Naplóbölcsességeim – 32.

32.

Dús dallamokra fogékony az ész-hallás,

bozontos hajú erdőség képzetére,

s nem népszerű lassú ütem, halk hanghatás,

bizonytalan érvelés vékony igéje.

Kétfelé ágazik kedvünkre a válasz:

egyik földhözragadt, másik égbe emel,

vagy sosem hanyatló testi erő támasz,

vagy ravasz vallás, mi kész győzelmet terem.

Róka fogta csuka a helyzet régóta,

magvas megoldást nem tűr alacsony igény,

eszetlenséget nem gyógyít régi nóta,

jövendőnk hányódik múlt viharok vizén.

Nem sok hiányzik egyébként teljességhez,

hogy egyenlőn tekintsünk örömre, búra,

ki-ki keressen s találjon reménységet,

gyermeki természetünk nőjön fel újra.