Nagy alku készül az USA és Oroszország között?A globális rend teljes átalakításához vezethet
Eredeti cikk:
Is a Grand Bargain between US and Russia in the works?, Alex Krainer, Feb 12, 2025, [Eredetileg az I-System TrendCompass-on jelent meg]
K. János küldeménye
A Nagy Alku a globális rend teljes átalakításához vezethet.
A múlt hónapban Donald Trump azt javasolta, hogy az ukrajnai háborúnak az orosz népnek szánt ajándékként vetne véget. Ennek a békének a feltételei, amennyire Kellogg tábornok béketervéből tudjuk, elfogadhatatlanok Oroszország számára, és minden bizonnyal elutasításra kerülnek. Egy ezt követő interjúban Vlagyimir Putyin azt javasolta, hogy az USA és Oroszország között baráti kapcsolatok legyenek, de az ukrajnai háborúnál nagyobb kérdésekről kellene tárgyalniuk.
Nem fejtette ki részletesebben, így nekünk kell kitalálnunk, hogy mi lehet a nagy napirend. Tudjuk, hogy a Kreml és sok más hatalom, köztük Kína, India és Irán is élénken érdekelt az eurázsiai kontinens biztonsági struktúrájának újrarajzolásában, valamint a globális gazdasági, pénzügyi és kereskedelmi kapcsolatok javításában.
A második világháború utáni időszak óta ezek a kapcsolatok általában véve a nyugati világnak, de különösen az Egyesült Államoknak kedveztek. Ennek eredményeképpen a Nyugat ellen fog állni minden valódi változásnak.
Trump külügyminisztere múlt havi megerősítő meghallgatásán tett nyilatkozataiból ítélve azonban a jelenlegi kormányzat talán más megközelítést alkalmaz.
Nem csak elavult...
Marco Rubio miniszter szerint
„a háború utáni globális rend nem csak elavult, hanem most már fegyver, amelyet ellenünk használnak. És mindez egy olyan pillanathoz vezetett, amelyben most a geopolitikai instabilitás és a generációs globális válság legnagyobb kockázatával kell szembenéznünk...”.
Ugyanakkor Szergej Karaganov, Oroszország egyik vezető értelmiségije és a Kreml tanácsadója talán az orosz gondolkodást árulta el, amikor kijelentette, hogy
Oroszország feladata az, hogy segítse az Egyesült Államokat az új globális rendre való átállásban, minél békésebben és a lehető legkevesebb zavarral.
De mi lehet ez a globális rend, és hogyan segítheti Oroszország Amerika átmenetét? Miért akarna az USA átállni? A Trump-kormányzatnak lehet, hogy világos bel- és külpolitikai programja van, de az Egyesült Államok kiegyensúlyozatlan gazdasága és a kifizethetetlen adósságok túlsúlya is komoly gyenge pont. Úgy vélem, hogy ami Trump Vlagyimir Putyinnal és Hszi Csin-pinggel folytatott tárgyalásaiból kiderülhet, az
a globális befolyási övezet három fő tömb és néhány regionális tömb közötti felosztása lehet.
A három tömbös szerkezet régóta a Brit Birodalom rögeszméje. Nagyrészt ugyanez az alapgondolat alakította az USA háború utáni külpolitikáját is. Ez az oka annak, hogy a Zbigniew Brzezinski és Henry Kissinger által létrehozott Trilaterális Bizottság nevében szerepel a „trilaterális” szó.
A három blokkos napirend és a második világháború
Amint azt néhány évvel ezelőtt itt tárgyaltam, a három tömb napirendjét Adolf Hitlernek adták el a II. világháborút megelőzően, és ez volt a fő oka annak, hogy Nagy-Britannia miért támogatta Hitlert olyan sokáig, ameddig támogatta. Az 1938. szeptemberi müncheni konferencia után, amikor Csehszlovákiát lényegében átadták Németországnak, Lord Halifax, aki a brit külpolitika egyik főszereplője volt, elárulta, hogyan képzelte el az uralkodó intézményrendszer a három tömböt:
Németországot [mint] a kontinens domináns hatalmát, túlsúlyos jogokkal Délkelet-Európában,
Nagy-Britannia az euroatlanti nyugatot uralja az Egyesült Államokkal szövetségben, és
Távol-keleti uralmak biztosítása Japánnal szövetségben.
A globális rend e víziója szerint Németországot nemcsak Közép- és Kelet-Európa domináns hatalmaként építenék ki és támogatnák, hanem az Oroszországgal szembeni bunkósbotként is. Ezt a célt szem előtt tartva a brit külpolitikai intézményrendszer hétpontos politikát alakított ki Németországgal szemben, amelyet 1937-től kezdve különböző szóvivők közvetítettek a német tisztviselők felé:
Hitler Németországa volt a kommunizmus európai terjedése elleni első vonalbeli bástya.
Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország és Németország négyhatalmi paktuma, amely megakadályozna minden orosz befolyást Európában, volt a végső cél; ennek megfelelően Nagy-Britannia nem kívánta gyengíteni a Róma-Berlin tengelyt.
Nagy-Britanniának nem volt kifogása Ausztria, Csehszlovákia és Danzig német megszerzése ellen.
Németországnak nem szabad erőszakot alkalmaznia céljai eléréséhez Európában, mivel ez háborút idézhetne elő, amelybe Nagy-Britanniának a brit közvélemény nyomása és a francia szövetségi rendszer miatt be kellene avatkoznia; türelemmel Németország erőszak nélkül is elérhetné céljait.
Nagy-Britannia olyan megállapodást akart kötni Németországgal, amely korlátozná a bombázó repülőgépek számát és használatát.
Nagy-Britannia ‒ feltételesen ‒ hajlandó volt Németországnak gyarmati területeket adni Dél-közép-Afrikában, beleértve a belga Kongót és a portugál Angolát.
Nagy-Britannia nyomást gyakorolna Csehszlovákiára és Lengyelországra, hogy tárgyaljanak Németországgal, és béküljenek ki Németország kívánságaira.
A müncheni válság és Csehszlovákia feldarabolása után a program egy nyolcadik ponttal egészült ki, amely Németország gazdasági támogatását jelentette. A fentieket részletesen kifejtettem (forrásokra hivatkozva) ebben a jelentésben és az alábbi videóban (a miniatűrben azt kellene írni, hogy „Münchenben, 1938-ban”, nem pedig 1939-ben).
De a háború után mind a Brit Birodalomnak, mind Amerikának egypólusú víziója lett a három tömbből álló világról.
Egy új és továbbfejlesztett 3+ blokkos világ felé
Egy jövőbeli, többpólusú, 3+ blokkos világban elképzelhető, hogy Kína lesz a regionális hegemón Kelet-Ázsiában, Oroszország Közép- és Kelet-Európában, az Egyesült Államok pedig Amerikában.
Az olyan regionális hatalmak, mint India, Irán és Törökország is rendelkezhetnének befolyási szférával, és ott a béke garantálóivá válhatnának. Egy ilyen irányú új globális rend átalakítása elég radikális lehet ahhoz, hogy a határok jelentős átrajzolását indokolja, nemcsak Kelet-Európában és a Közel-Keleten, hanem az amerikai kontinensen is, ami
megmagyarázhatja Trump törekvéseit Panama, Grönland és Kanada feletti ellenőrzés megszerzésére.
Trump komolyan gondolja Kanadát
Néhány nappal ezelőtt a Fox Newsnak adott interjújában Bret Baier megkérdezte Trumpot, hogy valós-e az a vágya, hogy Kanada az Egyesült Államok része legyen, mire Trump azt válaszolta: „Igen, az. Szerintem Kanada sokkal jobban járna, ha az 51. állam lenne...”. Összességében úgy tűnik, Trump ezt teljesen komolyan gondolja, és van némi támogatottsága Kanadában, különösen a nyugati tartományokban, mint például Alberta. Ha Alberta, Brit Columbia és Yukon az Egyesült Államok részévé válna, területe összekapcsolódna Alaszkával, egy összefüggő szárazföldi hidat hozva létre Oroszország felé.
Ez az elképzelés nem új; részben ez volt az oka annak, hogy II. Sándor cár 1867-ben eladta Alaszkát az Egyesült Államoknak. Abban az időben tervbe vették, hogy a két hatalmat a Bering-szoroson átvezető alagút megépítésével összekötik. Ez a projekt feledésbe merült egészen 2008-ig, amikor is Putyin (akkori) miniszterelnök jóváhagyta azt a tervet, hogy Oroszország 2030-ig szóló infrastruktúra-fejlesztési tervének részeként vasútvonalat építsenek a szoroshoz. A fejlesztés egy 60 mérföld (csaknem 100 km) hosszú alagutat irányzott elő az orosz távol-keleti Csukotka és Alaszka között.
Ha az Egyesült Államok hozzá csatolná Kanada északi területeit és Nunavutot is, akkor területileg összekapcsolódhatna Grönlanddal (de némi vízzel a kettő között), és megoszthatná az északi sarkvidéki övezetet Oroszországgal.
Lehet, hogy ezek a fejlemények Vlagyimir Putyin és Donald Trump közötti jövőbeli nagyszabású alku tárgyát képezhetik? Az idő majd megmondja. Mai szemmel nézve radikális és veszélyes eltérésnek tűnhetnek a háború utáni status quo-tól, de lehet, hogy ez a status quo egyszerűen csak egy szünet volt az 1800-as években formálódó geopolitikai folyamatokban.
VDGy fordítása a DeepL.com segítségével
Comentarios