Nincsenek gazdák, nincs élelem (Dr. Joseph Mercola elemzése)

Eredeti cikk:

No Farmers, No Food, Analysis by Dr. Joseph Mercola, October 14, 2023

Schiller Mária küldeménye

Összefoglaló

• Háború indult a gazdák ellen, amely azzal fenyeget, hogy kiszorítja őket a földekről, ahol generációk óta gazdálkodnak

• Ahogy a kis és közepes méretű gazdaságok bezárják kapuikat, a kormányok és a vállalati szervezetek felkaphatják a földeket

• A földek felett rendelkezők irányítják az élelmiszerellátást, és ezzel együtt az embereket is.

• Ennek a fenyegetésnek a nagy része az Agenda 2030 alá van bújtatva, amely 17 fenntartható fejlődési célt tartalmaz 169 konkrét célkitűzéssel, amelyeket 2030-ig az egész világon, minden országban be kell vezetni.

• A rovarok fogyasztásának ösztönzése ennek a tervnek a része; 2021-ben az Európai Bizottság engedélyezte az étkezési giliszták élelmiszerként való felhasználását, és sajtóközleményt adott ki, amelyben azt hirdette, hogy "a rovarok egyre nagyobb szerepet fognak játszani az egészségesebb, fenntarthatóbb étrend részeként".

Nézze meg a teljes dokumentumfilmet az EpochTV-n!

https://bit.ly/3O9BwUq

Vajon a zöld politikák világszerte, amelyek a túl sok nitrogéntől kezdve a veszélyeztetett fajok védelméig mindent megcéloznak, mind részei annak a tervnek, hogy a kisgazdákat kiszorítsák a földekről, előkészítve az utat az élelmiszerellátás – és a rovarok, mint a mindennapi étrendünk részei – totalitárius irányítása felé?

Ezeket és más kemény kérdéseket tesz fel Roman Balmakov, az Epoch Times riportere és a Facts Matter műsorvezetője a "No Farmers, No Food" /Nincsenek gazdák, nincs élelem/ című könyvében.

Bogarakat fogsz enni?

Balmakov szerint:

"A bolygó néhány leghatalmasabb szervezetének vezetői úgy döntöttek, hogy a mezőgazdaság, különösen az állattenyésztés a felelős a globális felmelegedésért, és a globális felmelegedés a felelős a magas élelmiszerárakért, valamint az élelmiszerhiányért.

És így azzal, hogy étrendünket a marha-, csirke- és sertéshúsról tücsökre és lisztférgekre állítjuk át, megállíthatjuk a hőmérséklet emelkedését, csökkenthetjük az élelmiszerárakat, és talán még a bolygót is megmenthetjük."

A világszerte, többek között Hollandiában és Srí Lankán gazdálkodókkal készített interjúkban azonban egy egészen más történetet mesélnek el, amely egy évtizedes környezetvédelmi politikával kezdődött.

Az Agenda 2030 veszélyezteti a gazdákat

1972-ben az Egyesült Nemzetek Szervezetének klímaváltozással foglalkozó ülését tartották, hogy tervet dolgozzanak ki a bolygó fenntartható kezelésére. Ez vezetett az Agenda 21 (Agenda for the 21st Century) – a világ összes földterületére, vizére, ásványkincsére, növényére, állatára, építményére, termelőeszközére, élelmiszerére, energiájára, információjára, oktatására és minden emberére vonatkozó leltár- és ellenőrzési terv – megalkotásához.

Az Agenda 21-et ma már inkább Agenda 2030 néven emlegetik, mivel a terv céljainak megvalósítását ebben az évben tervezik. 2019-ben a Világgazdasági Fórum (WEF) stratégiai szövetséget kötött az ENSZ-szel, amely felszólította az ENSZ-t, hogy "a köz- és magánszféra partnerségét használja modellként szinte minden általa végrehajtott politika, különösen a 17 fenntartható fejlődési cél megvalósítása során".

Az Agenda 2030 e 17 fenntartható fejlődési célból áll, 169 konkrét célkitűzéssel, köztük a szegénység felszámolásával és a nemek közötti egyenlőség elérésével, amelyeket 2030-ig az egész világon, minden országban be kell vezetni.

"Nagyon átfogó dokumentum, ha elolvassa az ember" – mondja Alex Newman nemzetközi újságíró. "Több száz oldalról van szó, amely az élet tényleg minden területét szabályozza, az oktatástól kezdve a földhasználati politikán át a gazdaságig és a jogig mindent. Az élet minden területe megtalálható benne". Newman szerint azonban e zöldnek tűnő kezdeményezések mögött egy sokkal baljósabb indíték rejtőzhet:

"A fenntartható fejlődési célok megvalósítására, nyomon követésére, ellenőrzésére egyáltalán nincs mód az egyéni szabadság teljes eltörlése nélkül. Néhány cél szépen hangzik – az éhezés megszüntetése, ki lehet az éhezés megszüntetése ellen?

A probléma az, hogy ha egy ilyen ködös célt tűzünk ki, akkor teljes állami hatalomra van szükség ahhoz, hogy azt meg tudjuk valósítani.

És persze ezt soha nem fogják elérni, igaz? Nincs mód arra, hogy szó szerint eltöröljünk minden szegénységet a Föld színéről, de ez könnyű ürügyet ad a kormányoknak és az ENSZ-hez hasonló globális intézményeknek arra, hogy lényegében azt tegyenek, amit csak akarnak, az ilyen célok teljesítésének álcája alatt.

Valós a nitrogénválság?

A holland gazdák válságban vannak, mivel kormányuk fokozta a földjeikről való kitelepítésükre irányuló terveket. Erről részletesen a holland oknyomozó újságíró, Elze van Hamelen riportjában és podcastjában hallhat a The Solari Report – Holland gazdák és halászok című riportban: The People Who Feed Us.

"2021-ben az Európai Unió Natura 2000 hálózata közzétette a hollandiai területek térképét, amelyek mostantól védettek a nitrogénkibocsátás ellen. Minden olyan holland gazdálkodónak, aki a gazdaságát egy Natura 2000 védett terület 5 kilométeres körzetén belül működteti, mostantól erősen vissza kellene fognia a nitrogénkibocsátását, ami viszont korlátozná a termelését" – magyarázza Balmakov.

Nynke Koopmans holland tejtermelő, a Fórum a Demokráciáért szervezet munkatársa úgy véli, hogy a nitrogénprobléma kitalált.

"Ez egy nagy hazugság" – mondja. "A nitrogénnek semmi köze a környezethez. Csak a gazdák megszabadulnak tőle." Egy másik gazda azt mondta, hogy ha az új nitrogénszabályok életbe lépnek, akkor 58 fejőstehénből álló állományát hatra kell csökkentenie.

Jaap C. Hanekamp nitrogénkutató a nitrogént vizsgáló kormányzati bizottságnak dolgozott, amelynek feladata a kormány nitrogénmodelljének elemzése volt. Ezt mondta Balmakovnak:

"Az egész politika a lerakódási modellen alapul, hogy hogyan kezeljük a nitrogén kibocsátását a természeti területeken. Én pedig megnéztem a validációs tanulmányokat, amelyek azt mutatják, hogy a modell valójában szar. Nem működik. És nem is számít. Még mindig használják, ami bizonyos értelemben nyugtalanító. Úgy értem, tényleg, lehet ilyet tenni a politika szempontjából?

Használjunk egy olyan modellt, ami nem működik? Soha nem az innovációról van szó, hanem mindig arról, hogy megszabaduljunk a gazdáktól."

A végső napirend: Nem lesz földtulajdon az embereknek

Ahogy a gazdák bezárják a boltokat, a kormány lecsaphat a földekre, és elveheti a földeket, ami lehet, hogy a napirend valójában erről szól. Eva Vlaardingerbroek, a Fórum a Demokráciáért volt tagja és politikai kommentátor szerint:

"Mindig is azt mondtam, hogy a nitrogénválság mindenekelőtt kitalált válság. Meggyártott, és az egyetlen megoldás, amit valaha is javasoltak, az a kényszer kisajátítás. Tehát a kormány az, amely birtokba veszi a földjeiket...

Hollandiában lakásválság van, mint tudják, ez egy nagyon kicsi ország. Sok emberünk van, és a bevándorlás miatt növekszik a népességünk. És szükségünk van helyekre, ahol elhelyezhetjük ezeket a bevándorlókat.

És azt hiszem, részben ezért is akarja a kormány azt a földet. Házakra van szükségük, és házakat kell építeniük, ami vicces, mert úgy tűnik, hogy a házépítés nitrogént is kibocsát. De nem az ilyen emberekre vadásznak.

Kifejezetten a gazdák után mennek, mert a földet akarják. Tehát ez a végső cél."

De nem csak a hollandiai gazdákat érinti a probléma.

2020-ban Kalifornia lett az első amerikai állam, amely elkötelezte magát a 30-ról 30-ra célkitűzés mellett, vállalva, hogy 2030-ra földterületeinek és vizeinek 30%-át állami ellenőrzés alá vonja.

De ahogy Margaret Byfield, az American Stewards of Liberty ügyvezető igazgatója mondja,

ez megnyitja az utat a magánföldtulajdon eltűnése előtt.

"Amerikában a koncepció az önrendelkezés. Mi, a nép fogjuk kormányunkat irányítani, és alapító atyáink megértették, hogy a kis földtulajdonos az állam legfontosabb része. Az elképzelés az volt, hogy a földet úgy osztják szét az emberek között, hogy mindig ők irányíthassák a kormányukat. Kalifornia kidolgozott egy 30-ról 30-ra tervet. A 30-ról 30-ra tervezik az államban...

A végső terv az, hogy ne legyen földtulajdon, hogy ne legyen tulajdonunk semmi. Vagy birtokoljuk a tulajdont, vagy mi vagyunk a tulajdon. Valójában ez az, ami ellen a globális kormányzás szempontjából harcolunk. Meg kell szüntetniük azt a képességünket, hogy irányíthassuk a kormányunkat, ami azt jelenti, hogy el kell venniük a földünket."

Más, fenntarthatónak tűnő kormányzati szabályozások is belebonyolódhatnak ebbe a tervbe. Doug LaMalfa képviselő, farmer és kaliforniai képviselő kifejti:

"Sok minden a 70-es évek elején jött létre a Tiszta Víz Törvény, a Tiszta Levegő Törvény, amelyek jó dolgok voltak, tudja, és a Veszélyeztetett Fajok Törvénye, de visszaéltek azzal, ami az eredeti szándék volt. A Kongresszus nem akarta, hogy úgy visszaéljenek vele, ahogyan most teszik, és manipulálják. Ahogy manapság van, amikor ezeket a törvényeket írták, soha nem fogadták volna el őket.

A globalisták mindent megterveztek

Az új világrend terveinek nagy része a válságkezelésen alapul, és azon az elképzelésen, hogy egy nagy válság fog bekövetkezni, amely a nagy átmenethez vezet, ahol a globalisták lecsapnak, hogy megmentsék a helyzetet, és a társadalmat a megígért paradicsommá alakítsák át. "Egy bizonyos ponton a narratíva úgy változott, hogy a középpontban az éghajlat állt" – mondja Balmakov.

Ezt megelőzően a hidegháborúról volt szó, de ez egy 1991-es Római Klub-ülés után megváltozott.

Mind a Rockefellerek, mind a korai WEF kapcsolatok a Római Klubhoz köthetők, egy olyan agytröszthöz, amely a neomalthusianizmushoz csatlakozott – ahhoz az elképzeléshez, hogy a túl nagy népesség megtizedeli az erőforrásokat –, és egy globális népességfogyási programot akart megvalósítani.

"Előálltak ezzel a hihetetlen dokumentummal, amelyben azt mondták, hogy új indoklásra van szükségünk a mindenható állam számára" – mondja Newman. "Tehát az új kifogás az lesz, hogy a környezetnek ártani fogunk, és hogy az éghajlat ártani fog nekünk. "

Balmakov folytatja:

Nem tudtam elhinni, amit most hallottam, hogy a világ vezetői tényleg lefektették ezt a globalista tervet közérthetően, egy nyomtatott könyvben, még 1991-ben.

Felmentem az Amazonra. És ott volt. "Az első globális forradalom", amelyben az áll, idézem:

"Amikor egy közös ellenséget kerestünk, amely egyesíthet minket, arra az ötletre jutottunk, hogy a környezetszennyezés, a globális felmelegedés veszélye, a vízhiány, az éhínség és hasonlók megfelelnek a célnak. És ezért az igazi ellenség maga az emberiség."

A sorok között olvasva világossá válnak ennek a globalista napirendnek a kulcsszereplői. Newman azt mondja:

A Világgazdasági Fórum valójában kritikus szerepet játszott ennek az ENSZ-menetrendnek a megvalósításában. Néhány évvel ezelőtt az ENSZ stratégiai partnerévé váltak a 2030-as menetrend végrehajtásában. Aztán elkezdjük vizsgálni a Világgazdasági Fórum és Kína közötti kapcsolatokat. Klaus Schwab és Hszi Csin-ping olyanok, mintha régi cimborák lennének.

Sajtóközleményeket adnak ki arról, hogy mennyire szeretik egymást.

Tehát ott vannak a szuperkapitalisták, akiket a Világgazdasági Fórum képvisel, a kormányzati oldalon pedig a Kínai Kommunista Párt.

... Javier Solana, a NATO vezetője azt mondta, hogy ez lesz a következő nagy ugrás előre, igaz?

A legutóbbi nagy ugrás Kínában emberek millióit ölte meg. Miért akarnánk még egyet? Ez őrültség.

Tehát kommunisták és szuperkapitalisták összefognak, és együtt dolgoznak ezen az egy, fenntartható fejlődési programon. És ez mindannyiunkat arra késztet, hogy megálljunk, és azt mondjuk: "Várjunk csak, ennek semmi értelme. Mi folyik itt?"

Hozd a bogarakat

A globalisták azt sugallják, hogy a bogarak fogyasztása megvédi a bolygót azáltal, hogy megszűnik az állattartás szükségessége, csökken a mezőgazdasági földhasználat és védi a környezetet. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete is a rovarok és rovaralapú élelmiszerek fogyasztására buzdít.

2021 júniusában a WEF is közzétett egy, az "élelmezésbiztonság" kategóriába sorolt cikket, amelyben a rovarok használatát szorgalmazzák, azt írva, hogy

"meg kell adnunk a rovaroknak azt a szerepet, amit megérdemelnek az élelmiszerrendszerünkben".

Ezt a javaslatot azzal indokolják, hogy ezzel a közelgő élelmiszerválságot kezelik.

2021-ben az Európai Bizottság engedélyezte az étkezési giliszták élelmiszerként való felhasználását, és sajtóközleményt adott ki, amelyben azt hirdette, hogy "a rovarok egyre növekvő szerepet fognak játszani az egészségesebb, fenntarthatóbb étrend részeként, valamint a környezet számára az elkövetkező években előnyös lesz. "

Victor Davis Hanson hadtörténész és mandulatermesztő megjegyzi:

"Van ez a felülről irányított globalista elképzelés, miszerint bizonyos nyugati országokban olyan étrend van, amit nem helyeselnek. Más szóval, hogy inkább húsalapúak. És úgy érzik, hogy az embereknek nincs szükségük húsalapú fehérjére. És vagy rá akarják kényszeríteni az embereket, hogy kövessék az ő paradigmáikat, vagy pedig mezőgazdasági területeket akarnak vásárolni vagy felhalmozni. És így fognak gazdálkodni.

Olyan ez, mint a Szovjetunió vagy Mao kulturális forradalma. Ez felülről lefelé megy. És katasztrófákhoz vezet."

Gazdák nélkül nincs élelem

Ha a kormány és a vállalatok képesek átvenni az irányítást a földek felett, akkor az élelmiszerellátást és ezzel együtt az embereket is irányítani tudják.

"Bárhová nézünk, a kis és közepes méretű farmokat felfalják ezek a vállalati megafarmok, mert már nem tudnak lépést tartani. Nem tudnak megfelelni ezeknek a végtelenül sok előírásnak, amelyek egyre csak jönnek" – mondja Newman.

"Ezt látjuk most Kínában, ahol ezek az óriási gépesített vállalati, nagy, kormány által irányított megafarmok kiszorítják ezeket a kis családi gazdaságokat, ahol a családok több száz éve – egyes esetekben még régebb óta – gazdálkodnak."

Föld nélkül az emberek elveszítik önállóságukat, szabadságukat és függetlenségüket.

Hanson azt mondja:

"Amikor az amerikai nemzetet megalapították, az emberek 95%-a volt háztáji polgár. Saját földjük volt, és teljesen függetlenek, önállóak voltak. Saját maguk termelték meg az élelmüket. Szókimondóak voltak, gazdaságilag életképesek voltak. A földművelés két célt szolgál. Nemcsak élelmiszert termel, hanem polgárokat is."

Végső soron a gazdák elleni háború az egész emberiség elleni háború, amely azt fenyegeti, hogy mit jelent szabadnak lenni. "Úgy gondolom, hogy egy nagyon jelentős élelmiszerhiányos időszak felé tartunk. Számíthatunk arra, hogy jövőre az élelmiszerárak hatalmas emelkedésére? Ó, ez nem kérdéses" – mondja Newman, majd hozzáteszi:

"Úgy gondolom, hogy a gazdák elleni háború végcélja, amelyet most látunk, és amelyet minden lépésnél a fenntartható fejlődési célok és az Agenda 2030 vezérel, a mezőgazdaság teljes összpontosítása, az élelmiszerellátás teljes összpontosítása lesz. És ahogy az elmúlt 100 év minden kommunista zsarnoka megértette, ha az élelmiszert irányítod, akkor az embereket is irányítod. Végső soron ez a végcél."