McGovern: Senki sem hajlandó vizsgálni az amerikai szankciós politika következményeit

–

Egy amerikai kongresszusi meghallgatáson szakértők és kongresszusi tagok alaposan megvizsgálták, hogy erről a külpolitikai eszközről be lehet-e bizonyítani a hatékonyságát. Jim McGovern képviselő (D-Mass.) a keddi meghallgatáson azt mondta, hogy a kongresszus nem vizsgálja "módszeresen és átgondoltan", hogy az amerikai szankciók valóban elérik-e a kívánt hatást.

"Meghatározzuk ezeket a dolgokat, aztán ennyi. És aztán vannak mindenféle politikai erők, amelyek nagyon megnehezítik ezeknek a dolgoknak a korrekt felülvizsgálatát."

McGovern azt is állította, hogy a széles körű szankciók hatástalanok, és nem szolgálnak más célt, "mint hogy az embereket egyre mélyebb nyomorúságba taszítsák, és az Amerika-ellenes érzelmeket táplálják", miközben arra ösztönzik az országokat, hogy ne használják tovább az amerikai dollárt tartalékvalutaként. A megjegyzéseket a szankciók humanitárius hatásairól tartott széles körű kongresszusi meghallgatáson tették.

Az amerikai szankciók halálos hatásait vizsgálva olyan országokban, mint Mianmar, Venezuela, Szíria és Irán, a szakértők egy sor olyan reformot javasoltak, amelyeknél az intézkedések kevésbé károsak a civil lakosság számára. A meghallgatáson felszólaló tanúk mindegyike egyebek mellett egy olyan beépített felülvizsgálati folyamat mellett érvelt, amely arra kényszerítené a Kongresszust, hogy

egy adott időszak után újra engedélyezze a szankciós rendszereket – vagy legalábbis értékelje azok hatékonyságát és a civilekre gyakorolt hatását.

A szakértők azt is megjegyezték, hogy az úgynevezett "célzott szankciók" messze nem olyan csodaszerek, mint amilyennek a kongresszusban sokan tekintik őket.

"Az adott kormány célzott meggyengítésére irányuló szankciók gyakran arra késztetik a rezsimet, hogy még elnyomóbb intézkedéseket vezessen be a hatalmon maradás érdekében" – érvelt Daniel Drezner, a Tufts Egyetem munkatársa, hozzátéve, hogy az ilyen szankciók általában negatív hatással vannak az ország gazdaságára is.

A meghallgatás során felmerült egy másik kérdés, a "túlzott megfelelés", vagyis azok az esetek, amikor a vállalkozások és a nem kormányzati szervezetek úgy döntenek, hogy nem folytatnak üzleti tevékenységet egy szankciókkal sújtott országban, annak ellenére, hogy valószínűleg jogosultak lennének a mentességre. A szervezetek gyakran tartanak attól, hogy véletlenül megsértik a szankciókat, és sok nonprofit szervezet egyszerűen képtelen viselni a megfelelés garantálásával járó jogi költségeket, mint ahogy azt Asli Bali, a Yale professzora és a Quincy Intézet nem rezidens munkatársa kifejtette.

"Egy nemzetközi szinten működő segélyszervezet számára a nemzetközi pénzügyi tranzakcióktól való elzárkózás veszélyezteti a humanitárius ellátást világszerte" – mondta Bali. "Ezt a kockázatot sok vállalat és nem kormányzati szervezet nem hajlandó vállalni, függetlenül attól, hogy a humanitárius mentességi rendszer mennyire jól megtervezett."

Ami az Oroszországgal szemben bevezetett szankciókat illeti, a szakértők pozitívabbak voltak. Bruce Jentleson, a Duke Egyetem professzora, aki korábban számos külpolitikával kapcsolatos szerepet töltött be, úgy vélte, hogy a gazdasági korlátozások lenyűgöző hatást gyakoroltak Moszkva ukrajnai katonai erőfeszítéseire. Az ilyen intézkedések legnagyobb előnye talán az, hogy erősíthetik Washington pozícióját a jövőbeli tárgyalásokon – feltéve, hogy a politikai döntéshozók hajlandóak túllépni azon az aggodalmon, hogy "puhánynak" tűnnek a Kreml felé.

"Tényleg el kell gondolkodnunk azon, hogy ha eljutunk arra a pontra, milyen szankciókat szüntetünk meg [...] milyen engedményekért cserébe", mondta Jentleson.

Általánosságban a szakértők úgy érveltek, hogy az USA jobban járna, ha nem alkalmazná „túl hirtelen válaszként” a gazdasági büntetést a világ minden táján felmerülő problémákra.