Megjelent a Búvópatak áprilisi száma!

A Búvópatak áprilisi számának tartalmából

„Ha visszatekintünk Krisztus kereszthordozó áldozatára, meghurcoltatására, leköpdösésére, megostoroztatására, szinte 20. századi koncepciós perekre emlékeztető megvallatására, a halálát sürgető manipulációkra, a beteges hatalom, az uralkodói téboly őrült fegyverével találkozunk szembe. Ez az emberi lelkeket megbetegítő már-már elállatiasult módszer, az uralkodást leigázással, likvidálással megvalósítani vágyó hatalom az, amely a történelem katasztrófáihoz vezetett kezdetektől fogva. De, mint a nagy kataklizmák mutatják mégis, a köz érdekét semmibe vevők, a hatalmat öncélúan, saját nagyságuknak tébolyult fitogtatására használók sorra elbuktak, mert nem vették számításba, hogy az emberek testén, pénzén, karrierjén uralkodhatnak ugyan, de gondolatain, érzelmein, Istennel való kapcsolatán, erkölcsi alapállásán sosem.” – Toldi Éva A szeretet húsvétja című ihletett írásával indul a Búvópatak kulturális és társadalmi havilap áprilisi száma, amelyben Krisztus példájával ad hitet és reményt a Búvópatak olvasóinak. Húsvét mellett a Költészet Napja ennek a hónapnak a kiemelkedő ünnepe, ennek megfelelően az átlagosnál több verset közlünk, köztük olyanokat is, amelyek a Feltámadás misztériumához kötődnek.

„Elárult, – s Megtagadott IstenEmber, –

Ez néki keresztnél, vasnál jobban fáj!

Hányszor adta el már a gyarló, hitét,

Hazáját, népét, s lett jóságos zsivány,

S harminc pénzbe fullad bele a Világ!”

– Balajthy Ferenc Nagyheti passió című versfüzére is olvasható az ünnepi számban.

„Krisztus halálával, s föltámadásával

Új mintát teremtett az örök életre

A halált követő végtelen évekre”

– írja Pósa Zoltán a Vádcímtábla című versében.

„Három kereszt a Golgotán.

Középen Jézus. S két lator.

...és botladozó léptekkel

jövünk az úton valahol.

Kárpit hasad – és reng a Föld.

Azután csend – mint azelőtt.

Rajtunk a sziklasír-magány,

és érkeznek majd az asszonyok...

...a harmadik nap hajnalán.” – Devecsery László …így szólít meg hazánk… című versét is közli a lap.

Baán Tibor irodalmi jegyzetében (Női minták a költészetben) egyebek mellett Baka Györgyi, Fazekas Katalin, Károlyi Amy, Mezey Katalin versein keresztül mutatja be a női líra sajátosságait. „A költészet a változó világban sem veszítette el fontosságát. Miért? Mert... mert szükségünk van a szóra. A költészetben a szó nagyfokú személyessége folytán Lélektől lélekig áradó üzenet, ahogy Tóth Árpád utal erre egyik gyönyörű versében, érzelmi meleget sugároz, távlatot nyit. Ez a lélektől lélekig személyesség az, amely minden igaz költészetnek az aranyfedezete. Bezárt és izolált életünk igenis vágyik a kapcsolódásra, a az idő és tér falainak lebontására, a dimenziókon túli szellemi találkozásokra és megértésre. Mert gondoljunk bele, micsoda ünnep az, amikor, néha, megtapasztaljuk, megtapasztalhatjuk, hogy értenek minket. Olyasmi ez, mint egy hamisítatlan ünnep. A lélek ünnepe.”

Péntek Imre Anyaképek több változatban című lírai hangvételű írásában arra keresi a választ, hogy az anyahiány hogyan jelenik meg a költészetben. „Ki mire született? – s ezt az élményt, hogy hordozza magában, bizony súlyos örökség és teher. De nem lehet előle kitérni. Nem lehet lehajítani, mint egy fölösleges dolgot. A halál destruktivitása elől nem lehet kitérni. Ez a súlyos érzés mindig ott marad a személyiség mélyén, s ennek a poggyásznak mérge színezi át a beteljesülő életet. Matyikó Sebestyén József – immár odaátról – figyeli földi küzdelmeinket. Takarónk a csillagos ég kötetében leltem ezt a verset – Töreki őszi legenda. Egy részlet belőle: „Egy gyermek szemei, / mikor a pillanatot kioltják: / bölcső vagy koporsó / az Örökkévaló fényei. / Kileng, akár az óra, / a vízpart és a ház, / s örökké hívlak, Édesanyám.” Az anyahiány egy változata ez. A megörökölt, csillapíthatatlan hívás átszínezi a lét dimenzióit, amelynek egyik fájdalma, maradandósága ez a hiány.”

Az OLVASÓLÁMPA rovatban Csontos Márta Saitos Lajos legújabb verskötetét mutatja be Tenni a lehetetlent is, harangkondulásig címmel. „Az élettérben érzékelhető teremtett dolgok közvetítenek, kapcsolatokat hoznak létre egymás között, nem csak úgy egyszerűen léteznek, hanem, ahogy Simone Weil megfogalmazza, közvetítők Istenhez. Az élet szent tér Saitos Lajos számára, s úgy próbál ebben a közegben tájékozódni, hogy a deszakralizált, kaotikus körülmények között is tisztában legyen vele, az értékek viszonylagosságában is ott a helye a megfelelő tartományban, s ha rátalált erre a helyre, már akkor is tud biztonságosan tájékozódni a széttört, létveszélyt sugalló univerzumban.”

Azt, amit vállaltam, teljesítenem kellett címmel a Forrás szerkesztőjének, Füzi Lászlónak legújabb könyvével (A világ változása) ismerteti meg az Olvasót Udvarhelyi András. „Mit tanultam Füzi Lászlótól? Mit üzen nekem, nekünk? Elsősorban azt, hogy megdolgoztatott, nem adja ingyen gondolatait. Kezdjük könyvének címével. Azt a címet is lehetne adni, Márai mondatát kissé átalakítva: Éltem egyszer én, Füzi László. Az olvasó, én rögvest arra gondoltam, gondolok, hogy érdemes ilyen vaskos könyvet írni manapság? Azzal, hogy 2009-től 2020-ig írta könyvét, bizonyította, érdemes volt. És én könyvének olvasása után is így gondolom. Hiszen, ez a mű, „tankönyv” is szerkesztői keserveiről mesterfogásairól, munkamódszeréről, buktatóiról. Figyelmeztető is, ne vállaljon könnyelműen senki lapszerkesztést.”

Pósa Zoltán Modern konzervativizmus címmel Kelemen Erzsébet legújabb kötetéről és életművéről osztja meg gondolatait. „Az Edelényből elszármazott, ám szülőhelyéhez ma is hűséges, Debrecenben élő alkotó felnőttként élte meg a puhának hazudott Kádár diktatúra utolsó évtizedét. Nem véletlen, hogy vállaltan szakrális, keresztény, nemzeti szellemű első kötete az Engedj Uram házad közelébe, a rendszerváltozás után 1995-ben látott csak napvilágot. Kelemen Erzsébet mindmáig 19 önálló könyv és számos társszerzői teljesítmény birtokában megmaradt formai kísérletező, gondolati szempontból konzervatív, keresztény, nemzeti elkötelezettségű, szintézismunkákat teremtő alkotónak.”

Folytatjuk Csiba Zsolt vallástörténésznek a történelem jelentős időszakait feldolgozó tanulmányainak sorát A trecento és a kamatszedés beüzemelése címmel. „Turul-házi Álmos Kende 819-es születése után mintegy ötszáz évvel, 1301. január 14-én távozik az élők sorából III. András, a kivételesen hosszú időn át uralkodó, több szentet adó Árpád-ház férfiágának „utolsó aranyágacskája”. „Márvány” – globalista múltelbeszélő módban „Szép”– Fülöp francia uralkodó, 1307. október 13-án, egy elképesztő gondossággal megszervezett titkos hadművelet keretében, egyetlen éjszaka alatt több ezer templomost fogat le és vádol meg istenkáromlással, szentséggyalázással, nemi eltévelyedéssel, sátánizmussal, mely eljárás „filozófiája” mintegy kísértetiesen hasonlít a későbbi koncepciós perek fordítottság elvére (vö. Eperjes Károly Magyar Passió című filmjével). Aki ellenáll, azt a palotaőrség tagjai és a katalán zsoldosok lemészárolják. Mindezzel karöltve lefoglalja a Rend teljes franciaországi vagyonát. A lovagokat kínzással egymás bevádolására akarják kényszeríteni. A többség erre nem hajlandó, őket máglyára küldik, vízbe fojtják, lefejezik. A trecento modernista eszmei forradalma voltaképp ezzel az eseménysorral rúgja rá az ajtót a helyreállító (re-szakralizáló) igényű, ám szellemiségében megfáradt európai középkorra.”

(...)

Tovább az ismertetéshez