Miért húzta ki Trump végre a mélyállam propaganda-dugóját? (Tarik Cyril Amar jegyzete)
- szilajcsiko
- márc. 18.
- 4 perc olvasás
Eredeti cikk:
Schiller Mária küldeménye
Az Amerika Hangja, az RFE/RL stb. finanszírozásának leállítása nem teszi az amerikai elnököt „jófiúvá”, de egy lépés a helyes irányba.
Tarik Cyril Amar, az isztambuli Koç Egyetemen dolgozó németországi történész Oroszországról, Ukrajnáról és Kelet-Európáról, a második világháború történetéről, a kulturális hidegháborúról és az emlékezetpolitikáról.
Már megint megtette. Vagy inkább ők tették. Az amerikai állam nagy részének felülről történő – jobb híján – leépítésére irányuló különös, gyújtogatós keresztes hadjáratuk részeként Donald Trump elnök és főhőse, Elon Musk a DOGE végrehajtóinak bandájával újabb hét kormányzati ügynökségre vetette ki a fejszét. Az elnöki rendelettel végrehajtott villámcsapás az olyan különböző dolgokkal foglalkozó hivatalokat célozza, mint a munkaügyi viták közvetítése és a hajléktalanság enyhítése.
A trumpista támadás módszere egyszerű és már ismerős: A célba vett ügynökségeket nem a szó szoros értelmében zárják be, amit Trump jogilag nem tehet meg rendeletileg. Ehelyett a költségvetésüket és a személyzetüket olyan agresszívan megnyirbálják, hogy kénytelenek leállítani a működésüket.
Mégis, sokatmondó, hogy csak egyfajta megszorítás van, ami igazán feldühítette a centristákat, a liberálisokat és a főáramú médiát. Nem, nem a hajléktalanokat sújtó intézkedés; és nem is a munkaügyi kapcsolatokra vonatkozó.
Ami ehelyett lármát okozott, az az, hogy Trump és Musk nekimentek az állami propagandának. Pontosabban a világ többi részének szóló állami propagandára.
Ugyanis az egyik hivatal, amely ezúttal a trumpista lángszóró-kezelést kapta, az USA Globális Médiaügynökség (USAGM). Ez pedig valójában az USA külföldi propagandáért felelős minisztériuma.
Bár ez egy meglehetősen új (2018-as) címke, az USAGM gyökerei mélyen a múlt századi hidegháború bűzös talajába nyúlnak. Végül, további címkecserék után a testület átalakult USAGM-mé. Végül nemcsak az Amerika Hangja, valamint a Szabad Európa Rádió és a Szabadság Rádió – amely már régen beolvadt az RFE/RL-be –, hanem egy sor más csatorna, köztük a Szabad Ázsia Rádió és a nagyon őszinte hangzású (vagy nem?) Office of Cuba Broadcasting irányítása alá került.
Az USAGM saját honlapja szerint heti 427 millió hallgatót ért el 64 nyelven, a hagyományos műsorszóráson és az interneten keresztül egyaránt. Ezeket a szerencsés nézőket, hallgatókat és olvasókat az amerikai „nemzeti érdekeknek” megfelelő egészségtelen diétával etették (az USAGM saját megfogalmazásában): „hetente több mint 3000 órányi eredeti műsorral”.
Mondjanak, amit akarnak erről a külföldi propaganda amerikai minisztériumáról, de
nagyobb és gazdagabb volt, mint bármi hasonló, amit a szegény öreg szovjeteknek valaha is sikerült összehozniuk.
És ez az a szervezet, amelyet Trump és Musk most leépített. A hidegháborúnak persze már régen vége. Minden értelmes ember reakciója erre az esedékes lépésre a következő lenne: „Mi tartott ilyen sokáig?"
Elon Musknak igaza volt, amikor azt írta, hogy a propagandaszervezetek „csak radikális őrültek, akik magukban beszélnek, miközben évente 1 milliárd dollárnyi amerikai adófizetői pénzt égetnek el”.
Csakhogy sajnos korántsem csak magukban beszéltek. És ami miatt „radikálisak” és „őrültek” voltak, az valójában az volt, hogy mennyire amerikaiasak voltak.
A józan ész mindenesetre hiánycikk Amerika politikai központjában. Ahelyett, hogy megkönnyebbülten sóhajtottak volna fel, hogy a hidegháborús médiadinoszauruszok e költséges Jurassic Parkját végre levették az amerikai adófizetők könyveiből, nagy siránkozás tört ki.
Az Amerika Hangja igazgatója, Michael Abramowitz megható szerénységgel adta elő saját szervezetének dicshimnuszát, és azt írta, hogy
„a VOA világszerte előmozdítja a szabadságot és a demokráciát azáltal, hogy elmondja Amerika történetét, valamint objektív és kiegyensúlyozott híreket és információkat szolgáltat, különösen a zsarnokság alatt élők számára”.
Steve Capus, az RFE/RL vezetője szerint
„a Szabad Európa Rádió/Szabadság Rádió támogatási szerződésének felmondása hatalmas ajándék lenne Amerika ellenségeinek”.
Ó, az 1950-es évek gazdag hangzása! Mintha Duke Ellington és Big Band zenekara visszatért volna, hogy Joseph McCarthyval szvingeljen.
Vicces módon Abramowitz nem vette számításba azokat, akik az apartheid Izrael népirtó ostroma alatt élnek. Úgy tűnik, hogy az „objektivitás” és az „egyensúly” körülbelül olyan jól megy a VOA-nál, mint a „demokrácia” és a „szabadság” az USA-ban.
Az USAGM korábbi pénzügyi vezetője, Grant Turner – igen, ez az igazi neve, nem vicc – egy „véres szombatot” siratott.
Hogy igazságosak legyünk, természetes, hogy a magas rangú propaganda káderek nem fognak örömükben kiabálni, amikor életművük romokban hever, vagy karrierjük hirtelen, bár megérdemelt véget ér. De Abramowitz, Capus és Turner egyáltalán nincsenek egyedül. Az NBC News, a National Press Club, a Nemzetközi Műsorszolgáltatók Szövetsége például mind csatlakozott a Trump lépése elleni tiltakozás kórusához.
Jan Lipavsky, a Cseh Köztársaság külügyminisztere pedig úgy véli, hogy az EU-nak életben tartania kellene a Szabad Európa Rádiót/Szabadság Rádiót. Ez már európai ügy:
Bármilyen igazán rossz ötletet is dobjon el Washington végül – a hidegháború drága propaganda relikviáinak megtartása, egy még drágább és még véresebb, valamint reménytelen proxy-háború folytatása Oroszország ellen – az európaiaknak kedve támad felkapni őket.
Reméljük, hogy nem járnak sikerrel. Itt az ideje, hogy ezek a dezinformációs gépek eltűnjenek. Soha nem szűntek meg hatalmas károkat okozni, legyen szó akár háborúskodásról, akár a színes forradalmaknak álcázott rendszerváltás információs háborús támogatásáról. Ivan Katchanovski, a 2014 februárjában Kijevben elkövetett hamis zászlós Majdan-mészárlás vezető szaktekintélye most arról írt, hogy hogyan „fedezték [és] hamisították meg” az esetet azáltal, hogy eltüntették a kényelmetlen videós bizonyítékokat, és később kihagyták az ukrán bíróság által „de facto megerősített” tényt, hogy a mészárlás valóban egy nacionalista szélsőjobboldali, Nyugat-barát akció volt.
A trumpisták nem „jó fiúk”. Nem kevésbé hisznek a hazugságban és a cenzúrában, mint bidenista elődeik. Kérdezzék meg a palesztinokat és zaklatott és üldözött támogatóikat, vagy a jemeniakat, vagy a venezuelaiakat. De senkinek sincs szüksége több jól finanszírozott hazugságra ezen a világon.
És ha az amerikai frakciók most egymás propagandagépezetére mennek rá, a látvány komorul vicces.
VDGy fordítása a DeepL.com segítségével
Comments