Naplóbölcsességeim – 32.
32.
Dús dallamokra fogékony az ész-hallás,
bozontos hajú erdőség képzetére,
s nem népszerű lassú ütem, halk hanghatás,
bizonytalan érvelés vékony igéje.
Kétfelé ágazik kedvünkre a válasz:
egyik földhözragadt, másik égbe emel,
vagy sosem hanyatló testi erő támasz,
vagy ravasz vallás, mi kész győzelmet terem.
Róka fogta csuka a helyzet régóta,
magvas megoldást nem tűr alacsony igény,
eszetlenséget nem gyógyít régi nóta,
jövendőnk hányódik múlt viharok vizén.
Nem sok hiányzik egyébként teljességhez,
hogy egyenlőn tekintsünk örömre, búra,
ki-ki keressen s találjon reménységet,
gyermeki természetünk nőjön fel újra.
Comments