Naplóbölcsességeim – 60.
60.
Lebegő kétely nem tud ülepedni,
mint felkavart tó mélyéről az iszap,
megakadályozza a tisztánlátást,
ködbe burkol hitet pallózó hidat.
Nem testi-lelki adottság okozza,
mélyebbre nyúlik a gondok gyökere
az időben, a tér ugyanaz maradt,
szenvedések égő emlék-mezeje.
Hány és hány nemzedékváltás se tudta
feledtetni boldogság-ragyogással,
hogy nem tűnt el örökre nyomtalanul
kegyetlen ártás szellemi homállyal.
Megakadályozva az egyetértést,
sokféleségünk szükséges alapját,
hogy ki-ki ugyanazt lássa ugyanabban,
valós értékért emelje kalapját.
Mégis a bízvást-mervést kell akarni,
sok élő sejtként mozgósítsuk magunk,
olyan eggyé válva emberiségben,
hogy benne külön soha meg nem halunk.
Comments