Lelki öngyilkosság a szavazóurnában, miközben palesztinokat mészárolnak le

Soul Suicide In The Ballot Box As Palestinians Are Butchered, By Edward Curtin, October 25, 2024

Schiller Mária küldeménye

Régen volt már, de érdemes felidézni, ha lehet, hogy amikor 2001. szeptember 11-én összeomlottak a Világkereskedelmi Központ ikertornyai és a 7-es épület, az egész világ elborzadva nézte. Az aznapi eseményeket újra és újra és újra megismételték a televízióban, olyannyira, hogy utóképekként rögzültek az emberek fejében.

Ennek eredményeképpen, bár az épületeket nem repülőgépek becsapódása döntötte romba (a 7. épületet nem találta el repülőgép), hanem az épületekbe helyezett robbanóanyagok (lásd ezt és ezt, a számos bizonyíték mellett), a legtöbb ember másként gondolta, ahogyan azt is, hogy a későbbi, összefüggő lépfene-támadásokat Oszama bin Laden irányította, amikor végül bebizonyosodott, hogy azok egy U.S.A.-ból származtak. amerikai katonai laboratóriumból származott (tehát belső munka volt), és a Bush-kormányzat és a hivatásos média masszív propagandakampányának eredményeképpen a legtöbb amerikai támogatta Afganisztán lerohanását, az azt követő iraki inváziót és az évtizedekig tartó végtelen háborúkat, amelyek a mai napig tartanak, és az Iránnal és Oroszországgal vívott nukleáris háború szélére sodortak minket.

Lehetetlen megérteni, hogy az Egyesült Államok ma teljes mértékben támogatja Izrael közel-keleti népirtását e történelem megértése nélkül. Izrael népirtása az Egyesült Államok népirtása; ezeket nem lehet szétválasztani.

Mindezek a háborúk annak a neokonzervatív klikknek a mesterkedéseihez kapcsolódnak, amely 1997-ben megalakította a George W. Bush kormányát irányító Project for the New American Century-t, és amelynek pártfogoltjai azóta nagy befolyást gyakorolnak a demokrata és republikánus kormányok külpolitikájára. Nem arról van szó, hogy korábban nem volt hatalmuk, amint azt az amerikai külpolitika tanulmányozása egészen a Lyndon Johnson-kormányzatig visszamenőleg, és annak a Szabadság amerikai hajó elleni 1967-es izraeli támadásra adott válaszának elmaradásáig megerősíti.

A széles körben elterjedt állításokkal szemben, miszerint Izrael irányítja az Egyesült Államok közel-keleti külpolitikáját, fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy ennek éppen az ellenkezője igaz.

Kényelmes azt állítani, hogy a farok csóválja a kutyát, de ez hamis.

Izrael háborús bűnei amerikai háborús bűnök.

Ha az USA meg akarná állítani Izrael népirtását és a háború kiterjesztését az egész térségre, akkor ezt azonnal megtehetné, mert Izrael teljes mértékben függ az USA támogatásától a létezésében ‒ ahogy ők szeretik mondani: „Ez egzisztenciális”.

Minden ezzel ellentétes hír propaganda. Ez a felelősség ping-pong ravasz játéka: áthelyezni a felelősséget, találgatni a közönséget, miközben oda-vissza ütögetik a kis üreges labdát.

A közel-keleti olajellátás és az utazási útvonalak ellenőrzése már nagyon régóta kulcsfontosságú az amerikai külpolitika szempontjából. Ez a geopolitikai ellenőrzés kapcsolódik az Egyesült Államok Oroszország elleni végtelen háborújához és a természeti erőforrások ellenőrzéséhez az egész hatalmas régióban (egy pillantás a térképre szükséges), amely a Közel-Kelettől Délnyugat-Ázsiáig, a Fekete- és Kaszpi-tengeren keresztül Ukrajnán át Oroszországig húzódik.

Mindkét esetben, a 2001. szeptember 11-i támadások és a palesztinok elleni izraeli népirtás, amelynek végső célpontja Irán (Amerika fő ellensége a térségben már a CIA 1953-as, Mohammad Mosaddegh iráni demokratikusan megválasztott miniszterelnök elleni államcsínye óta), a kegyetlen megsemmisítő háborúkat évtizedekig gondosan megrendezett propagandával támogatták. Az előbbi esetben a főáramú hivatásos média ismétlődő filmes képek bűvöletével, az utóbbiban pedig a hiányukkal. Az, hogy sok ezer halott és megcsonkított palesztin gyermekről mutatnak képeket, nem szolgálja az amerikai/cionista érdekeket. A propaganda módszereinek rugalmasnak kell lenniük. Megmutatni, elrejteni.

A szeptember 11-i támadásokat és a jelenlegi népirtást, mindkettőt a maga módján, hasonló, de különböző hitelkártyákkal igazolták és fizették ki, amelyeknek nincs költési korlátja: az úgynevezett terror elleni háborúkat az épületekbe csapódó repülőgépek vizuális hitelkártyáján vezették, amelyet Oszama bin Laden végtelen képei előztek meg és követtek, a palesztinok népirtását pedig a holokauszt hitelkártyáján, mínusz a lemészárolt palesztinok képei vagy a cionisták évszázados, a palesztinok földjükről való „etnikai tisztogatását” célzó faji nacionalista telepesmozgalmának terrorista történelmének bármilyen tudatosítása.

Ahhoz, hogy ezt tudjuk, könyveket kell olvasni, de azokat felváltották a mobiltelefonok, a funkcionális analfabetizmus a norma, még a főiskolát végzettek esetében is, akiket négy évig tartó wokeness-oktatásban és anti-intellektualizmusban részesítenek, amely gondolkodásukat péppé zülleszti, és legjobb esetben is szociolista elmével diplomáznak.

Kedves vagyok.

A történelmi ismeretek kiirtása és az írott szó leértékelése a kulcsa mindkét kérdésben a tudatlanságnak.

A digitális média és a mobiltelefonok az új könyvek, minden néhány száz szó egy kérdésről olyan információt közvetít, amely tudatlanságot közvetít. Guy DeBord tömören fogalmazott: „Amiről a látvány három napig nem beszél, az már nem létezik”. Az amnézia a norma.

Amihez hozzátehetném: amiről a tömegmédia látványossága napokig beszél vagy képeket mutat, az akkor is létezik, ha nem létezik. Létezik a virtuális emberek fejében, akik számára a képek és a szalagcímek teremtik meg a valóságot.

Az elektronikus média nemcsak függőséget okoz, hanem hipnotikusan hatékony is, és az anyagi világtól elszakadt kiberembereket hoz létre.

A hírek és az információk a terrorizmus egy formájává váltak, amelyet arra használnak, hogy minden mentális védelmet leromboljanak, hasonlóan a World Trade Center emeletéhez, amely bumm, bumm, bumm leomlott.

Az USA/Izrael háborús bűntettei könnyen megtekinthetők a hivatásos főáramú média közvetítésén kívül. A világ nagy része nézi őket, de ezek az irreális emberek, azok, akik nem számítanak embernek. Ezek a háborús bűnök tömegesek, kegyetlenek, és büszkén és a szégyen legkisebb jele nélkül követik el őket. Ezzel a ténnyel szembenézni nem elfogadható.

Azok, akik úgy tesznek, mintha nem tudnának róluk, rosszhiszeműséggel vétkeznek.

Akik Harrist vagy Trumpot támogatják, kétszeresen is rosszhiszeműek, mert úgy tesznek, mintha egyikük sem támogatná a népirtást, vagy mintha a népirtás a dolgok nagyobb összefüggésében jelentéktelen dolog lenne.

A „két rossz közül a kisebbik rossz” választása tehát a radikális gonoszság cselekedete, amely a polgári kötelesség álarca mögé bújik.

Az, hogy ez mindennapos, csak megerősíti Harold Pinter angol drámaíró 2005-ös rendkívüli Nobel-beszédének e szavait:

Harold Pinter Nobel-előadása

https://www.youtube.com/watch?v=PH96tuRA3L0

Az Egyesült Államok a második világháború vége után a világ minden jobboldali katonai diktatúráját támogatta, és sok esetben meg is szülte. Gondolok itt Indonéziára, Görögországra, Uruguayra, Brazíliára, Paraguayra, Haitire, Törökországra, a Fülöp-szigetekre, Guatemalára, El Salvadorra, és természetesen Chilére. Az Egyesült Államok által 1973-ban Chilének okozott borzalmakat soha nem lehet megtisztítani, és soha nem lehet megbocsátani.

Több százezer halálos áldozatot követelt ezekben az országokban. Megtörtént? És vajon minden esetben az amerikai külpolitikának tulajdoníthatóak? A válasz: igen, megtörténtek, és az amerikai külpolitikának tulajdoníthatók. De ezt nem lehet tudni.

Soha nem történt meg. Soha semmi sem történt. Még akkor sem történt meg, amikor megtörtént. Nem számított. Nem volt érdekes. Az Egyesült Államok bűntettei módszeresek, folyamatosak, kegyetlenek, könyörtelenek voltak, de nagyon kevesen beszéltek róluk. El kell ismerni Amerikát. Egészen klinikai módon manipulálta a hatalmat világszerte, miközben az egyetemes jót szolgáló erőnek álcázta magát. Ez egy zseniális, sőt szellemes, rendkívül sikeres hipnózis.

2005 óta nem sok minden változott, kivéve, hogy ezek a bűncselekmények és az azokat tagadó propaganda óriási mértékben megnövekedetttek. Afganisztán, Irak, Líbia, Szíria, Oroszország Ukrajnán keresztül, stb. ‒ mind az amerikai bombák célpontjai, akárcsak Gáza, Libanon, Jemen stb. Most az USA a világot a nukleáris háború szélére sodorta, és a szavazóközönség azon izgul, hogy a népirtást támogató jelöltek és a szomszédos országok elleni, masszívan kiterjesztett izraeli támadás között válasszon.

Az erkölcsi közömbösség és ostobaság ijesztő látványa, ahogy várjuk Izrael/USA bombázását Irán ellen és Irán válaszát.

Mégis megkérdezem magamtól és megkérdezem önöktől: Van-e összefüggés a szavazóközönség e háborús bűnösök támogatása és a figyelemzavar, az amnézia és a demencia között?

Vagy a démoni ikrek ‒ USA/Izrael ‒ külpolitikájának ez az ölelése valami sokkal rosszabbnak a jele? Halálvágy? Lelki halál?

Edward Curtin író, akinek munkái széles körben jelentek meg. Honlapja az edwardcurtin.com. Ő a szerzője az új könyvnek: Az igazság keresése a hazugság országában.