KÉPBE HOZOM ÉDESAPÁT 2025/ II. RÉSZ – egyébként a 8. – A HUNYADI-HATÁS

Tallián Hédi írása

Jön a tizedik rész, Édesapa!

Régen jöttél, nagyon vártunk már Édesanyáddal! Milyen tizedik rész, egyetlen csimatám?

Imádnátok Édesanyával. Szombatonként egész nap arra készülnétek, ahogy mi is, hogy este jön a HUNYADI. Fele ennyi idősen, mint most vagyok, a fenomenális és azóta is megunhatatlan Gladiátort látva egyszercsak felötlött bennem a kérdés: nekünk, magyaroknak miért is nincs egy ilyesféle lenyűgöző filmünk a HUNYADIAKRÓL? Majd három évtizede éve vártam erre. Hisz ki más juthatna, mint legnagyobb magyar hős, az ember eszébe, ami filmért kiált, mint a HUNYADIAK? Aztán rögtön dühös lemondón el is fojtódott bennem ez az önkéntelenül előtört jogos vágy.  Akkor még nem jött el az ideje… Nem hagyták! De magyarszívűek társaságában azért rendre hangot adtam hiányérzetemnek. Most pedig Húsvét előtt egy nappal írom, hogy mindjárt itt a tizedik rész, A NÁNDORFEHÉRVÁRI DIADALLAL, a világraszóló legnagyobb magyar győzelemmel. Az utolsóval.

Na de, gyerekem, Mátyás király is megvédte az országot!

Persze, meg Európát, amíg élt. Aztán oda lett minden és az igazság… Itt állunk Mohács 500. előtt fél perccel, és jövőre, 2026-ban választás. De most tíz hete HUNYADI-lázban égek, annyira, hogy miközben elolvasok és megnézek minden kis anyagot a filmről, majd kimélázok az ablakon, mindig rámtör a zokogás.  Úgy várom minden szombaton a következő részt, mint böjt után az első kiérdemelt falatot. 1526 óta leszegett fejjel élünk túl...

Tudom, gyerek, na de Petőfi, és az ötvenhatos pesti srácok?

Hogyne, bennük is ott dübörgött Hunyadi szelleme. De! HUNYADI idején – szinte még –  ideológiamentes, tiszta istenhit irányított. A parasztnak védelemre volt szüksége – ahogy a filmben is megjelenik –, és tudta, mi a leosztás. Tiszta képlet. Te megvédesz, én cserébe etetlek, ruházlak gazdagon. Csendben mondom: ez ugyanaz mindig. Csak! Ez a működésmód ki van játszva ellenünk, tripla csavaros megtévesztéssel. De vissza a filmhez! Édesapa, elvették a hőseinket, a legnagyobb hőseinket! De most nagyszombaton fogjuk visszakapni a NÁNDORFEHÉRVÁRI DIADAL-t.  Jól időzítették az ünnepre a csúcspontot. Nem hiszed el, mikor nagy várakozás után végre az ország történelmi csemegére vágyó része leült az első két részt megnézni... Először enyhe megrökönyödéssel azt hittük, szoft pornóvá züllesztették Hunyadi János történetét. Ám a hirtelen feltört reakciókból az is nyilvánvalóvá vált egy szempillantás alatt, hogy közös nemzeti hiányérzetről van szó. Magyarok sokaságának sírt a lelke csendben a két zseni Hunyadi után. Elvették! Elzárták tőlünk a hőseinket, Édesapa! Majd egyszercsak megjelent a sorozat keltette érzelemvihar félútján az addigi legfontosabb kritika egy édesapától, és ebből sejteni véltem, jó az irány, virágba fog borulni ez a film. Türelem, idézem: „A fiam végre nem pókember akar lenni, hanem Hunyadi.”

Születőben a kis Hunyadi Jánosok és kis Szilágyi Erzsébetek generációja.

Valami megmozdulni látszik. Végre! Persze néha be kell fogni a gyerekek szemét a brutális karóba húzások, a cafrangokban lógó véres testrészek és az erotikus jelenetek kavalkádja közepette.

Ki játssza Hunyadi Jánost?

A hatalmas barna szemű, hosszú barna hajú, szakállas erdélyi magyar – egy harangozó fia: Kádár L. Gellért.

Tényleg egy harangozó gyereke?

Igen. Mélyen szeretetre méltó, ahogy átadja nekünk HUNYADIT, és hétről hétre megszületik és fejlődik benne és általa a HŐS. Kőkemény kaszkadőrök irányította lovas edzésekkel fejlesztette magát és testét a szerepre. Ő is, és az összes karakter egyre és egyre jobb, ahogy haladunk előre. Cillei Ulrik (Fekete Ernő) a mocsok, teljes szívből lehet utáni. Írta is valaki, hogy majdnem elviszi a show-t. Egyszemélyben viszi a magyarság ellen elkövetett összes, belső és külső bűnt. A sudár Újlaki Miklós (Medveczky Balázs) tesze-toszán ingadozó, de helyén a szíve. Szilágyi Mihály (Mátray László) a parádés, földhöz ragadt lényeglátó,  Vitéz János (Csémy Balázs) pedig a kifinomult lényeglátó.  A női alakok, Szilágyi Erzsébet (Rujder Vivien) és Brankovics Mara (Törőcsik Franciska) a különböző élethelyzetekben a mimikájukkal száguldanak a lélek mélységes bugyraiban...

A ruhák pedig… mikor ezt írom, épp Hunyadi lenyűgöző díszöltözetéről vitatkozom, ami annyira szép, hogy majd megszólal. Színpompás, kifinomult kosztümök. Külön gratuláció az alkotóknak! A Hunyadi-türkiz az egész látványvilág koronája.

Édesanyád súgja, hogy jól állna neked is!

Bele is szerettem. Hordanám modern formában.

Összefolyik a film a mával, a korszakunkkal?

Naná, hogy leoszthatóak a szerepek! Édesapa, ami most zajlik egyre fokozódva körülöttünk a világban, olyan még nem volt! Mélyen elkeserítő. Nem túlzás állítani, hogy csak a Hunyadi archetípus az egyetlen fénysugár Magyarország számára. Szakad a dollár, vágtat az arany, és a rubel még az aranynál is jobb menedék, a német BMW pedig teljes gázzal száguld neki a betonfalnak.

Tótágast állt a világ?

Csak azt nem sejtjük még, hogy mennyire. Az viszont biztos, hogy a neoliberális-angolszász-kifosztó rendszer a legnagyobb válságával kénytelen szembesülni. Végjáték talán. Mert hogy erről szólt az előző öt év valójában. Egyesek vírusnak hitték, de néhány nagy koponyának hála, hamar ráébredtünk, hogy e pénzhatalom átmentési kísérletének vagyunk tanúi és elszenvedői.

Mint rendszerváltáskor a liberálbolsevikok...

Azok csak a belföldi kis senki rendszerszolgák voltak. Ám ez a mostani tótágas galaktikus nagyságrendű. Bogár tanár úr egyik Naplójában szóvá is tette, még a sorozat kezdetén, hogy a HUNYADI-film kihagyta a ziccert, nem szőtték bele a pénzhatalom szerepét. Mert ha valami, akkor ez most valóban aktuális a világrendszerváltás közepette. Na de Tanár úr Naplóját úgy ajánlottam a közönségemnek…

Közönségednek?

Igen, néhány gondolkodni nem rest hazánkfia megtisztel a figyelmével, nekik nyomom A szeretet mint tőke, A tőke mint szeretet dumámat. Tehát egyetértve Tanár úr kritikájával, hozzáfűztem: ha nem értik széles tömegek a „nem létező” lényegét és valóságosságát, akkor nem lehet csodálkozni, hogy ezt a ziccert a regényíró kihagyta... Lehet, hogy ő sem érti... Egyébként e helyütt árulom el, hogy korábban a tatárjárást vezető mongol előkelőket is már ennek a „nem létező”-nek az akkor épp Velencébe (k)öltözött ügynökei finanszírozták.

Elképesztő! Bizonyítékod van róla?

Van. Elég csak a pénzáramlás irányában haladni.

Most hova mész gyerekem? Hahóóó! Be sem fejezted! Édesanyád aggódik, nehogy belázasodj, mint kisgyerekként, amikor belehergelted magad az izgalomba. Nem hallod?… Nem szoktál búcsúzás nélkül itt hagyni bennünket. Még ilyet! De mi ez itt, körülöttünk, ez a cikázó, átható fény ?

....

Bocsánat Édesapa, hogy faképnél hagytalak benneteket tegnap! Kezdődött a záró epizód. A csúcspont. Sokszor sírtam a film alatt is. Ima, összetartozás, farkasszemet nézés, véget nem érő kardélre hányás, HUNYADI lovasrohama, HUNYADI szent megszállottsága, és a halálugrás. A vászon úszott az adrenalinban, én meg egyre csak a könnyekben. Emberfeletti teljesítmény. Az ellenség kalapemelése, a Nemzet örök hálája. Köszönjük, Bán Mór, a regényt, és akikkel a filmet létrehozták! Köszönjük nektek, akik a NÁNDORFEHÉRVÁRI DIADAL-t kivívtátok… Ez nem film volt, Édesapa, ez az ötszázhatvankilenc évvel ezelőtti diadal téridőn való átszüremlése volt, HUNYADIÉK meghajlították a teret, és végre belénk csaphatott a villám. Úgy érzem, hatalmas ajándékot kapott a Nemzet. HUNYADI megérkezett. Új nap van, Édesapa, készítem a reggelit, ráz a zokogás, tart a HUNYADI-hatás. Ez a kiböjtölt Nemzeti Feltámadás…

…

Ti is sírtok? Sírós család vagyunk, mindig a Nemzet ügyei körül folytak a könnyeink…

De ezek most örömkönnyek gyerekem. Köszönjük, hogy elmesélted! Édesanyád azonban nagyon aggódik, hogy belázasodsz ettől a nagy izgalomtól.

Folytatom, Édesapa! Szeretlek benneteket, ölelem Édesanyát is. Tényleg belázasodtam.

Tallián Hedvig

2025. Húsvétján