Karácsonyi könyvajánlásaim (4/10) ‒ A harmadik szem
Az elkövetkező napokban összesen 10 könyvet szándékozom a Szilaj Csikó tisztelt Olvasóinak figyelmébe ajánlani. Csupa olyan könyv, amelyek mindegyikéről úgy gondolom, hogy kinek-kinek kitűnő ajándék lehet karácsony alkalmából a maga vagy szerettei számára... (Varga Domokos György)
4/10
Hajdu Zoltán
A harmadik szem
Hajdu Zoltán nem örül annak, hogy az előző könyvét, a RÓLAD-ot eretnek műnek neveztem. Csakhogy ennek az eretnek beütésnek van egyfelől egy óriási előnye, másfelől pedig az élet is visszaigazolta álláspontomat. Ugyanis a Magyar Szemle elismerésre méltó bátorsággal közölte a könyvről szóló ismertetőmet, de azért – biztos, ami biztos – egy lábjegyzetbe odaszúrta:
„Az Egyház, az egyházak, illetőleg az intézményes vallásosság bírálata távol áll a szerkesztőség álláspontjától, mégis az itt olvasható szöveg közlése mellett döntöttünk.”[1]
Az eretnek beütés óriási előnye pedig abban áll, hogy úgy kínál egy új útválasztási (létezési) lehetőséget a mai kor mindenfelé csak eltévelyedő, zátonyra futó emberének, hogy egy sok évezredes, biztos támpontot meghagy neki. A RÓLAD-ban ez inkább a Beavató Mester (EGY fia), A HARMADIK SZEM-ben pedig inkább maga az EGY. Mivel azonban ők voltaképpen EGY-ek, ezért amikor most idézek egy viszonylag hosszabb szakaszt a Magyar Szemlében megjelent ismertetőm elejéből, akkor voltaképpen ugyanúgy szólok Hajdu Zoltán mindkét könyvéről, kicsit bővebb magyarázatát adva annak is, hogy mitől is eretnek Hajdu műve, és miért is üdvös ez számunkra:
Az igazi élet ott kezdődik, ahol az akadémiai tudomány végződik. Például annak az elismerésénél, hogy az emberiség létezésének nemcsak (és nem is elsősorban) evolúciós oka lehet, hanem istenes célja is. Ezt belátva, az ösztönös félelmek és igazodások, a rövidlátó számítások (haszonlesések) és önmegvalósítások helyett más veszi át életünk igazgatását: az értelem.
De hogyan lehet (lehetne) értelmes életet élni? Nos, ezt boncolgatja egy egészen rendkívüli könyv, Hajdu Zoltán első, mégis már igen kiforrott és tartalmas műve, a Rólad. Amennyire talányos maga a cím, annyira meglepő, hogy az egyetemes létkérdésekbe mélyen elmerülő szerző végzettségére és foglalkozására nézve is agrármérnök. Rengetegen próbálnak úgy kiszabadulni az anyagi világ (félvilág) fogságából, hogy mindenféle úton-módon a másik félvilágba, a természetfelettibe menekülnek. Eleddig két okból bizonyult ez zsákutcának.
Mindenekelőtt amiatt, mert ezt a félvilágot többé-kevésbé a hivatalos vallások, egyházak tartják felügyeletük alatt. Elmondhatunk – s el is kell mondanunk – mindenféle jót arról, hogy pl. a keresztény egyházak milyen fontos szerepet játszottak a történelem során – és játszanak ma is – a keresztény kultúra, világnézet, erkölcsiség megtartásában, a társadalmak legalább valamelyest értelmes, működőképes szerveződésében; azonban arról sem hallgathatunk, hogy valamennyi egyház egyszersmind olyan evilági szervezet, amely a maga hatalmának megszerzése és megőrzése érdekében a hívek lelke feletti uralomra törekszik. Emiatt pedig úgyszintén akadályozói az értelmes életnek (életvezetésnek), akár a félodalas, bigott tudomány, csak éppen a másik irányból.
A keresztény egyház szerint Jézus mindenekelőtt a bűneink megváltója, a bűneinktől való megszabadításunk érdekében vállalta a kereszthalált, s ezért kell nekünk sűrűn ismételgetnünk, hogy az én vétkem, az én vétkem, az én igen nagy vétkem; ráadásul ha nem tartunk bűnbocsánatot, akkor nem kerülhetünk a mennyek országába, ellenben a pokolba jutásunkat kockáztatjuk. Ezzel a hittel, egyházi neveléssel, vallási lelkülettel óhatatlanul is kiszolgáltatottakká, szolgákká válunk. Ez pedig arra sarkallja az igaz híveket, hogy engedelmeskedjenek, igazodjanak, megalázkodjanak, és nem pedig arra, hogy szellem és lélek együttműködésével a lehető legmagasabb minőségi szintre, az értelmes élet szintjére jussanak.
Másfelől pedig amiatt bizonyult és bizonyul zsákutcának a természetfeletti világba való menekülés kísérlete, mert az anyagi világ s a tudomány világa is Isten céltudatos, tervszerű alkotása. Tehát nem az a baj vele, hogy létezik, hanem az, hogy az értelem – vagyis a szellem és a lélek harmóniájának – fontosságát szem elől tévesztő ember istentelenné és életellenessé torzította. Azaz nem megtagadni kell az anyagi világot és a tudományt – hiszen ez nem vezet el a beteljesüléshez –, hanem értelmessé tenni.
Hajdu Zoltán kiválasztott nézőpontja voltaképpen nem más, mint a nevén nem nevezett „Beavató Mesterünk”, illetőleg az őskereszténység, a maga még romlatlan állapotában, tehát amikor még nem vált államvallássá, s az egyház is az EGY háza volt, nem pedig egy evilági hatalomba és anyagiasságba süppedt intézmény. (…)
A tudományos leírások és bizonyítási eljárások elmaradása ugyanúgy nem támaszt az olvasóban hiányérzetet, amiképp a Bibliánál sem várjuk el a történelmi megalapozottságot vagy hűséget. Hiszen a Bibliának sem az a lényege, hogy a benne foglalt kinyilatkozásokat (igéket, példabeszédek magvas tanulságait) egytől-egyig elfogadjuk, magunkévá tegyük. A Biblia olvasása lényegében az Istennel és a „Beavató Mesterünk”-kel folytatott párbeszéd; olyan különleges alkalom, amikor értelmünkkel (lelkünkkel és szellemünkkel) „fenti” (kozmikus) létkérdéseket és „lenti” (mindennapos) életkérdéseket egyaránt boncolgathatunk, ily módon nyerve esélyt a világ bonyolult szövedékében való valamelyest könnyebb eligazodásra. És ugyanez igaz a Róladra is. Annyi különbséggel, hogy e könyv nem valamely vallásnak egy hivatalos, szent irata, tehát a benne foglaltak ilyen értelemben sem tekinthetők „kötelező” hittételeknek. Mivel pedig nem is tudományos mű, ezért amit nyerünk általa, az nem kevesebb, mint egy csodálatos lehetőség arra, hogy a „fenti” lét és a „lenti” élet sarkalatos kérdéseit a magunk szabad értelmének (értelmezésének) górcsöve alá helyezzük.
Márpedig erre éppen a Rólad eretneksége révén nyílik lehetőség, méghozzá a bennünket leginkább érintő, az életünket leginkább befolyásoló elemeknek és összefüggéseknek a lényegre törő, sarkos, kendőzetlen, a politikai korrektséget messzire száműző tálalása folytán. Lássuk be, hogy egy olyasféle hazugságkorban, amelybe az évszázadok során szépen „belefejlődtünk”, már jószerivel semmi más nem józaníthatja ki igazságra – a valóság igaz megismerésére – szomjazó lelkünket és szellemünket (azaz értelmünket), mint az olyasféle egyenes és őszinte beszéd, amely semmiféle tekintélyre nincs tekintettel, hanem csakis a mélyebb igazságok meglelésének és kimondásának vágya ösztökéli.
Miután ilyen hosszú mondandóra magamhoz ragadtam a szót, éppen ideje, hogy átadjam a szerzőnek. Könnyű dolgom van, mert új könyve, A HARMADIK SZEM fülén saját maga összegezte új könyve (mondandója) lényegét:
„A tudatosodás mindig szellemi feladat volt, a tudatlanság pedig a szellemi beteljesedésről, a teljes életről való lemondás és a kényelem. Szabad akaratunk, éberségünk gyakorlása szükséges ahhoz, hogy tudatlanságunkból ráébredjünk arra, hogy tudatosságunk határtalan. Amikor tudatlanul gondolkodunk, beszélünk és cselekszünk, miért nem jut eszünkbe, hogy ugyanannyi erővel képesek lennénk tudatosan gondolkodni, beszélni és cselekedni? Az emberi civilizációk történetében voltak tudatos, magas tudással rendelkező civilizációk, és kevésbé tudatos, vagy tudatlan civilizációk is. Az utóbbi esetében a tudatlanságot leginkább a kényelem, az anyagba süllyedés, a hatalomvágy és az elmagányosodás okozta. A tudatlanság az egyszerűt mindig elbonyolítja, a tudatosság pedig a bonyolultat teszi egyszerűvé. Sokan úgy gondolják, hogy a tudatosság megszerzéséhez elegendő egy tanfolyamon, valamilyen képzésen részt venni, pár órát tanulni, és máris megtörténik a csoda: tudatosak lettünk. Miért ne lehetne egész életünk a tudatosság megszerzésére fordított idő? Készítsünk mérleget magunknak: mennyit foglalkozunk a nap 24 órájában testünkkel, az elménkkel és az anyagiakkal és mennyit a lelkünkkel? Látni fogjuk, hogy az anyaggal (testünkkel és elménkkel) való foglalkozás bőven meghaladja lelkünkkel való foglalkozásunkat. Ennek ellenére, máról holnapra akarunk tudatosak lenni. Éberségünkből fakadóan tudjuk, hogy életünk véges, hogy minden egyes nappal és órával közelebb vagyunk az utolsóhoz. Nincs tehát elfecsérelni való időnk. A kapott idővel gazdálkodnunk kell, ugyanis az idő nem pénz, hanem szakralitás. A tudatlan ember úgy gondolja, hogy ő száz évig él, és még van ideje lelkével foglalkozni. A profitéhes individualista nem ismeri fel, hogy neki csak magányos, horizontális kapcsolatai vannak és vertikális kapcsolatai hiányosak. Az értelmes és tudatos ember tudja, hogy nem engedheti meg magának, hogy a memóriájában tároltak szerint a múltban, ahogy azt sem, hogy individualista vágyainak rabjaként a jövőben éljen. Nekünk a MOST extázisában, az időfölöttiségben érdemes lennünk. Ebben az örömben, extázisban segít a harmadik szemünkkel való látás.”
Minden látszat ellenére, a minket az EGY-hez terelgető szerző egyáltalán nincs elrugaszkodva a valóságtól. Már a RÓLAD-nál is az egyik leglényegesebb kitételének ítéltem, hogy egyáltalán nem valamiféle feladatunk vagy kötelességünk egyik napról a másikra az EGY szintjére eljutnunk. Csak saját jól felfogott érdekünkben érdemes mindig szem előtt tartanunk, törekednünk rá, tudatosodnunk, amennyire éppen telik tőlünk...
A könyv megrendelhető a szerzőnél 3400 Ft-os áron (+ postaköltség):
[1] Varga Domokos György: Hajdu Zoltán kötetéről, Magyar Szemle, 2024. március‒április, 111. o.
A HARMADIK SZEM hátsó borítója
Comments