ILLAT (Gavallér János verse)
ILLATLopnak, vagy sem, nem tudom.
Elfogyóban a lélek.
Testben tobzódó férgek
szaporodnak:
Sekély, fakó kéj amőba-nyújtózása
bekebelezi a fehér foltokat,
nem maradhat ki senki.
Értéktelen pompa nő,
egyre jobban, egyre gyorsabban,
mint a fékezhetetlen ár,
átrohan az idő-parancs a mezőn.
Gaz sarjak sarja fakad.
Sztyeppei láncreakció költözik
testből testbe.
Menni kell, bárhova,
fertőzött ez a föld, ahol ocsú terem.
Illata méreg minden felmerülő kérdésnek.
2020. 01. 23.
Comments