Milyen a tökéletes pap? Ma megtudhattam Gyuri atyától... És kipróbálhattam a Felebarát kávézót...
Tisztelt Olvasó!
Mindig szívesen hallgatom a közeli templomban Gyuri atya prédikációit. Ma, a Jó Pásztor vasárnapján azt is megtudhattam tőle, milyen a jó pap. A világhálón megtalált forrás segítségével rögtön közkinccsé is teszem.
A tökéletes pap
Egy számítógépes felmérés kimutatta, hogy a tökéletes pap pontosan 10 percet prédikál. A bűnt elítéli, de azzal senkinek nem okoz fájdalmat. Naponta reggel hattól éjfélig dolgozik, de a telefont hajnali ötkor is szívesen felveszi. Ellátja a templomi teendőket, villanyt szerel, kertészkedik, és szépen… takarít. Hetente 20.000 Ft.-ot keres, jól öltözködik, értékes könyveket vesz és a kocsija sem utolsó. Minden héten 15.000,Ft.-ot oszt szét a szegények között. Emellett 26 éves, de 30 éves lelkipásztori gyakorlattal rendelkezik. Nagyon szereti a fiatalokat és minden idejét az idősekkel tölti. A tökéletes pap mindig mosolyog, mert odaadó munkájához az erőt a kitűnő humorérzékéből meríti. Naponta 15, a gyülekezethez tartozó családot, ugyanennyi kórházban fekvő beteget és magányos gyülekezeti tagot látogat meg. Minden idejét az egyháztól elhidegült hívek pásztorolásával tölti, és mindig az irodában van, ha keresik. Ugyanis,
ha a szokottnál 10 perccel hosszabban prédikál akkor bőbeszédű,
ha hangosabban prédikál, akkor ordibál,
ha normálisan beszél, akkor az ember nem ért semmit,
ha saját autója van, akkor világias beállítottságú,
ha viszont nincs autója, akkor nem halad a korral,
ha az egyházközség tagjait látogatja, akkor szimatol,
ha családokat látogat, akkor nem törődik a családjával,
ha otthon van, akkor miért nem látogat családokat
ha a pénzről beszél, akkor pénzsóvár,
ha a templom javára gyűjt, akkor kihúzza az emberek zsebéből a pénzt,
ha nem rendez ünnepséget, akkor semmi sem történik,
ha ünnepséget szervez, akkor nem tud nyugton maradni,
ha az Istentiszteletet pontosan kezdi, akkor siet az órája,
ha később kezd valamit, akkor feltartja a híveket,
ha a templomot renováltatja, akkor feleslegesen szórja a pénzt,
ha nem építkezik, akkor hagy mindent tönkremenni,
ha fiatal, akkor nincs tapasztalata,
ha idős, akkor mikor megy már nyugdíjba,
ha meghal, akkor nincs aki pótolja.”
Ugye, többé-kevésbé magunkra ismerünk, tisztelt Olvasó!
Nincs könnyű dolga ma sem egy papnak, sem senkinek, aki nyílegyenesen akar elérni bármit is.
Gyuri atya például azt szerette volna, hogy szentmise után ne széledjen oly szélsebesen szét a nyáj, hanem kicsit üljünk le, váltsunk legalább pár szót egymással.
Addig-addig törte a fejét, míg ki nem pattant belőle a szikra: kávézót nyit templomunk udvarán. Méghozzá nem is akármilyent. Felebarát kávézót! Lengyelországból rendelt hozzá ablakos-redőnyös konténert (ha fociznak a cserkészfiúk, ne rúghassák be az ablakot); a híveket befogta sütésre, a fiatalokat felszolgálásra, ószeresnél vett régi varrógépállványt, asztallapot csináltatott rá, kijárta a barista- (azaz kávémester-) tanfolyamot, így aztán azt is megtudta, hogy milyen nélkülözhetetlenül fontos kellék a kiváló daráló; a porrá őrölt kávé ugyanis eldugítja még a legjobb főzőt is.
S ma én is leültem egy kávéra a templom udvarán; s kortyolgatás meg beszélgetés közben meg is járta a fejemet: lehet, hogy Budaházyék kiszabadítása dolgában is ezt a kerülő utat kellene követni? Meghívni ide az illetékeseket a Felebarát kávézóba? S a hasukon, lelkükön keresztül megfogni őket? Rávenni őket az emberségre, felebaráti kíméletre, megkegyelmezésre? Varga Judit igazságügyi miniszter asszonyt amúgy is szoktam látni errefelé – vagyis Gyuri atya szentmiséin...
Lehet, hogy néhány felebaráti kávé egy csapásra megoldaná ezt a lehetetlen helyzetet. Azt a lehetetlen helyzetet, amelybe politikusok, rendőrök, ügyészek, bírák lelketlensége miatt kerültek dicső szabadságharcosaink, családjaikkal egyetemben.
Varga Domokos György
Kapcsolódó írásunk:
Comments