ÖSSZEOMLÁS IDEJÉN A TÚLÉLÉS ZÁLOGA AZ ÉRZÉKENYSÉG – Tallián Hédi cikkajánlója
- szilajcsiko
- márc. 2.
- 3 perc olvasás
Frissítve: márc. 17.

Forrás:
2025. március 02. – parhuzamosmagyarok
A barátainkhoz és hozzánk hasonló túlérzékenyek számára biztatásul fordítottuk le ezt az írást, mely röviden feltárja, hogy valójában jobb agyféltekénk a lényeglátó és elsődleges irányító, de az évszázados társadalmi pusztítás már akkora, hogy napjainkra a többség agykárosodott – és ez nem vicc. Az írás a tudományos hivatkozásokkal Lilian tollából február 7-én, a The Gifted Neurodivergent Podcast substack felületen jelent meg angolul.
AZ ÉRZÉKENYSÉG BIOLÓGIÁJA
Egy gyermek a játszótér szélén ül, figyeli, ahogy a többi gyerek az óramű kiszámítható pontosságával mozog - fogócska, kidobós, egy kicsit túl hangosnak tűnő nevetés. Az ülő gyermek nagyon érzékeny. Figyeli a többiek játékát. Ő a maga módján játszik a többiekkel úgy, hogy kívül ül, és kíváncsi a többi gyerek mozgására a világban. Annak ellenére, hogy a pálya szélén ül, mégis aktív részese a játéknak. Ülő helyzetéből is érzi az egyik fiú futás előtti tétovázását, bepillantást nyer a másik bizonytalanságába. Érzi a két lány közötti feszültséget, még mielőtt azok egyáltalán szót váltanának. Agya a kapcsolatok szimfóniája, érti, hogyan olvad a nagy és a kicsi kép egységes egésszé. Arrogáns működésmódunkból adódóan mégis úgy döntünk, hogy az embereket csak a reprodukált dolgok alapján látjuk és mérjük, nem pedig a belsőleg valóban megértett dolgok alapján. Ezzel azonban elpusztítjuk azokat, akik olyan perspektívákat teremtenek, amelyekre eddig nem is gondoltunk.

Mit mond erről az ülő gyermekről a tudomány? Tükörneuron-rendszere a szokásosnál aktívabb, ami felerősíti azon képességét, hogy mások érzelmeit úgy érzékelje, mintha azok a sajátjai lennének (Lacoboni, 2009). Szigetkarély nevű idegi állománya – amely a belső tudatosságért és az érzékszervi integrációért felelős – folyamatosan tüzel, a világot bemeneti adatok áradatává alakítva (Craig, 2009). Elülső cinguláris kérge, mely a hibák és a minták felismerésére lett finomhangolva, nemcsak a kirakós játék szélső darabjait találja meg, hanem már azelőtt megérzi, hogy merre tart az egész kép, mielőtt bárki más felfogná a mintázatot (Bush, Luu és Posner, 2000). Jobb féltekéje, a holisztikus észlelés székhelye, szinte állandóan aktivált állapotban van (Goldberg, 2009).
Ez nem varázslat. Ez nem egy adottság. Egyszerűen így fejlődött ki az emberi agy, mielőtt elkezdtük volna szegmensekre darabolni, mielőtt a komplexitás helyett a megfelelésre törekedtünk volna.
Robert Sapolsky A Primate's Memoir (Egy főemlős memoárja) című könyve hasonló esetet ír le egy Solomon nevű pávián formájában. Solomon, akárcsak ez a gyermek, rendkívül érzékeny volt, mélyen ráhangolódott csapata társadalmi dinamikájára. Már a konfliktusok kialakulása előtt érzékelte a feszültséget, és olyan tudatossággal reagált, amely társai között ritka (Sapolsky, 2001). Az emberi társadalmakkal ellentétben azonban csapata nem utasította el érzékenységét. Ehelyett Salamon lett csoportja leghosszabb ideig regnáló vezetője. Uralkodását a béke, a stabilitás és a társadalmi kohézió szokatlan szintje jellemezte. Az a képessége, hogy a feszültségeket még a kiéleződésük előtt felismerte és eloszlatta, páratlan vezetővé tette. Érzékenysége nem gyengeség volt – éppen ez a tulajdonsága tette hatékony vezetővé.
Mégis, az emberi rendszerekben ennek épp az ellenkezőjét tesszük. Ahelyett, hogy felemelnénk azokat, akik árnyalt, összefüggő perspektívával látják a világot, eltiporjuk őket. Merev formákba kényszerítve őket addig büntetjük intelligenciájukat és éleslátásukat, amíg vagy megtörnek, vagy alkalmazkodnak. Lehetséges, hogy a páviánok társadalmi bölcsességükben megértettek valamit, amit mi nem? Hogy az érzékenység, ha megfelelően integráljuk, jobb vezetéshez, mélyebb társadalmi stabilitáshoz és összetartóbb csoporthoz vezet? Valószínűleg. És mégis, modern civilizációnk nem hajlandó elismerni ezt az igazságot, és szisztematikusan leépíti azokat, akik a leginkább képesek arra, hogy előre vezessenek minket.
A GYÖKÉROK-ELEMZÉS IDEGTUDOMÁNYA
(...)
tovább a cikkhez:
Belátásom a kilátásom? Hmm. Nem túl rózsás így hatven fölött. De hát c’est la vie...