Még mindig Petőfi nyomában – Gál Csaba küldeményei a Barátosi-hagyatékból (Varga Domokos György jegyzete)

Nem mindegyik újságcikk korabeli, van, amelyik később került a hagyatékba. Csernohorszky Vilmos írása például, amelyben számonkéri a Magyar Nemzet Magazin szerzőjének, Hanthy Kingának a légből kapott állításait, 2001 novemberében jelent meg Münchenben, a Nemzetőrben. Itt elolvasható a teljes írás:

A cikkből kimásolt alábbi részben szó esik arról a Barátosi-féle kéziratról, amelyet a Petőfi-kutató egy útinapló alapján alkothatott meg. Hanthy kétségbe vonta ennek az útinaplónak a létezését. Csahogy a később elkészült kéziratot a Nemzetőr szerzője maga is olvasta, s annak ismerében elképzelhetetlennek tartja, hogy Barátosi egy majd négy évnyi időszak történetét utólag így rekonstruálhatta volna.

A hagyatékból előkerült két korabeli cikk egyike – Török Sándor: Egy közember naplója. Legendák (Vasárnap, 1939. július 2.) – határozott kételyekkel indít a Barátosinak tulajdonított állításokat illetően, pl. hogy Szibériában vele lett volna kedves tiszti kardja, belevésve: Damjanich 1849; vagy hogy zubbonyán ott lett volna az őt megszúró muszka szuronyának nyoma. A teljes cikk itt olvasható:

A szerző azonban tisztességesen járt el, mert ami a Barátosi-féle bizonyítékokból cáfolhatatlan adat volt, azon más szükségesnek ítélte elgondolkodni. Az alább kiemelt részben láthatjuk ennek nyomát:

S itt láthatjuk a szóban forgó felvételt a sírról:

Ugyanez az újság, ugyanabban az évben, ugyanannak a hónapnak a végén már olyan írást közölt Barátosiról – Üzen a múlt a mának. Petőfi halálának 90. évfordulójára (Vasárnap, 1939. július 30.) –, amely minden szavát merő kitalációnak ítéli. A teljes cikk itt olvasható:

Ebből a cikkből egyetlen részt érdemesítettem kiemelésre, csupán annak bizonyságául, hogy ha valaki eleve teljes hitetlenséggel, azaz önhitt rosszindulattal áll neki a mások állításai megítélésének, akkor abból az igazság soha ki nem derülhet. Azzal érvelni ugyanis, hogy Barátosinál nem esik szó arról (egyébként esik), miből is élt volna meg Petőfi Szibériában, elképesztő korlátoltságra vall. Az emberség Szibériában sem veszhetett ki az ottani népekből – nem volt ritka, hogy idegen foglyok végül ott nősültek meg, családot alapítottak, letelepedtek.

Gál Csaba negyedik küldeménye két okból is különösen fontos és érdekes lehet számunkra. A Bering-szorostól Komádiig. Egy érdekes ember arcképe című írás 1965. febr. 24-én jelent meg a Hajdu-Bihari Naplóban. A teljes cikk itt olvasható el:

Miként az alább kiemelt részletből látható, az 1965-ben kelt cikk teljesen hitelt ad Barátosi felfedezéseinek, állításainak. Később a Kádár-rendszer, és még később az Orbán-renszer különféle hatalmi tényezői már mindent elkövetnek azért, hogy a költőóriásunk szibériai életét bizonygatókat háttérbe szorítsák, hiteltelenítsék, ellehetetlenítsék. Ld ehhez:

Petőfi a mélyállam fogságában. Lehetséges-e fegyverletétel a 200. évfordulón?

A másik különösen fontos adaléka az itt kiemelt résznek, hogy ebből színtisztán kiderül: ténylegesen létezett az a napló, amely a Barátosi-féle kézirat alapjául szolgált. „Kopott sarkú, kézzel írt könyv, az elején térkép. A könyv címe: Kis-és Nagy-Ázsián keresztül három és fél év alatt...”

S ami számunkra a leglényegesebb: ez napló ma is létezik, sőt: Gál Csaba tulajdonában van, és – szíves közlése szerint – keresi a módját, hogyan tehetné közkinccsé! Nagyon reméljük, hogy majd sok bizonytalanság megszűnik, sok igazság megerősödik a nyomában, mindenekelőtt Petőfi Sándorunk szibériai életét illetően.

Kapcsolódó cikkeink: