Naplóbölcsességeim – 60.

60.

Lebegő kétely nem tud ülepedni,

mint felkavart tó mélyéről az iszap,

megakadályozza a tisztánlátást,

ködbe burkol hitet pallózó hidat.

Nem testi-lelki adottság okozza,

mélyebbre nyúlik a gondok gyökere

az időben, a tér ugyanaz maradt,

szenvedések égő emlék-mezeje.

Hány és hány nemzedékváltás se tudta

feledtetni boldogság-ragyogással,

hogy nem tűnt el örökre nyomtalanul

kegyetlen ártás szellemi homállyal.

Megakadályozva az egyetértést,

sokféleségünk szükséges alapját,

hogy ki-ki ugyanazt lássa ugyanabban,

valós értékért emelje kalapját.

Mégis a bízvást-mervést kell akarni,

sok élő sejtként mozgósítsuk magunk,

olyan eggyé válva emberiségben,

hogy benne külön soha meg nem halunk.