Podmaniczky Katinka: MAGYARNAK MARADNI – Hogy őriztem meg anyanyelvemet idegen nyelvi környezetben (10.)
A két- illetve háromnyelvűség előnyei és hátrányai
A sok odafigyelésnek és igyekezetnek köszönhetően mindkét lányom olyan jól beszélt és írt anyanyelvemen, hogy nem riadtak vissza attól, hogy magyarból érettségizzenek. Franciaországban van arra lehetőség, hogy aki nem francia szülő gyermeke, anyanyelvi vizsgát tegyen le. A nagy teremben, ahol lezajlottak az írásbeli anyanyelvi vizsgák, mindkét alkalommal az én lányaim voltak az egyetlenek, akik magyarból vizsgáztak. Jó magyartudásuk újabb következménye volt az is, hogy Gabika lányom az érettségi után Budapesten kezdte meg az orvosi egyetemet, magyar nyelven. Gabika, aki már 14-évesen hangoztatta, hogy ő „nem igazi francia”, a két budapesti év alatt igazi magyarrá vált.
Segítette ezt az a légkör, amely őt az egyetemen körülvette: a kezdő diákok – a gólyák – beilleszkedése az orvostanhallgatok közé csodálatosan meg volt szervezve. Egy héttel az előadások kezdete előtt került megrendezésre az úgynevezett gólyatábor, ami segíti a frissen felvett hallgatók beilleszkedését. Ott másod- vagy harmadévesek foglalkoztak, csoportos játékokat játszva velük, amit maguk úgynevezett instruktor-táborokban tanultak meg. Gabika erről sajnálatos módon lemaradt, de részt vett a gólyahajón, ahol a beöltözött gólyák és instruktoraik a Duna vízéről csodálhatják meg Budapest éjszakai fényeit, és ezt követően reggelig táncolhattak. Ilyen kedves fogadtatatás egy francia egyetemen elképzelhetetlen. Ebben a barátságos és meleg közegben nem csoda, hogy Gabika rövid időn belül összebarátkozott három évfolyamtársnőjével, és a karácsonyi szünetben már azt is újságolta, hogy beleszeretett a legcsinosabb évfolyamtársába.
Az emlékezetes gólyabál, a három friss barátnő, és a hamar jött szerelem nagyon fontos volt az új körülmények közé került fiatal lánynak. Gyurija hétvégeken hazavitte szüleihez, ahol Gabika élvezhette a családi meleget, enyhítve a mégiscsak meglévő honvágyat. A gyakori telefonbeszélgetések ellenére nagyon vágyott látni bennünket, s annyit szomorkodott, hogy barátja felajánlotta, jöjjenek haza autóstoppal! Örökké felejthetetlen marad az a január végi este, amikor váratlanul csöngettek. Beácskával az emeleten voltunk, ezért először kinyitottam az ablakot, és kérdeztem, ki az. Teljesen szürrealisnak tűnt, amikor megismertem Gabikám hangját! Gyurit, akinek köszönhettük ezt az óriási örömöt, azonnal megszerettük. Olyan volt, ahogy én magyar honfitársaimat láttam, vagy képzeltem: közvetlen, udvarias, kedves. Ha szüleivel beszélt telefonon, a szeretlek szóval fejeződött be a beszélgetés.
Gabikának az első két szemeszterben (félévben) a magyar nyelven való tanulás nem ment könnyen, mert a szakszókincse hiányos volt, sőt nem létezett. Az orvosképzés jó minősége azonban sokat segített neki. Az óriási előadóteremben elhangzott tananyagot írásban is megkapták a hallgatók, majd nyolc-tíz tagú csoportokban újra elmagyarázta azt egy tanársegéd. Gabika lelkendezve mesélt a fesztelen, családias hangulatról, ahol például a tanársegédek a becenevükön szólították a diákokat. Ez a kedves bánásmód szöges ellentétben állt a francia képzéssel, az ottani kegyetlen légkörrel, ami nemcssak a rendszer sajátosságából eredt, hanem a diákok törtető, sikeréhes magatartásából is fakadt. Minderről a francia orvosfakultáson tanuló barátnői meséltek. Franciaországban ugyanis nem létezik sem numerus clausus, mint Németországban, sem felvételi vizsga, mint Magyarországon. Ezért mindenkit felvesznek, és az első év végén dől el, ki lesz másodéves. Akinek nem sikerül, még egyetlen egyszer megpróbálhatja a szerencséjét.
Az első évet ezen kívül megneheziti az évismétlők erőszakos viselkedése. Mindent megtesznek, hogy az elsőéveseknek ne sikerüljenek a vizsgák. Nekünk elképzelhetetlenül gyerekes, primitív és durva módon igyekeznek a kezdőket gátolni. Például: olyan hangosan zajonganak az előadóteremben, hogy sok elsőéves egy-két órával az előadás kezdete előtt strázsál az ajtó előtt, hogy az első sorok egyikében találjon helyet, hallhassa, amit a professzor mond. Ha a tanárok ajánlanak egy tanulmányt, gyakran előfordul, hogy az első, aki rátalál a könyvtárban, kitépi a kötetből a tanulmány oldalait, hogy ő lehessen az egyetlen, aki villogtathatja a tudását, megfosztva a többieket ezzel az ismeretek megszerzésétől, bővítésétének lehetőségétől. Ez a néhány példa rávilágít arra, hogy nem a hivatás dönti el, ki lesz orvos, hanem az érvényesülésre, sikeressé válására való törekvés.
Gabikának a kezdeti nehézségek ellenére sikerültek az év végi vizsgái. Az eredeti terv szerint ezután hazajött volna, de a franciák nem ismerték el a bármely európai országban végzett éveket! Németország viszont másodévtől lehetőséget biztosít a magyar egyetem németországi folytatására. Gabika ekkor, a második idegen nyelv birtokában, úgy döntött, hogy Németországban fejezi be tanulmányait. Így még egy évig folytatódott a boldog, vidám élet Budapesten. A tanulás könnyebben ment, tovább élvezhette a jó hangulatot az egyetemen, valamint a nagyvárosi életet. Beépült rokonaink körébe, közel került gyermekkori barátnőmhöz, néha ellátogatott Hatvanban élő barátnőmhöz és férjéhez, akik úgy szerették, mint saját unokájukat. Ezek a szívmelegítő kapcsolatok segítettek neki túltenni magát a családi fészek hiányán.
Mi azonban nagyon nehezen viseltük távollétét. „Magyar szigetünk”, vagy az „ecommoy-i magyar követség” – ahogy egy ismerősünk nevezte házunkat – lakóinak száma két személyre csökkent. A ház üres volt nélküle. Beácska már az első évben sokszor elsírta magát, hogy nővére cserben hagyott bennünket, és később még gyakrabban kesergett azon, hogy Gabika már a második évet tölti Budapesten, és azután Németországba megy. Gabikának is hiányoztunk, és „Szivikéjét” (húgát) próbálta rábeszélni, hogy jöjjön hozzá Budapestre a francia gimnáziumba. Én ebbe persze nem egyeztem bele. Nemcsak azért nem, mert anyagilag sem bírtam volna, hiszen Gabikának, mint francia állampolgárnak, magas tandíjat kellett fizetnem, hanem azért sem, mert azáltal, hogy megtanulták anyanyelvemet, mindkét lányomhoz olyan szoros kapcsolat fűzött, hogy még a közeli Le Mansba sem engedtem őket internátusba. Pestre engedni Beácskát? Nem, épp elég nehéz volt elviselni, hogy nagyobbik lányomat ilyen messzire fújta a szél.
Gabika budapesti tartózkodásának szerencsére volt azért néhány jó oldala Beácska számára is. Csüggött Gabika barátján, megszerette barátnőit, és ha nem is igen társalgott a „nagyokkal”, a nyári szünetekben tanúja volt magyar nyelvű beszélgetéseiknek. A második évben meglátogatta nővérét Pesten, és egyetemista csoportjukkal síelni ment Horvátországba. Kedvező hatása volt Gabika igazi magyarrá válásának az is, hogy már az első budapesti év végén ő beszélt legjobban magyarul hármunk közül, így ha mind együtt voltunk, már nem kerestük a magyar szavakat, hiszen az ő hétköznapi szókincse a tiszta magyar környezetben rohamosan gazdagodott, s ez a mi nyelvtudásunkra is jó hatást tett.
Következik két nap múlva:
11. Örök diákság
Előző fejezetek:
Podmaniczky Katinka: MAGYARNAK MARADNI – Hogy őriztem meg anyanyelvemet idegen nyelvi környezetben (1.) Anyanyelv? „Apanyelv”?
Podmaniczky Katinka: MAGYARNAK MARADNI – Hogy őriztem meg anyanyelvemet idegen nyelvi környezetben (2.) Kivándorlunk ‒ emigrálunk Németországba
Podmaniczky Katinka: MAGYARNAK MARADNI – Hogy őriztem meg anyanyelvemet idegen nyelvi környezetben (3.) Magyar diák egy német gimnáziumban
Podmaniczky Katinka: MAGYARNAK MARADNI – Hogy őriztem meg anyanyelvemet idegen nyelvi környezetben (4.) Egyetemi éveim
Podmaniczky Katinka: MAGYARNAK MARADNI – Hogy őriztem meg anyanyelvemet idegen nyelvi környezetben (5.) Végre valahára újra otthon
Podmaniczky Katinka: MAGYARNAK MARADNI – Hogy őriztem meg anyanyelvemet idegen nyelvi környezetben (6.) Megszületik első „francia” gyermekem
Podmaniczky Katinka: MAGYARNAK MARADNI – Hogy őriztem meg anyanyelvemet idegen nyelvi környezetben (7.) Küzdelmem anyanyelvemért ‒ Báró őseim Goethénél
Podmaniczky Katinka: MAGYARNAK MARADNI – Hogy őriztem meg anyanyelvemet idegen nyelvi környezetben (8.) A második „francia” unoka
Podmaniczky Katinka: MAGYARNAK MARADNI – Hogy őriztem meg anyanyelvemet idegen nyelvi környezetben (9.) Három ország, három mentalitás
Podmaniczky Katinka: MAGYARNAK MARADNI – Hogy őriztem meg anyanyelvemet idegen nyelvi környezetben (10.) A két- illetve háromnyelvűség előnyei és hátrányai
Comments