Naplóbölcsességeim – 1.

1.

Nem időtállót, hanem időteremtőt

hoz létre, aki alkotással járul hozzá

élete során, gondolattal, műtárggyal,

szerkezettel, szerszámmal, vagy új

eljárás, megoldás felfedezésével,

összefüggés felmutatásával, azaz

tudománnyal, akárcsak valamilyen

önkifejezéssel, a többiekkel együtt

folytatott emberi működéshez, jó

időpergetéshez, hogy a lezajlott

eseményeken túlmutató szülessen

amiért érdemes és amitől képes

az emberi létezés egyre tovább

fennmaradni, jövőutat mutatva,

tanulságot levonva a múltból és

jól értelmezve a tapasztalatot.

Mert nincs idő feletti-alatti lét,

csak időben lehet minden, amit

felfogunk emberi ésszel, s hogy

az időnek sosem szakad vége,

az felfoghatatlan bizonyosság,

de szolgálata lett legnemesebb

feladatunk, hogy életünk legyen

részese minden további időnek.

Mert nincsen időt túlélő ember,

hiszen mindenki meghal egyszer,

csak a reménykeltő mű érdemes

figyelmünkre, hogyha feltehető

örökkévalósága, a történelemre

vonatkoztatott ily igazságossága,

ahol a hazugságoknak egyszer

vége szakad, lejár a hamisítások

szavatossági ideje, s visszafordít

a zsákutcás szolgalétből, érvényes

emberséget felmutatva a halandók

örök végtelensége szempontjából.

---