okt. 4.

Magi Zsolt László: 175 éve tűnt el forradalmár és szabadságharcos, híres költőnk: PETŐFI SÁNDOR (8)

„Én vagyok az örök kérdőjel"

– vers 1851-ből Petőfi Sándor aláírásával

Újabb tények a moszkvai "vizsgálatról" és a támadásokról

A "női" csontváznak aztán meg is lett az eredménye! A magyar újságok mindenféle ostobaságot kezdtek írogatni a moszkvai "vizsgálat” után (!):

"Felül nő, alul férfi a barguzini csontváz!", "25 éven felüli, 80%-ban nő!", "Alul nő, felül férfi!", ”Öreg zsidó nő (Rebeka néni)”, ”Szexuálisan fejletlen, szülni nem tudó nő!” stb.

Mivel a föld súlya alatt Petőfi medencecsontja kettétört és eldeformálódott, ezért ilyen szörnyű ostobaságok, ”szakértői” vélemények láttak napvilágot a sajtóban! Még ilyen rémségeket is leírtak egyes zsurnalisztáink, hogy Petőfi Sándort és a feleségét, Szendrey Júliát találták meg! Vagy Petőfit és a húgát! Vagy a mongol fiatalembert a feleségével együtt!

Dr. Lengyel Imre orvos szerint is "a barguzini temető 7. sz. sírjában nő nyugodott”!!! Dr. Harsányi László igazságügyi orvosszakértő profersszor szerint pedig a barguzini 7-es számú csontváznál a "származási idő 40 évnél régebbi, de 100 év-nél nem több." Az Akadémia Petőfi Bizottságának jelentése ugyancsak ezt állítja:

”… a nevezetes csontváz egy 23-27 éves életkorban elhunyt nő maradványa, akit mintegy 40-100 éve temettek el.” Dr. Harsányi professzor ”pontosítja”: meggyőződése szerint ezt a nőt "...az I. világháború vége körül temették el..."

A svájci (zürichi) dendrokronológiai vizsgálatok viszont azt mutatták ki, hogy a csontváz alatt talált koporsó fája 1854-1855-ből származik! Mathias Seifert professzor tehát az 1850-es évek közepére datálja a barguzini sírt!

Szabó Géza régész véleménye:

"A 7. számú sírba 1856 májusa-szeptembere között temetkeztek, s minden valószínűség szerint Alekszandr Sztyepanovics Petrovics feküdt abban a sírban!!! Férfisírról van szó. Az elhunyton nadrág volt! A temetőszerkezet azt bizonyítja, hogy 1859 vége előtti a sír, s a temetés fagymentes időben történt!”

Moszkvában a szimpóziumon ott volt J. D. Vinokur moszkvai mérnök úr is, aki később a levelében döbbenten azt írta, hogy

"A Szovjet Tudományos Akadémia néhány tudósának álláspontját én személy szerint áltudományos szabotázs megnyilvánulásának tekintem.” (1989. április 8-án ő mutatta meg a barguzini régi temetőben a "titokzatos idegen", a "magyar Petrovics" pontos sírhelyét, a tehenek által laposra taposott területen!)

A Szovjet Tudományos Akadémián szinte kinevették az öreg mérnök urat a "tudósok"! Pedig ő volt az utolsó élő szemtanúja a Petrovics-Petőfi sírnak!

Erről a sietős, szégyenletes moszkvai akadémiai "vizsgálatról" érdemes még néhány szót ejteni.

"Még az adatfelvétel sem készült el teljes egészében, már szóltak, hogy kezdődik a tanácskozás, ahol a tudósok véleményét hallhatjuk."

A csontok súlyát a Szovjet Tudományos Akadémián piaci (!) mérleggel és kopejkás pénzdarabokkal próbálták megállapítani! (Közben rengeteget vitatkoztak.) Az állkapocs ‒ amelyet férfiasnak határoztak meg ‒ kiesett (!) dr. Szabó Árpád igazságügyi orvosszakértő kezéből és letört belőle egy pár milliméteres darab! A csecsnyúlvány: "nem nő, de nem kifejezetten férfias. A csont korrodálódott, nem határozható meg a neme." (!) (Barguzinban még férfias volt!) A medence: "még a férfi határértéken belül van, de azt súrolja."(Hazaérve, már 80%-os lett a női jellege!)

Moszkvában a csontok hosszát, átmérőjét "sublerrel" (tolómérővel) állapították meg. Először dr. Farkas L. Gyula professzor mért, de Morvai Ferenc ‒ iparos létére ‒ észrevette, hogy nem pontosak a leírt eredmények!!! Kiderült, hogy a 100 mérésből 52 helytelen volt! "Természetesen" a női jelleg javára "tévedett" a professzor úr! Lemérték a koponyát is, 52 dekagramm súlyú volt, a férfi fej viszont több mint 60 dekagramm szokott lenni.

Se Kiszely, se Morvai nem kapott szót, pedig dr. Kiszely István híres antropológus elmondta volna:

”Egyáltalán nem veszik figyelembe, hogy Petőfi koraszülöttként jött a világra, testalkata nagyon törékeny, a feje pedig kicsi és keskeny volt... Az első munkanap fele az ismerkedéssel, további része üres beszédekkel telt el. Amikor felvetettük a kérdést, hogy mikor szűnik meg a fölösleges vita, közölték velünk: bankettet adnak számunkra és menni kell az étterembe!.. Csak estefelé tudtuk elérni, hogy munkához lássunk! Akkor két órát (!) szabtak ki számunkra. V. P. Alekszejev akadémikus dolgozószobájában… Az antropológus hölgyek azonban hozzá sem nyúltak a csontokhoz... Figyelembe véve, hogy a csontváz részei hasonlósági határesetet képeznek férfi és nőicsontváz között, a nő javára mérték be."

Másnap:

"A mérések csak délig tartottak, mivel délután a záróülésre kellett menni a határozat meghozására. Az antropológusok kifogásolták, hogy nem adtak nekik időt a teljes vizsgálat megejtésére, nem tették lehetővé a röntgen- és vegyelemzés alkalmazását… ügyünkbe beleavatkozott a politika. Először is azt a feladatot adták (!), hogy próbáljuk meg bebizonyítani: női csontvázról van szó." ("Cherchez la femme! = Keressétek a nőt!" ‒ M. Zs. L.)

Ebben a "vizsgálatban":

"...szerepet játszottak azoknak a tudományos intézményeknek az ambíciói, amelyek nem vettek részt a feltárásban, de kénytelenek voltak részt venni a munkában!!! Egyszóval azzal a meggyőződéssel tértünk haza, hogy a Petőfi-ügy egy sértett maffia kezébe került." (Kiszely István: "MÉGIS PETŐFI?" című könyve, EXTRA kiadó, 1993. 163. oldal)

Részlet az 1989-es barguzini, régészeti jegyzőkönyvből:

"...A csontváz vizsgálata során egy férfi kontúrjai bontakoztak ki, akinek születésétől fogva vékonyak voltak a csontjai, az izmai viszont erősek, ami arra mutat, hogy mindkét kezét és lábát erős fizikai megterhelés érte..." (Idézet ugyanonnan, 163-164. o.) (Petőfi sokat gyalogolt egész életében és nehéz munkát végzett a szibériai száműzetésben!)

"A Tudományos Akadémia által kitűzött feladat az volt, hogy találni kell legalább egyetlen olyan ismertetőjelet a csontvázon, amely a „nő”-változat javára tanúskodna. Amint találtak valami hasonlót, tovább nem folytatták a vizsgálatot. Megmérték a koponyát és megállapították, hogy az kicsi, női. Az viszont, hogy a költő valóban kicsi volt, senkit nem érdekelt."(Idézet ugyanonnan, 164. o.)

A. I. Burajev, fiatal burját antropológus, aki Barguzinban a nyáron két amerikai és magyar kollégájával együtt aláírta a jegyzőkönyvet, hogy "a megtalált férfi csontvázán semmi olyan kizáró okot nem találtak, ami azt bizonyítaná, hogy nem Petőfivel azonos a lelet, most feláll és a tudósok, az újságírók előtt kijelenteti, hogy szerinte is nő az, akinek a csontvázát Barguzinban kiásták." (Idézet ugyanonnan, 162. o.) (Nyilván megfélemlítették, hogy derékba törik a karrierjét, ha kitart a korábbi véleménye mellett!)

V. P. Alekszejev professzor is hol így, hol úgy beszélt… A telefonáláskor azt mondta a feleségének, hogy itt vannak előttem Petőfi csontjai, aztán meg azt állította, hogy "nőnek látja a csontok alapján rekonstruálható embert"!

Tamási János szavaival "... katedrát, tekintélyt, beosztást féltő és ezért az igazságról tudomást sem vevő" szakemberek voltak Moszkvában. (Dátum, 1990. január 31.)

Farkas Gyula–Dezső Gyula–Oláh Sándor szerzők 1992-ben

"közlik az 1990-es moszkvai közös vizsgálat metrikus eredményeit (adatait) és kizárólagos erőfeszítésük, hogy ezekből egy »nőt« hozzanak ki, természetesen nem véve tekintetbe, hogy a vizsgált személy viszonylag alacsony termetű volt, tehát a »kis« abszolút méretekből csupán annyi következik, hogy az illető »kis« ember volt, nem pedig az, hogy nő!” (Kiszely István: "MÉGIS PETŐFI?", EXTRA, 1993., 248. o.)

Mivel Moszkvában mindenáron "nővé" nyilvánították a barguzini Petrovics-Petőfi csontvázat, ezért: 1990. október 30-án a Magyar Tudományos Akadémia kérésére (!) a Szovjet Tudományos Akadémia felszólította a Burját Köztársaság Akadémiáját, hogy a Moszkvában lévő földi maradványokat szállítsák vissza és hantolják el, a Petőfi-emlékhelyet pedig semmisítsék meg Barguzinban! Morvai Ferenc és felesége gyorsan az Amerikai Egyesült Államokba menekítette ki, "csempészte ki" a csontvázat és ott újabb vizsgálatoknak vetették alá. Természetesen a világ legfejlettebb technikájával!!! Érdekes módon a Clevelandi Klinikai Alapítvány szakértői egyértelműen férfinak határozták meg a barguzini 7-es számú sírban talált csontvázat!!!

Dr. Szabó Géza régész szintén erre az eredményre jutott. (Sőt Kínában is ezt állapították meg!)

Mindenesetre 1 grammnyi kontrollanyag kellett volna az amerikai szakértőknek Petőfi édesanyjának a csontjából, de a Magyar Tudományos Akadémia nem (!) járult hozzá Budapesten a Kerepesi úti temetőben lévő Petrovics-Petőfi-sír felnyitásához! Sőt az MTA azt is közölte, hogy sem a dagerrotípia, sem Petőfi Budapesten őrzött hajszálai, sem a ruhája, sem a DNS-analízis nem biztonságos, nem alkalmas az azonosításra!!!

J. T. McMahon, a clevelandi klinika tudományos vezetője mondta:

”A szakszerűen kezelt csontokat heten néztük meg és arra a következtetésre jutottunk, hogy egy 35 év körüli férfié volt." (Kiszely István: "MÉGIS PETŐFI?", EXTRA kiadó, 1993., 236. o.)

Deborah L. Fischer, az amerikai hadsereg patológiai intézetének munkatársa pedig azt ismertette, hogy az általuk kidolgozott módszerrel 100 %-os biztonsággal tudnak azonosítást végezni, amennyiben ismert az anyja! (Ugyanott)

A korábbi ‒ 19. és 20. századi ‒ kutatók (dr. Ponori Török Aurél antropológus professzor, dr. Salamon Henrik fogorvos professzor és Dienes András, nagy Petőfi-kutató megelégedtek volna azzal, ha rátalálnak Petőfi erősen kiálló, bal felső szemfogú ("farkasfogú") koponyájára. (II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelem földi maradványait csupán a Mányoki Ádám által festett portré alapján azonosították!)

Az ellenzők állandóan újabb és újabb vizsgálatokat követeltek(!), és mindent megtettek, hogy hátráltassák, akadályozzák az igazság napvilágra kerülését!!!

A Magyar Tudományos Akadémia "sajtószolgálata" 1992. április elején még az Amerikai Egyesült Államokba is küldött egy faxot (névtelen levelet) a clevelandi szakértőknek, hogy lebeszélje őket (!) a barguzini 7-es számú sír csontvázának a tudományos vizsgálatáról!

Az amerikai kollégák felháborodottan és megbotránkozva küldték vissza a Megamorv Petőfi Bizottságnak ezt a nem várt levelet, amelyben egyes magyar akadémikusok kétségbe vonták (!!!) az USA-ban általánosan használt mitochondrális DNS-print eljárás biztonságosságát személyek azonosításánál! Az Akadémia szerint ez a módszer alkalmatlan egyének azonosítására! (Ők már csak jobban "tudják"! Ráadásul az Akadémia 3 oldalas levele tele volt tárgyi tévedésekkel!) És hogy teljesen biztosra menjenek, ugyanekkor "véletlenül" kiutazott dr. Kelényi Gábor, a Pécsi Orvostudományi Egyetem rektora abba a clevelandi intézetbe, ahol a barguzini leletet vizsgálták!! De Clevelandben a kutatók egyáltalán nem óhajtották vizsgálataiknál az MTA befolyásolását!

Dr. Kiszely István, a nemzetközi hírnévvel és több ezer sírfeltárási rutinnal rendelkező antropológus, aki néhány alkalommal részt vett történelmi családok azonosításában is, egész hátralévő életében ‒ 2012-ig ‒ szilárdan meg volt győződve arról, hogy a barguzini 7-es számú sírban nagy költőnknek, Petőfi Sándornak a földi maradványait találta meg kutatótársaival együtt!!!

Nemcsak dr. Kiszely István állította ezt, hanem dr. Straub Imre orvos is, aki 25 évnyi szorgalmas munkával összegyűjtötte Petőfi Sándor 19 kortársának leírt, hiteles megfigyeléseit forradalmár költőnk testi jegyeiről, érdekességeiről (hosszú nyak, görbe bal láb, feltűnően kiálló bal felső szemfog stb...) Amikor Barguzinban kezébe vette a koponyát és meghatottan nézegette, biztos volt abban, hogy: "Ez Petőfi!!!".

Dr. KISZELY ISTVÁN, ismert és nemzetközileg elismert antropológus NEM TÉVEDETT: PETŐFI SÁNDOR KÖLTŐFEJEDELMÜNK CSONTVÁZÁT TALÁLTA MEG A BARGUZINI RÉGI TEMETŐBEN!!!

Erre jött rá kutatásai közben L. J. Eliaszov néprajzprofesszor is a barguzini öregek elbeszélése alapján: Petőfi ott élte le élete utolsó éveit! Meg is írta 1970-ben a MTA-nak:

"Kutatásai eredményeként megállapította, hogy Petőfi Sándor 1851-től 1856-ig, a haláláig Barguzinban élt, száműzetésben."

Az MTA-ról Dukács Sándor azt válaszolta, hogy: "Petőfit valószínűleg megölték a segesvári csata napján.” Ugyanezen a véleményen volt Kiss József irodalomtörténész, Petőfi-kutató is. Tíz nap múltán sem akarta elhinni a Barguzinból érkezett világraszóló hírt! Ezt írta az expedíció tagjairól a "Magyar Hírlap"-ban:

"... egy réges-régi és már ötven éve megcáfolt hadifogoly-legenda csapdájába estek..."

Később Kosáry Domokos, az MTA akkori elnöke szintén határozottan állította:

"Mint a korszak kutatója és ismerője, mondhatom: kizárt dolog, hogy Petőfi Sándort elvitték az oroszok Magyarországról..." (1991. február 28., "Hajdú-bihari Napló", Filep Tibor cikke)

Az ellenzők a hivatalosan elfogadott segesvári teóriához ragaszkodtak mereven. Védték a "mundér becsületét", saját presztízsüket, közben pedig hevesen támadták Morvait (az adóhivatallal akarták tönkre tétetni), dr. Kiszely Istvánt meg emberileg és szakmailag! (Ugyanakkor nagyon jól tudták, hogy a barguzini csontváz Petőfié!!!)

(innen folytatjuk)

Előző részek: