KÉRDÉSEDRE ‒ Mit kérek karácsonyra? (Gyimóthy Gábor verse)

Egy jóismerősöm megkérdezte, hogy mit küldjön nekem ide, Svájcba.

 Kérdésedre

Mit küldjél Magyarországról?

Mire lenne kedvem?

Megmondom én, de az sajnos

mind elküldhetetlen...

Küldd a Vörösmarty teret

könyvnapok idején,

amikor a nép ott tolong

nyári napnak delén.

Kis, budai lépcsőt, amely

a Várba fölvezet,

vagy hát küldd a Halászbástyát,

vagy a Deák teret.

Küldjed el a Gellérthegyet,

kelő teliholddal,

amikor már fényeket gyújt

lent, a pesti oldal.

Küldd el Pécsnek sétaterét,

a Kálváriáját,

és a Barbakán mögötti

rejtett teniszpályát...

Küldj el egy falusi udvart,

eperfával benne,

(ha a gyümölcse nem lila,

fehér is jó lenne.)

Küldj virágzó akácerdőt,

poros országutat,

melynek szélén gyalogbodza

virágtányért mutat.

Küldd el nekem a Rékavölgy*

varázsos illatát,

patakjának csobogását,

Baranyának nyarát.

Templomszerű bükkerdőt küldj,

mely talaja moha,

és amilyet csak ott láttam,  

máshol sehol soha.

Küldjél rovarra vadászó

gyurgyalag csapatot,

mint röpködve ünnepli a

vörös alkonyatot.

Domboldalt, amelyen vígan   

gurul ördögszekér,

és fölötte ökörnyálat

csillant az őszi szél.

Küldj egy falun áthaladó,

jéggé fagyott utat,

amelyen búbospacsirta

lócitromban kutat.

(Jaj, ilyet már te sem találsz,

mert már nincs annyi hó.

De még hogyha lenne is, hát

hol van ma már a ló...?)   

                  *

Ilyesmit küldeni, látod,

nem lehet, barátom!

És én mindezt most már sajnos

csak képekről látom ...

 Zollikerberg, 2024 XII. 6.

---

* Völgy a keleti Mecsekben, Mecseknádasd közelében.