Nem Oroszország legyőzése, hanem a polgárság kivéreztetése a háború igazi célja! A nagy magyar esély

A HÁBORÚ MINT ÖNCÉL

Pasztuha-Tocsek Zénó

jegyzete

(A kép forrása: itt)

Az orosz-ukrán háború 101 nappal ezelőtti kitörése óta hozzáértők több ízben megállapították, hogy igencsak furcsa ez a háború, merthogy semmiben sem hasonlít a világtörténelem eddigi egyik háborújára sem. Érdemes utánajárni, mi lehet ennek az oka.

A nyugati világ „wokeizált” többi részével ellentétben a hazai félhivatalos közbeszéd nyíltan szólhat olyan témákról, mint a Világgazdasági Fórumnak nevezett összeesküvő-egylet valódi céljai, világra gyakorolt hatása, illetőleg mi fán terem fő „projektje”, a nagy újraindítás, születési nevén a Great Reset. Reménykeltő – ahogy az tegnapi szemezgetésünkben is olvasható volt –, ha a legtekintélyesebb hazai jobboldali napilap, a Magyar Nemzet kiemelt helyen foglalkozik a témával.

Lássuk, mi a közös nevezője írásunk címének, és a WEF nagy újraindításának!

A globalizált nyugati világ tényleges urainak azzal kellett szembesülnie, hogy Jelcin halálát követően, Putyin hatalomra jutásával Oroszország teljesen más lapokat osztott magának, és új partiba kezdett, mintsem ahogyan azt a Nyugat elgondolta 1991-ben, a Szovjetunió bukásakor. Megkezdődött ugyan az orosz ásványkincsek demokratikus kiprivatizálása, de a Kremlből fújó új szeleknek köszönhetően a Nyugat éhes urainak ’torkánakadni’ látszott a nyers medvehús.

Oroszország elleni terveiket ugyan nem feladva – bekeríteni és szétzúzni azt, majd ásványkincseit nagyon demokratikusan „elszocializálni” –, de szemmel láthatólag megszületett a B terv. Ebben a B tervben Oroszországra, és benne Putyinra a gonosz mostoha szerepét osztották a globális nagyurak. A képlet egyszerű és világos: ha nem sikerül a medve ásványkincseit demokratikusan elprivatizálni, akkor az emberektől vesznek el mindent, majd ráfogják a nyuszira medvére.

Lássuk lépésről lépésre, hogyan történt mindez! Előrebocsátom, hogy paradox módon, de a legkisebb és a legnagyobb szerepet is az ukránoknak szánta a WEF-es elit.

1./ Kellett egy alkalmas „játszótér”, felvonulási terület, ahol a Great Reset dominóit szépen csendben felállították. Ez volt Ukrajna és a kijevi Majdan. Hogy miért ők? Egyrészt az ország mérete, Oroszországhoz való közelsége okán, másrészt felhasználva az éppen csak sarjadzó, szélsőségekre fogékony, naiv és önhitt ukrán néplelket.

2./ Elő kellett készíteni a terepet ott is, ahová majd az ukrán dominók dőlni fognak. Ez volt a „covid” hadművelet. Kínát nem számítva, messze Európa, és annak is a most buzgón szankcionáló része alkalmazta a legszigorúbb lezárásokat, melyek szépen megvetették a magvait egy gazdasági krízisnek. Kisvállalkozások csődben, államok a végletekig eladósítva, miközben a nagy globális vállalatok – a lezárások miatti nyomott árakat kihasználva – jól megszedték magukat. Igenám, de még mindig tetemes vagyont tulajdonolnak az államok egyszeri állampolgárai!

A rossz emlékű padlássepréseket még egyszer – talán – megismételni nem lehet, így meg kell teremteni a feltételeit, hogy teljesen jogszerűen lehessen elzabrálni az emberek felhalmozott javait. Ezt látjuk most Ukrajnában, és szegény ukrán nép a hasznos idióta a művelethez.

3./ A művelet következő lépése az volt, hogy – ha már nyakát törni erőnek erejével nem lehet – cselekvésre kellett provokálni a gonosz mostoha szerepét játszó orosz medvét. Meg is indult a hadművelet orosz részről. (Teszem hozzá zárójelben, Oroszország, jó Toldi Miklós módjára, 8 évig tűrte, ameddig tűrhette...)

S megindult a hadművelet Nyugat részéről is. Lássuk ennek a részleteit!

A szövetséges (= kézivezérelt) monolit sajtóban a végletekig heroizálni kell az ukrán népet, ezzel párhuzamosan kígyót-békát kiabálni és sarat dobálni Oroszországra. Az isteni Jó, és a sátáni fattyú küzd Ukrajnában egymással. Ezzel kivívták a nyugati ember szimpátiáját a hős ukrán nép iránt, és a végtelen gyűlöletét az orosz nép ellen.

Az így megszerzett rokonszenv az alap a szankciós politikához. Marketing, semmi más. A hős ukrán nép mázával lehet eladni a szankciókat – és legfőképpen hatásaikat – a nyugati polgároknak.

A szankciós politika a terv központi és legfontosabb eleme. Bizarr képlet. Groteszk. Az alkalmazott szankciók hatására Oroszország – talán kis túlzással – nagyobb bevételekre tesz szert, mint nélkülük. A szankciós politika nem Oroszországnak, hanem az azt alkalmazó Nyugatnak árt. „Öntökönlövés”, gondolhatnánk, ha éppen nem ezt a groteszk képletet akarnánk megfejteni.

Mivel a hős ukrán népet minden eszközzel segíteni kell a sátán elleni heroikus küzdelmében, így megteremtődik a Nyugat erkölcsi alapja arra, hogy anyagilag, gazdaságilag lehetetlen helyzetbe hozza a saját állampolgárait. Ez a narratíva egyik fele.

A narratíva másik fele, hogy minden, ami most rossz, az Oroszország miatt van. Hiszen a szereposztásban ő a gonosz mostoha.

S hogyan dől majdan (most) az egykor gondosan felállított dominó?

A kezdő lökést természetesen a gonosz mostoha adta meg neki – merthogy mindenről Putyin tehet, ami rossz.

Vagyis: a sátán birodalmát a végletekig szankcionálni kell, még akkor is, ha ez neki jó, „nekünk” meg rossz. Az erkölcsi alap a monolit sajtó dramaturgiájában és rendezésében megteremtve hozzá. A háború és a szankciós politika elzárja az ellátási láncokat, és mindennek az ára – hetek leforgása alatt – az egekbe emelkedik. Ezt az áremelést nyilván a bérek emelkedése nem tudja lekövetni. Minek emelkedik a leginkább az ára? Egyszerűen fogalmazva: a fűtésé meg a villanyé. Márpedig fűteni és világítani kell – ha már ennyi elektromos kütyühöz szoktatott a nyugati „kultúra”.

És hogyan lesz a globális zabra legalizálva? Nyilván az embereknek nem fogják sem a fűtést, sem a villanyt lekapcsolni, bármennyire is szimpatikus nekik a bájos Zelenszkij. Beindul az adósságfelhalmozás. Az adósságokból perek, a perekből végrehajtások, a végrehajtásokból árverések lesznek. Tök legális! – tetszik látni? Formáljogilag egy mákszemnyi törvénytelenség nincs a dologban! Mindezt egy ’plandémia’ miatti lezárásokkal kivéreztetett gazdasági környezetben. Sáskajárás után földrengés, majd árvíz...

2030-ra semmid sem lesz, de nagyon boldog leszel!

Nálamnál okosabb emberek írták, azokat okos emberek idézték, miszerint a háború a politika, a diplomácia folytatása más eszközökkel. Jól meghatározható, konkrét célja van, azaz rákényszeríteni az akaratot egy másik államra, egy másik entitásra.

Ebben a háborúban nincs ilyen célja a nyugati félnek. A permanens háborúnak mint öncélnak a fenntartásában érdekelt, mert addig lehet szankciózni, általa felverni az árakat, mígnem minden nyugati polgár ajtaján majd ott kopogtat – formáljogilag teljesen legális módon – a végrehajtó.

Jogászi szemmel így fest a Great Reset kivitelezhetősége, hogy még egyszer ne kelljen padlásokat seperni.

Magyar szemmel pedig azt látjuk: számunkra mintha mégsem volna reménytelenül veszve minden! Ha Magyarország csakugyan ki bírna maradni ebből a szankciós, árfelverős őrületből, olyan versenyelőnyre tehetne szert a Nyugattal szemben, ami csak azzal hasonlítható össze, amikor Keletről megjelent az első csapat ember visszacsapó íjjal felszerelve, és bézörgetett Nyugat-Európa kapuján.

És, hogy mi lesz Ukrajnával? Láthatóan ez itt az égvilágon senkit, de senkit nem érdekel...