Naplóbölcsességeim – 21.

21.

Az, mit lejegyez a kéz, csak messziről közelít

a mondanivalóhoz, s a megfogalmazáshoz

használt mondatok is kevesebbet tartalmaznak,

mint amennyit gondolatban megragad az ember.

Más szóval az írás csökkenti a beszéderőt,

s a mondás sem ér nyomába az agyhullámnak,

amelyet felfogunk vagy teremtünk önmagunkban,

egyetemességünknek s egyedi mivoltunknak

megfoghatatlan egységében. Ez nem dadogás,

fogyaték vagy korlát, hanem éppen azt mutatja,

hogy a léleknek nincs határa, mert a szellemből

épül fel, átfogó vagy legszűkebb érzése az

isteni világnak bennünk, megtévesztve önzők

nagyravágyását, s további felfedezésekkel

jutalmazva a közreadás vágyát, utólag

elismerve megértéssel csodás teljesítményt.