Október 7. jelentése – Egyetlen csúnya elnyomás sem váltott még ki szép ellenállást

Eredeti cikk:

The Meaning of October 7, By John Wight, Special to Consortium News, October 6, 2024

Schiller Mária küldeménye

A Hamász betörése kevésbé volt Izrael 9/11-e, mint inkább egy palesztin Tet-offenzíva, mondja John Wight. Egyetlen csúnya elnyomás sem váltott még ki szép ellenállást.

„Amikor az Embert keresem Európa technikájában és stílusában, csak az ember tagadásának sorozatát látom, és gyilkosságok lavináját.” – Frantz Fanon

Izrael gyilkos támadása a gázai nép ellen – az elmúlt egy év során – a kollektív Nyugat anyagi, diplomáciai és politikai támogatásával, egyenlő volt azzal, mintha egy veszett kutya tépné le a húst annak csontjairól, amit sokan elhittek maguknak, hogy ez egy olyan világ, amelyben érdemes élni. Jelenleg ez nem így van.

Izrael folyamatos őrült mészárlásának gyakorlata egybecseng azzal a dühvel, amelyet a rabszolgatartó szabadított el válaszul az ellenszegülő rabszolgákra, akik ki mertek törni az ültetvényről. És itt értjük meg a gázai palesztinok valódi „bűnét” – azt, hogy nem hajlandók azon a helyen maradni, amelyet gyarmatosítójuk és elnyomójuk nekik juttatott. Vagyis metaforikusan térdre rogynak, legyőzöttek és megtörtek lélekben, testben és szellemben.

Ez a 2023. október 7. valódi jelentősége. Bebizonyította az izraelieknek és nyugati támogatóiknak, hogy a palesztinok – egy újkori rezervátumba zárt népként – emberi mivoltuk rasszista semmibevétele ellenére is dacosak maradnak. Olyan szintű tervszerűségről és leleményességről is tanúbizonyságot tett, amire egyetlen gyarmatosított népnek sem szabadna képesnek lennie.

Senki sem értette és fogalmazta meg jobban az elnyomottak pszichológiáját, mint a legendás antikolonialista harcos és gondolkodó, Frantz Fanon írta egyszer: „Erőszak”...

„megszabadítja a bennszülöttet kisebbrendűségi komplexusától, kétségbeesésétől és tétlenségétől; félelmetlenné teszi és visszaadja önbecsülését.”

Fanon 1961-ben halt meg, de a nyugati gyarmatosításról, annak brutalitásáról és az áldozatokra gyakorolt dehumanizáló hatásáról – az elnyomás és az öngyűlölet pszichológiai láncait kovácsolja, amelyeket csak a gyarmatosító elleni „gyilkos és határozott küzdelem” révén lehet megtörni – szóló elemzése több mint öt évtizeddel azután is aktuális, hogy megjelent A Föld nyomorultjai című klasszikus művében.

Fanon a könyvet az algériai nép és francia gyarmatosító urai között zajló, elnyúló nemzeti felszabadító harc közepette írta, amelyben az első világbeli európai hatalom ereje állt szemben a gyengén felfegyverzett, de a nép által támogatott gyarmatellenes felkeléssel. Ez a heves és elkeseredett konfliktus nyolc hosszú éven át, 1954 és 1962 között dúlt.

Végül az algériai nép nemzeti felszabadítási törekvése erősebbnek bizonyult, mint Franciaország képessége, hogy megtartsa az 1830-as évek óta birtokolt észak-afrikai gyarmatát. Mire a konfliktus véget ért, amelyet Charles De Gaulle francia elnök kijelentése fémjelzett, miszerint az algériai népnek joga van ahhoz, hogy maga döntsön a jövőjéről, 1,5 millióan vesztették életüket, akiknek túlnyomó többsége algériai volt.

Október 7-e kevésbé volt Izrael 9/11-e, mint inkább egy palesztin Tet-offenzíva. (Tet-offenzíva: az észak-vietnami erők által 1968. január 31-én hajnalban indított támadások a vietnami háború idején. – a Szerk.) Ez egy kiáltás volt a strukturális elnyomás gyomrából, a gyarmatosított és elnyomott népek erőszakában felismert önbecsülés megerősítése. Összességében azoknak a gyilkos dühe volt, akik nem hajlandók elfogadni a nem-népi státuszt.

Geronimo, Ülő Bika és Őrült Ló szellemében. A Mau Mau szellemében, az 1916-os húsvéti felkelés hírében álló ír forradalmi vezető, James Connolly szellemében. Bobby Sands és a többi ír éhségsztrájkoló szellemében, akik 1981-ben életüket adták a szabadságért. A valaha létezett összes antikolonialista ellenállási mozgalom és küzdelem szellemében a gázai palesztinok 2023. október 7-én azt merték mondani: „Nem!”.

Palesztin tüntetők Gázában 2023. október 17-én.

(Fars Media Corporation, Wikimedia Commons, CC BY 4.0)

Az azóta a palesztin népre szabadult totális erőszakhullám nem az igazságos ügynek köszönhető. Ez pontosan az ellenkezője. Ahogy a franciák Algériában, az amerikaiak Vietnamban és a britek Írországban, úgy ez a cionista telepes-gyarmati projekt is megbukott a saját feltételein. Csak szélsőséges erőszakkal és mészárlással tartható fenn, annyira tarthatatlan a felsőbbrendűség eszméje alapján.

Az egyszerű és kendőzetlen igazság az, hogy nem lehet 2,2 millió embert 17 éven keresztül egy újkori indián rezervátumban tartani, ellenőrizni az áramhoz, tiszta ivóvízhez és az élethez szükséges mindenhez való hozzáférésüket, miközben megtagadjuk tőlük a mozgásszabadságot, a méltóságot, a reményt és a jövőt. Nem, nem lehet mindezt úgy tenni, hogy szinte semmilyen ellenállásra nem számíthatunk.

Ebben az összefüggésben kell értelmezni az Al-Aksza áradása hadműveletet, amelyet a palesztinok ma egy évvel ezelőtt indítottak a Gázai övezetben.

Egyetlen csúnya elnyomás sem váltott még ki szép ellenállást. A történelem nem hagy kétséget efelől.

Ennek a merész palesztin hadműveletnek az ürügye a jeruzsálemi Al-Aksza mecset – az iszlám harmadik legszentebb helye – ismételt megsértése volt a 2023-as ramadán idején. Az egész arab és muszlim világban gyarmatosított és jogfosztott népként való helyzetük normalizálásának kérlelhetetlen elutasításán alapult.

Gáza ma romokban hever. Eddig több mint 40 ezren haltak meg Izrael bosszúorgiájában. Érthető módon lesznek olyanok, akik megkérdőjelezik az október 7. mögötti logikát, tekintve a gázai népet ért szenvedés mértékét.

De az időszámítás és a történelmi idő között jelentős különbség van. És az utóbbit szem előtt tartva, még túl korai lenne megmondani, hogy megérte-e.

Ha mélyebben belegondolunk ebbe a kérdésbe, akkor ez a nem gyarmatosítottak normáit a gyarmatosítottakra kényszerítené. Valójában az igazi kérdés, amit egy év múlva fel kellene tennünk magunknak, a következő:

Milyen választásuk volt? Amikor a választás a térden állva élés vagy a lábon való halál között van, van-e egyáltalán választási lehetőség?

John Wight, a Gaza Weeps, 2021 című könyv szerzője politikáról, kultúráról, sportról és bármi másról ír.