Naplóbölcsességeim – 75.

75.

Ahogy a Nap delelőre áll a Föld fölé,

egyenlően oszt sugarat Észak s Dél felé,

egyre kisebb erejűt a két Sarok felé,

kevésbé dús életteret jó sorsunk fölé.

Mégis olyan ez, mintha ott lenne jobb élet,

a betonrengetegben, hol zöld alig éled,

melegöviek szenvedik a több éhet:

hála érte, hogy mérsékelt égövön élek?

De amint a természetes lenne az érték,

napfény hasznosítás mértéke szép lépték,

ahol, kik teljesítményük végét elérték,

szaporulat határát soha át nem lépnék.

Kétely gyötör, jobb lett-e attól az életünk,

hogy hideg földbe fagytűrő gabonát vetünk,

kiegyenlítjük, s lesz hőmérséklet többletünk,

felhőkarcolókból lenézve magas egünk.

Közben műanyaggal pótoltunk termőföldet,

s tápanyagok nélküli étkezés megölhet,

istentelen isten kezében atomtöltet,

mostohaként lakjuk az ismeretlen Földet.