Nagy-Morávia szlávságának rövid cáfolata ‒ nyelvi alapon (Bognár Ferenc jegyzete)

A tudomány alig foglalkozik azzal a strukturával, mely az ókori nyelvek többségénél kimutathatóan, a népnévvel rokon szóbokrokat hozott bennük létre. (Isten képére) Holott részlegesen, mint pl. a Jenő, Keszi, stb. törzseink lakóhelyének beazonosításánál, használja.

Trianoni felszabdalásunk okai közé tartozik a szlávság felénk irányuló haragja azon elterjedt vélemény alapján, hogy ők előbb itt lévén, a már itt fennállt Nagy-Moráv birodalmukat, Árpádi eleink tették tönkre.

Mi a valóság Nagy-Morávia nevét és eredetét illetően?

A tudomány szlávokkal számol itt már a VI. sz.-tól kezdődően, és névadónak a marahán-morvákat tekinti. A Morva Birodalom igazolását, a (cseh) Moráviától és Morva folyótól kezdődő, a közbeeső Mura-vidék, a szerbiai Morava hegyig és Morava folyóig félkaréjban húzódó terület földrajzi nevei adják.  

Tény, hogy a földrajzi nevek valóban egy hajdani, jelentős Moráviára utalnak, de a birodalom kialakulása egy jóval korábbi idő ‒ parthus-hun ‒ nyelvi és kulturális befolyásához nyúlik vissza. A történelmi jelek a Morva-területek korábbi hun voltát, hun-gyökerűségét emelik ki!

Tévedés (!) a morva helynevek szlávsága, ha:

a morva-vidékek egyező gyökű, rokon változatú helynevei már a római korban (I.sz.) adottak voltak, és már akkor parthus-hun párhuzamot mutattak!

Ugyanis mindkét Morva folyóról és egy déli, Morva-parti városról is fentmaradt a római kori (I.sz.-i) Margus névalak,

a keleti, bactriai parthus-hun birodalom Margusának másaként!!! (2. Isten képére – Mágyikás ősműveltségünk, magasságból a mélységbe, mélységből a magasságba 6.oldal)

Vagyis a keleti szkíta-hun kultúrához kapcsolódik az itteni, korai MARGUS név!

De miért nem tudják nyelvészeink, hogy az ókori MARGUS névnek puszta változata, fejleménye a ma használt MORVA névalak.       

A marGus → morVa alakok G ≈ V hangváltása óperzsa-újperzsa nyelvi jelenség, mely átitatta az európai nyelveket is!!! Lásd Ókori Lex. Hystaspes, pl. Gustasp = Vistaspa, …Guilliem = Villiem,…ném. folGen = ang. folloW, …szolGa = szlaV, … ném. boGen = ang. boW, .. ném. morGen = ang. to-morroW, … a gyöngy =  latin marGarit = perzsa marVarid., ang. Guarantee-Warranty, stb.   

Ne feledjük, parthus-időkben járunk, és a későbbi morva helynevek e korábbi, parthus-kapcsolatú helyiektől lettek megörökölve, ne sajátítsák ki tehát a szlávok. Sőt, még a nyelvi hangváltozás módja is parthus jellegzetességet mutat. Feltehetően ugyanazon elődnép adta mindkét vidéknek a saját elnevezéseit, ha már a véletlen ilyen egyezést nem produkálhat. Így ez az első parthus-hun utalás, annak ellenére, hogy Európában ekkor még nem számolnak velük.

Kik voltak tehát a morva kultúrát megalapozó névadók?

A parthus-gyanús – de persze nyelvi alapon germánnak elkönyvelt ‒ marcomannok, ez az i.e III..sz.-tól az i.sz. V. sz.-ig itt élt, ám alig ismert harcos nép, akik még Atilla seregében is szolgáltak. 

A történelmi szálak kiegyenesíthetők. A sértett szlávok VI.-IX.sz.-ig való jelenléte nem vita tárgya, de a fentiek alapján a szkíta-hun elődeink egy korábbi, hatalmas birodalomát tekintik tévesen saját alkotásnak. Ezzel szemben Árpád apánk jogos örökség címén követelte és hódította meg a Kárpát-medencét és környékét.

A marcomannok váratlan komán voltát pedig egy következő írásban mutatom meg.