Magi Zsolt László: 175 éve tűnt el forradalmár és szabadságharcos, híres költőnk: PETŐFI SÁNDOR (2)

„Én vagyok az örök kérdőjel"

– vers 1851-ből Petőfi Sándor aláírásával

HOL ÉS MIKOR HALT MEG FIATALON PETŐFI SÁNDOR?

Lánglelkű költőnk, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc vezéralakja 1849. július 31-én estefelé tűnt el a vesztes csata utáni pánikszerű menekülésben. Azóta foglalkoztat bennünket, magyarokat, az a megválaszolatlan kérdés, hogy Petőfit megölték a kozákok vagy elhurcolták Oroszországba?

Erre a szörnyű rejtélyre két ‒ egymásnak teljesen ellentmondó ‒ válasz létezik: egyesek szerint leszúrták, mások szerint elvitték!

1./ ELESETT  "a harc mezején" (ahogy a versében óhajtotta). Fejéregyháza és Héjjasfalva között a forráskútnál (Ispánkútnál) halt meg Erdélyben.

Először az 1867-es kiegyezés után 30 évvel, 1897-ben állítottak Segesváron egy Petőfi-szobrot, azonban azt a kegyetlen trianoni döntést követően lerombolták! 1969-ben ‒ feltételezett halálhelyének a közelében – ismét készítettek költőnknek egy újabb emlékművet. Nyugati oldalára felkerült a Hunyadi László szobrászművész által kőből kifaragott Petőfi-dombormű… Sajnos, azt 1990-ben rongálták meg és gyalázták meg. Végül, 2005 júniusában felújították ezt az emlékművet. Északi oldalán, a főút felől helyezték el világhírű költőnk – Gyarmathy János szobrászművész által megmintázott – bronz plakettjét (a Petőfi arcképét ábrázoló domborművet).  A felavatása 2005. július 30-án volt.

2./ MEGSEBESÍTETTÉK az üldözéskor a kozákok, és később magukkal vitték hadifogolyként Oroszországba, ahol aztán száműzték Szibériába. Betegen ott halt meg 1856 májusában.

Lássuk az 1. verziót! („Meghalt az Ispánkútnál.” Petőfi öltözete azon a napon, és az első számú "koronatanú")

Mivel a megrendelt őrnagyi egyenruhája még nem készült el, ezért azon a forró július végi napon, kb. fél 11-től kezdve gyalogosan, fegyvertelenül, civil ruhában, távolról nézte az elkezdődött ütközetet. Bem szigorú tiltása ellenére volt a csatatéren! Bem tábornok, a magyar sereg vezére, a hős lengyel szabadságharcos, amikor meglátta, németül erélyesen rákiáltott, és elküldte az ágyúk közeléből, mert fiaként szerette és óvta az életét!!!

Mint már az 1. részben írtam, Maros-Vásárhelyen megparancsolta Petőfinek, hogy ne kövesse a csapatot! Bem jól tudta, hogy az északi és déli orosz seregek egyesülésének a megakadályozása Segesvárnál véres küzdelem lesz! Ezért aztán nem is adott július 30-ra és 31-re Petőfinek, a szárnysegédjének, semmilyen katonai feladatot!!! Akkor miért lettek volna nála katonai kitüntetések  ‒ kb. 100 db ‒, valamint fontos iratok?!

Petőfi, aki napközben a csatatér különböző pontjain tartózkodott, amikor azt észlelte, hogy Bem tábornok is vágtatva elindult az utazókocsiján, nos, akkor költőnk is futásnak eredt. Jegyezzük meg, hogy milyen ruhát viselt aznap! A rekkenő hőségben világos, civil, vászon öltöny volt rajta!

Gyalókay Lajos honvédszázados ekhós (ponyvás, "kóberes") lovaskocsiján jött Petőfi Székely-Keresztúrról a csatatérre 31-én hajnali 5 órától fél 11 utánig, ekkor a megkezdődött ágyúdörgést hallván, költőnk leugrott a kocsiról, és szaladt az ütközetet nézni!

Gyalókay Lajos a következőképpen írta le Petőfi aznapi ruházatát:

"... azt határozottan tudom és bizonyítom, hogy egész felső öltözetét azon a szerencsétlen napon egy vitorlavászonból készült blúz (= zubbony ‒ M. Zs. L.), mellény és nadrág, továbbá egy szürke köpeny képezte, fején egyszerű katonatiszti sapka volt, válláról pedig egy szíjon függő bőrtáska lógott."

Mütter Ferenc honvédszázados szintén így írta le a költő aznapi öltözetét:

„Petőfi katonatiszti sapkát, nyári vitorlavászon blúzt és olyan(!) nadrágot viselt, jobb válláról bal felé lelógó, akkori divat szerinti bőrtáskát hordott…”

Petőfi állítólagos halálával kapcsolatban az 1. számú "koronatanú" báró August / Gustav von der Heydte osztrák dragonyos őrnagy (később ezredes) volt, aki mint seregbiztos és összekötő tiszt a cári csapatok mellett, az ütközet, majd pedig az üldözés után nem sokkal, végiglovagolt a Fejéregyházától Héjjasfalva felé vezető úton, és a két falu között, a forráskútnál (Ispánkútnál) egy elölről leszúrt, fekete nadrágos felkelő tisztet látott. Körülötte véres papírok és kb.100 db zsinórra felfűzött kitüntetés hevert. Az őt kísérő kozákok egyikével felszedette a papírokat, mert azt gondolta, hogy az illető Bem környezetéhez tartozhatott. (Az egyik irat Kemény Farkas jelentése volt Bemnek csapatai állásáról, Kolozsvárról keltezve. A másik egy Bemtől származó parancs fogalmazványa, amely báró Stein Miksa honvédezredest Nagyszeben megtámadására utasítja.) A tetem a nadrágjáig le volt vetkőztetve!

Heydte őrnagy ‒ bár nem ismerte személyesen Petőfit ‒ alaposan szemügyre vette a földön fekvőt. (A sötétben? Lóhátról?!) Ezt írta róla később ‒ 5 év múlva ‒, tehát 1854. január 12-én, már ezredesi rangban:

"... a halott előttem teljesen ismeretlen volt, sovány, kicsiny, száraz arcú, nagyon határozott arckifejezéssel és nagy, fekete körszakállal. (!) Nadrágja fekete (!) pantalló volt. Később, közölve velük ezeket az adatokat, tudakozódtam több felkelő tisztnél ez után a személyiség után, és legtöbbjük úgy vélte, hogy a halott bizonyosan Petőfi volt..."

Még nagy írónk és költőnk, Illyés Gyula is a ”Petőfi” című művében azonnal azt kérdezi, hogy "Bizonyosan Petőfi volt?" "De hátha mégsem ő volt? Hátha csak megsebesült?" "De hátha csak eszméletlen sebesültet látott?"

Miért hiteltelenek Heydte őrnagy szavai?

Heydte őrnagy 1849. július 31-én este minden bizonnyal nem Petőfit látta holtan! A kozákok ‒ az 1849. augusztus 1-ei,  Dorsner osztrák ezredes által írt jelentés szerint is ‒ a sötétedés miatt hagyták abba az üldözést. Ezek után Heydte őrnagy nem sokat láthatott a beállt éjszakai sötétben! (Főleg lóhátról!)

Petőfi felesége, Szendrey Júlia – hónapokkal később, mivel nem került elő a férje ‒ kétségbeesetten keresni kezdte. Novemberben beszélt Heydtével, Székely-Udvarhely katonai parancsnokával, aki azt állította, hogy "Petőfy, a költő, meghalt!" (Nyugodtan megtehette, hiszen már hónapok óta nyoma veszett híres költőnknek!)

Csakhogy az eltűnés nem egyenlő a halállal! "Eltűnt!" ‒ ez azt jelenti, hogy vagy meghalt és eltemették, vagy pedig hadifogolyként elhurcolták Oroszországba!

Tehát két lehetőség van!

Heydte ezredes az első írásbeli jelentését Petőfivel kapcsolatban 1854. január 12-én felsőbb parancsra (Albrecht főherceg és Jakob von Parrot altábornagy felszólítására) készítette el. Ezután Petőfit már csak 1854. március 7-ig körözték az osztrákok. A Heydte-jelentés után elhitték, hogy költőnk nem élte túl a fejéregyházi-segesvári csatát.

A másik "koronatanú" és a sok"szemtanú"

Dr. Lengyel József székelykeresztúri sebészorvos volt a másik ”koronatanú" Petőfi eltűnésével kapcsolatban: azt állította, hogy aznap Petőfi ott tartózkodott Fejéregyháza szélénél, ahol ő sebesülteket műtött és kötözött. (!) Majd pedig a kozákroham megindulásakor ő lovon menekült, Petőfi viszont egy darabig ‒ amíg bírta – futott mellette! (A kozákok Fejéregyházán túl elzárták a menekülők útját.)

”Petőfi gyalog volt, s így a körben benne maradt. Egy dombra érve, visszanéztem, s Petőfit hittem (!) felismerni, amint fedetlen fővel, szétterjesztett ingnyakkal, lengő zubbonyában futni láttam…"

Dr. Lengyel József ezt 1860. október 14-én közölte a Vasárnapi Újságban.

1874-ben azonban egészen másképp ”emlékezett vissza” erre a menekülésre!  (Ez így már gyanús!)

Dr. Lengyel egyébként soha nem állította azt, hogy látta Petőfit meghalni. Ő mindössze annyit írt, hogy csak a lovasok tudtak kimenekülni a bekerítésből. Ez való igaz, ez tény! Bemet az utazókocsijával együtt is csak 40-50 huszár tudta átverekedni a kozákok gyűrűjén. (Közben Bemet láblövés érte, de ő már sok sérülést túlélt!) Azonban távolabb, a nagy sárban, a vágtató lovak az utazókocsit felborították, és a tábornok egy esővízzel telt árokba (mocsárba?) esett! Éjszaka onnan szabadították ki a keresésére indult huszárok!

Dr. Lengyel József 1860-ban és 1874-ben megjelent írását a kortárs, szavahihető szemtanúk (gróf Haller József térparancsnok, báró Gamerra Gusztáv huszárszázados és Lázár Ádám országgyűlési képviselő) kétségbe vonták: azt állították, hogy dr. Lengyel ott sem volt a csata közelében, hanem 22 km messzeségből(!) hallgatta az ágyúdörgést a kerítés tetejére felkapaszkodva!

A sebészorvos valószínűleg azért találta ki ezt az "orvosi segítségnyújtást", mert tényleg ott lett volna a helye, ahol a honvédek "életüket és vérüket" áldozták a magyar szabadságért!

Még egy gyanús körülmény: 1880. augusztus 14-én a Magyar Polgár 191-192. számában dr. Lengyel József "Végszavam Petőfi Sándor eltűnéséhez" c. írásában olyan dolgokat állít ‒ hogy bizonyítsa csatatéri jelenlétét ‒, amelyeket két-két és fél hónappal korábban, 1880. május 10-én és május 30-án a kolozsvári "Kelet"-ben és a "Vasárnapi Újság"-ban Lázár Ádámtól és Pap Lajostól olvashatott! Vagyis, hogy Petőfi ez alkalommal vitorlás vászonból készült zubbonyt és nadrágot, fekete, pörge kalapot viselt, Bem tábornok pedig németül erélyesen rákiáltott a költőre, és elküldte a veszélyes helyről, az ágyúk közeléből!

 Dr. Lengyel tehát szó szerint ezt írta:

"Petőfi ez alkalommal vitorlás vászonból készült zubbonyt és nadrágot, fekete, pörge kalapot viselt."

Illyés Gyula "Petőfi" c. művében viszont nem pontosan idézi dr. Lengyelt! Ezt írja Illyés: "Az orvos szerint fekete (!) pantallót, vitorlavászon zubbonyt, pörge kalapot viselt..." (Szövetkezeti Kiskönyvtár, 1958. 335-336. o.) Vagyis ez már csúsztatás a javából!!! A pörge kalap fekete jelzője Illyésnél átkerül (!) a pantalló elé (!) mindössze azért, mert Heydte őrnagy "egy elölről leszúrt, fekete nadrágos felkelő tisztet látott", akit ő Petőfinek vélt, pedig személyesen nem is ismerte költőnket! A felettesének, Dorsner ezredesnek Heydte Petőfiről nem is tett említést, mivel ő sem volt biztos abban, hogy a fél év óta körözött, híres magyar költőt látta holtan!

1991. március 14-én a „Hajdú-bihari Napló”-ban az 5. o.-on olvastam Petőfiről:

"Ezt a holttestet Bem több tisztje látta ‒ így Kállay József, gróf Esterházy Miguel ‒, a csata résztvevői. Kállay József visszaemlékezését idézzük: »Petőfi egy kukoricásban feküdt, lábai kiértek egy ösvényre, rajta az abban az időben viselt muszka vászonkabát (!) tele volt vérrel, de a hátán, a jobb lapocka alatt jól látszott a nagy pikaszúrás. Arcra bukva feküdt, félre fordult fejjel, látni lehetett az arcát.«"

Heydte szerint a tetem az Ispánkút közelében volt, elölről szúrták le és a nadrágjáig levetkőztették! A kérdésem csak az, hogy ezek az urak, a két "szemtanú" hogyan is került oda a kozákroham után, a sötétben, Petőfi holttestéhez? Még másnap is csak az orosz-osztrák katonák és a tömegsírásók mehettek oda a csatatérre! (Szerintem ennyit érnek ezek a "tanúvallomások"!!!)

Ahány "szemtanú" ‒ évek, évtizedek múlva ‒, annyiféleképpen beszélt vagy írt Petőfi végóráiról. Többen "lovon menekítették", mások futni látták a magasra nőtt kukoricatábla vagy a hegyen lévő erdős terület felé. Olyanok is voltak, akik azt látták, hogy a kozákok gyűrűjébe került, sőt olyan is akadt, aki azt állította, hogy Petőfit élve dobták a tömegsírba…!

Ezek után kinek higgyünk?! Heydtének, osztrák katonatisztnek vagy dr. Lengyel József sebészorvosnak?

Sajnos, a történészek és irodalomkutatók többsége ennek a két ”koronatanúnak" a valótlan állításaira alapozta azt a téves véleményét, hogy Petőfi az Ispánkút mellett halt meg!!! El sem tudták képzelni, hogy gyalogosan a bekerítésből nem juthatott ki!!!

Az oroszok a fejéregyházi-segesvári csatában nem öltek meg mindenkit! Kb.1.000 honvéd esett el, viszont 500-nál is többen kerültek fogságba! (Tehát nem igaz az, hogy senkit nem hagytak életben!)

A kutatók másik tévedése az volt, hogy elhitték: az oroszok ”korrektül” átadták az osztrákoknak ("a megállapodás szerint") az összes magyar hadifoglyot! (Az 1849. május 21-ei megállapodásban csak a nálunk harcolt és elfogott lengyelekről van szó!!!)  Bizonyára a titokban elvitt foglyokról nem is készítettek névsorokat, mivel nekik csak az emberanyag kellett! "Nem papírozták le őket", nem bajlódtak a sok magyar név leírásával (!), hanem elhajtották ezeket a szerencsétlen, elfogott embereket a Kárpátokon keresztül Oroszországba az elesett és betegségekben (főleg kolerában) elpusztult katonáik pótlására, jobban mondva szibériai kényszermunkára! (De az is lehet, hogy a sztálini-hruscsovi-brezsnyevi érában eltűntették a levéltárakból a terhelő dokumentumokat! A Szovjetunióban az 1936-os évben leégett a barguzini levéltár, amelyet állítólag Sztálin parancsára gyújtottak fel. Nagyon sok értékes irat semmisülhetett ott meg a tűzben ‒ akár Petőfiről is!)

A tudományos kutatók mindig a hadifogolynévsorokat hiányolták, ezért nem hittek és nem is hisznek a szibériai verzióban! (Pedig az oroszok mindig is hurcoltak el embereket és értéktárgyakat Magyarországról!) Wallenberget a II. világháború után tüntették el nyomtalanul Moszkvában (!), több százezer magyar hadifoglyot viszont az I. és a II. világháborúban vittek el Oroszországba, illetve a Szovjetunióba!

A kutatók még azt is hiányolták, hogy miért nem üzent(!) Petőfi Szibériából? Azért, mert onnan lehetetlen volt!!! (Egyrészt az iszonyatos távolság, másrészt az állandó rendőri felügyelet miatt!)

A nagybátyám 1946-ban a Kaszpi-tenger mellől sem tudott hírt adni magáról! Csak 1990-ben tudtuk meg, hogy ott van eltemetve.

Sőt még azt is felhozták ellenérvként a kutatók, hogy miért nem írt Petőfi Szibériában verseket? Biztos, hogy írt! Találtak is Petőfire utaló orosz nyelvű költeményeket, amelyeket csak ő írhatott! (Pl.: ”Szomorú volt az életem” és "Álmaim" címmel. Ezekről később!)

Petőfi 6 nyelvet ismert: tudott németül, franciául, angolul, szlovákul, latinul és ‒ természetesen ‒ magyarul. Könnyen megtanulhatott oroszul is!!! Egyes ellenzők naivul megkérdezték: Petőfi hogyan kerülhetett Szibériába?! Egyszerű a válasz: úgy, hogy elvitték! Nem kellett hozzá sem útlevél, sem valuta!!!

(innen folytatjuk)

---

Előző részek:

• Magi Zsolt László: 175 éve tűnt el forradalmár és szabadságharcos, híres költőnk: PETŐFI SÁNDOR (1)