MEMENTO COVID ‒ PÁRISBAN CSEND LAKIK (Lengyel Károly két verse)

MEMENTO COVID ‒ 2025. február 7.

Percenként, percenként, percenként

szóltak a hangszórók recsegve,

hogy takard el az arcod.

Percenként, percenként, percenként

szóltak a hangszórók recsegve,

hogy tarts „egészségügyi” távolságot.

Rádióból, televízióból percenként

ömlött a gonoszul hazug hírverés,

hogy már csak két hét türelem…

Aztán következett a kijárási tilalom.

Kuss legyen! Helyedre! Jött a járőr

és büntetett, és büntetett, és büntetett.

Jöttek a katonák. Mindenhol fegyverek

környékeztek ártatlanokat,

és görbült a gerinc a csendes utcán.

Habzottak hangosan hazug hirdetések.

Maradj otthon! Maradj otthon! Maradj otthon!

Csendes a táj, síri csendes! Sírnivalóan csendes…

Jött a kényszerített üvegcse.

Beléd akarták szúrni a halált!

Vagy kiközösítenek, vagy beállsz a sorba.

Elveszik kenyered, elveszik életed.

Nem rögtön halsz bele, csak később.

Hullik a nép, hullik a nép, hullik a nép.

Több éve, mégis ma sunyin kussolnak!

Ma is hazudnak – erről is – mint mindig.

A holtás – tudd meg! – kettős vegyifegyver!!

Majd következett az érintésmentes

fizetés a pénztáraknál. Hoppá!

Pénztelen fizetés! Érted! Érted?

Megjelentek az automata pénztárak.

Persze csak a pénztáros védelmében!

Mered érteni? Megint hazudtak.

Műanyag lapok jelentek meg

ember és ember között.

Meg ne érints bárki mást!

De Te túlélted! Mert erős voltál,

mert bátor voltál! Nem hallgattál

a hatósági röfögésre. Ellentmondtál!

Te túlélted! Most emlékezz!

Emlékezz a tömeges támadásra!

Emlékezz a tömeges halálra!

Soha, de soha, de soha, de soha,

unokáidnak se engedd elfelejteni,

hogy pokolfattyak támadtak.

Megtámadták az Embert!

Megtámadták a Földet az élősködők,

tébolyba terelték, tartották a tömeget.

PÁRISBAN CSEND LAKIK ‒ Ady-parafrázis karantén idején ‒ 2020. március 31.

Párisba minap tábort vert a Csend

Követ ölelve suhant, simított

Tavaszillatban, pattantak rügyek

Meghajlott a sok bokor.

Ballagott éppen a Szajna felé

Villogtak szerte tüzes nappalok

Súgtak a fülekbe, a felhőkbe,

lidérc-rémek, nagyok.

Áradt a kór a holtak szájából,

Szent Mihály útja ettől lihegett,

Lengve intett búcsút napszállatnak

Lefogva szemeket.

Egy perc: a zaj még el sem ült nyomán

S Párisban fúlón táncolt a Csend,

Félő szívek között haladt a láz

Rémült feketében.

A kép forrása: itt