehetően magyar függő előlapja ismeretlen keleti lelőhelyről a hieroglifikus Ragyogó sar isten (mai magyarsággal: Ragyogó úristen) mondattal, az ábra jobb szélén fentről lefele a székely írás "r" (ragyogó), ős, ten és "s" (sar "sarok, úr") jelei láthatók

21. ábra. A csúcshegyi honfoglalás kori gyűrű az "Ég ura" mondattal (az archeologia.hu fényképét Tóth Anikó régész engedélye alapján használom fel) a madár szárnyán lévő jelek olvasata: Ég szár (mai magyarsággal: Ég ura), ebből a szár jel a világfa ábrázolása

22. ábra. A gyulai honfoglalás kori madaras gyűrűn van a csúcshegyi ábrázolás párhuzama, a jelek olvasata Ég szár (mai magyarsággal: Ég ura), ebből a szár jel a világfa ábrázolása

23. ábra. A tiszabezdédi honfoglalás kori gyűrű oldala a Bél szár (mai magyarsággal: Bél úr) mondattal, ebből a szár jel a világfa ábrázolása

24. ábra. A sárrétudvari honfoglalás kori csüngő jelei a Lyukó sar isten (mai magyarsággal: Lyukó úristen) mondatot rögzítik és a világfát idézik fel

25. ábra. A karosi szíjvégen olvasható hieroglifikus "Lyukó a szabírok őse" mondatban a világfát ábrázoló tprus (tapar us "szabír ős") mondatjel megfelelője látható

Jegyzetek

(1) Ha a könyveimnek és a blogomnak, amelyekben a világfáról ismételten szót ejtettem, egymilliónál jóval több olvasója volt öt év alatt, akkor némi joggal beszélek ismert tényekről. Más dolog (ám ez csak egy módszertani és etikai hiba), hogy ‒ amint azt Vásáry István megfogalmazta egy Fehér Bencének címzett dolgozatában ‒ ez az akadémikus kör csupán azt hajlandó tudomásul venni, ami "tudományos fórumokon" jelent meg. Ahova persze ‒ tehetjük hozzá ‒ nem engednek be a prekoncepcióikat cáfoló, a tényeket felmutató, vitát indító dolgozatokat. Ebből következően az számít tudományos fórumnak, ahol a magyarellenes téveszméket szemrebbenés nélkül elő lehet adni.

Így alakult ki egy képtelen helyzet. Az akadémikus "tudomány" lényegében semmit sem tud, vagy nem akar tudni a szójeleinkről, a székely írás eredetéről.

Róna-Tas András az MTA dísztermében tartott előadásában vagy 300 ember, közte Lovász László matematikus előtt érvelt tudományellenesen. Azt állította, hogy a népi, uralmi és vallási jelhasználatunkban általam felfedezett szójelek székelyazonossága "véletlen" lehet. Pedig tudott dolog, legalább a matematikusok előtt, hogy a véletlen szó alkalmazása a tudományban illetlenség, mert véletlen nincs is. Azt nevezik véletlennek, aminek az okát nem ismerik, vagy amiről nem akarnak beszélni.

Megjelentették pedig 1934-ben és 2021-ben is Veit Gailel 1500-as évekből származó hiteles híradását a székelyek szó- és mondatjeleiről, azonban azt nem hasznosították. Talán mert a "szakma" hangadóinak nem kedvükre való a magyar őskultúra népszerűsítése? A tömegek és a szakma egyaránt és súlyosan tájékozatlan a hieroglifikus nyelvemlékeinket illetően. Az ősmagyar kort írás és nyelvemlék nélkülinek hirdetik a tankönyvekben, aminek köszönhetően rovológiai téren agymosottak seregeit bocsátják ki az egyetemekről minden évben. Ők azok, akik nem ismerik fel a honfoglalás kori világfát és érdemi válasz nélkül eltűrik a világfa létezésének ok nélküli kétségbevonását.