KARÁCSONYI ESET (Deli Mihálytól)
…Azóta senki nem látta
Azóta csak beszéltek Róla
Idézték és lejegyezték szavait, tetteit
(tán kiszínezték, finomították is)
Elképzelték, megmintázták, megfestették
Értékelték, megítélték, magukra vették
Igazodtak, lesöpörték, kerülgették
Gyűltek, gyűltek az adatok, motívumok
elemzések, filozófiák, tanulságtételek
Mígnem valaki végre eldöntötte:
annyi mindent tudunk már Róla
lélekben szinte itt áll közöttünk
ideje hát, hogy foghatóan megjelenjen!
Minden információt az evangéliumokkal együtt
betáplált a 3D-s szerkezetbe
A gép megfeszült, szikrát vetett, a gőz kicsapott
Zúgott, morgott, kattogott, a hűtés felizzott
a kijelzők villogtak, a mutatók pörögtek
és kitartó gyürkőzés után
a tálcán, életnagyságban megjelent Ő!
A Jézuska!
Nem csalás, nem ámítás, semmi csalódás
Kétezer év minden vágya, tapasztalata, álma
okoskodása, megvallása, tagadása
ott mosolygott-komorodott arcán
Tekintete, vonásai egyszerre árasztottak
békés szeretetet és dühödt szigort
Megtört teste már finoman kiegyenesedett
Az emberek áhítattal és ijedten bámulták
Nahát, végre itt van a Messiás!
Megjött, visszajött, még egyszer, ’másodszor’!
Az illúzió tapintható valósággá vált
A programozó elemezte és dokumentálta a manővert
(mintegy leporolta a morzsalékokat, hogy szép legyen)
A hangot, a hangszínt, az intonációt
még nem sikerült hitelesen visszaadnia, de dolgozott rajta
Valaki azon morfondírozott, miért nem egyértelmű a sugárzása?!
Érthető, hogy a szenvedés, a kínhalál és a farizeusok miatt
némi harag és keserűség is áradhat belőle
de mégis, a jóság, a szeretet, a könyörület, a megbocsátás
sokkal egyértelműbben dominálhatna!
Sőt, inkább kizárólagosan!
A programozó a vállát vonogatta:
nem manipulálhatja az eredményt
a gép pillanatnyilag ennyit tud
két évezred minden adatát betáplálta
születésétől a megfeszítéséig, onnan a feltámadásáig
továbbá az azóta összegyűlt látomásokat, érzéseket, gondolatokat… etc.
Ez van!
A ’mesterséges intelligencia’ „csúcsterméke”
Több, érettebb, ellenállhatatlanabb, mint álmodni mertük
hiszen kétezer év plusz tapasztalatai is sűrűsödnek benne
Ő Az! Ő! Személyesen!
Íme, életre kelt!
(Szakmai hiúságában megbántódva, kicsit sértődötten fintorgott:
’ezeknek semmi sem szent
hát mi kell még, hogy higgyenek?!’)
Jázuska lelépett a tálcáról és…
(mint jeleztem, a hang még hibádzott
de mindegy, szólni sem szólhatott volna, mert)
abban a pillanatban, mintegy varázsütésre, a semmiből
a lesi háttérből előpattant egy tülekedő delegáció:
papok, politikusok, celebek, firkászok, bőrnyakú biztonsági verőlegények
körbeállták, ki sem látszott közülük
Hajlongtak, smúzoltak, nyálaztak
könny csordult, sóhajok fakadtak, éljenzés jajdult
Betessékelték egy páncélozott limuzinba
és a konvoj illaberek, tovalebbent
A fotósok vakuzni sem tudtak
villámgyorsan lezajlott és takarásban volt az egész
A programozó a hoppon maradt kíváncsiskodókkal tétován álldogált
Egyesek bíztatták a szakembert, hogy újra, még egyszer tegye meg
De a kibernetika mestere fanyar fintorgással, tehetetlenül széttárta a karját:
pillanatnyilag elfogyott az alapanyag, rendelni kell, majd szállítanak
és a gépet sem árt kímélni (karbantartás, olajozás, TMK…)
Egy ilyen ’eljövetel’ túl nagy falat a berendezés számára
(majdnem azt mondta, a gép is ember, nehéz szülés volt
és magában mordult egyet: hány Istent akarnak még?!)
Lassan szétszéledt a tömeg
Igyekeztek haza, hátha a TV többet mutat
Mindenesetre értetlen hiányérzet maradt az emberekben
Sőt, gyanakvás
Ha valóban Ő Az, miért nem lökte félre ezt a farizeus delegációt?!
Nem látott át rajtuk?
Az lehetetlen!
És akkor most mi lesz? Közrefogják? Megdolgozzák? Elzárják?
Az ő Jézuskájuk lesz?
Nem mindenkié?
Hagyja magát?
Nem erről volt szó kétezer év reményteli fenyegetései szerint!
Ítélni jön, ezzel bíztattak!
És megmenteni a világot (jókat jobbra, rosszakat balra)
Ja, meg egyáltalán: sikerült-e a Valódit meginvitálni?
Vagy ez csak egy klón, homunkulusz?
No meg: dönthetünk-e mi
bűneinkkel provokálva, fájdalmainkkal esedezve
hogy jöjjön végre?!
Vagy csak Ő dönthet, mikor akar, mikor kell jönnie?
Vagy… vagy… –
Ó, Egek Ura, megint a mi nyakunkba szakadt
s kezünkbe tétetett az ítélkezés ostora, bárdja?!
Szóval az emberek kissé apatikusan ültek este a TV elé
Óránként bemondták, hogy műsorváltozás lesz
de nem történt semmi
Időnként kinéztek az ablakon, az eget kémlelték, az utakat
(hó, havas eső, latyak, reggelre fagy, csúszni fog)
Inkább visszaültek a TV elé
Zsibbasztó reklámok ringatták hívő/hitetlen várakozásukat
mígnem éjfél felé egy szóvivő, búgó, megnyugtató hangon
beolvasta a várva várt, mégis csalódást keltő közleményt
Lecsillapította a kedélyeket, mondván
szakértők, tudósok vizsgálják a kialakult helyzetet
Pánikra, oktalan bizakodásra semmi szükség
Az áhítatosan felfokozott érzelmeknek
illetve a gúnyosan dühödt cinizmusnak
és mindenféle hadi-fanatizmusnak most nincs ideje
Mindenki készüljön nyugodtan Szent Karácsony ünnepére
Ez immár kétezer éves hagyomány
Ne rontsunk a helyzeten
A harag, a gyűlölet, a háború, a hazugságok
a gonosz manipulációk csak romlásba taszítanak
Legyen béke, csend, nyugalom, elmélyülés, szeretet
Az izgalmakban megfáradt nézők
felemás gondolatokkal zárták a napot
Az ’ügy’ pedig (szenzáció ide-oda) az ünnepek után lassan elaludt
Majd a Szilveszter végleg törölte a közbeszédből
És mint az utóbbi esztendőkben mindig: részeg boldogsággal
színes petárdabombákat lövöldöztek át a ’boldog új évbe’
Egy-két év vagy évtized már mit számít a kétezerhez késest…
A gépből kilépő Jézuskáról egyfelől azt tartották, hogy csak blöff
Másfelől titokban ’összesküvéselméletek’ kezdtek keringeni
Jó, hogy demokrácia van, meg szólásszabadság
de azért vannak furcsa, megfoghatatlan határok
amikről nem beszélünk, legfeljebb virágnyelven…
A hírzárlat mindenesetre gyanút keltett a legyintő sugdolódzók között
Ezt már kimondva-kimondatlanul
pártállástól-elköteleződéstől-hitélettől függetlenül mindenki megszokta
A száradó fenyőfa pergő tüskéit kupacba söpörgetve
egy boldogabb újévet kívántak szeretteiknek, hű barátaiknak
és a Jézuskára gondolva, cinkos mosollyal koccintottak
„Akárhol rejtőzködik, akárhol rejtegetik
jön majd, jön majd, biztosan jön, sőt, itt is van
itt valahol, itt ám! – Huncut egy világ ez…!” –
kacsintgattak egymásra, levert, mégis megveszekedett optimizmussal
tántoríthatatlan várakozással
A kép forrása: itt.
Comments