Podmaniczky Katinka: MAGYARNAK MARADNI – Hogy őriztem meg anyanyelvemet idegen nyelvi környezetben (12.)
A harmadik generáció
Vágyam, hogy legalább egyik lányom magyar emberhez menjen férjhez és visszatérjen „öshazámba”, nem teljesült. Sem a magyar nyelv elsajátítása, sem a magyar mentalitás szeretete, sem Budapest imádata nem terelte sorsukat ebbe az irányba. Ellentétben a „német” unokatestvérekkel, a kétnyelvűség mégis közel hozta őket az országhoz, rokonainkhoz és a magyarokhoz. Minden évben otthon töltenek két-három hetet, mindkettőjüket szívélyes kapcsolat fűzi unokatestvéreikhez. Gabika ápolja a barátságot három volt évfolyamtársnőjével. Beácska meghitt kapcsolatban áll keresztanyjával és bizalmas beszélgetéseket folytat két jó barátnőmmel. Budapestet mindketten annyira szeretik, hogy otthon érzik ott magukat és szívesen élnének ott.
Befejezve orvosi tanulmányait, Gabika úgy döntött, hogy a szakorvosi képzésre Dél-Németországba, Tübingenbe megy, ahol nagymamája és vele egykorú unokatestvére éltek. Ennek a döntésnek az lett az eredménye, hogy német kollégához ment feleségül, fájó szívvel búcsút mondva egy magyarországi jövő lehetőségének. Rövidesen megszületett kislánya, és ‒ nagy örömömre ‒ magyarul beszél vele. Julikánk tehát elvileg kétnyelvű, egyszerre sajátítva el a németet és a magyart.
Magyar nyelvű nagymamaként mindent megteszek, hogy továbbadjam a családi hagyományt, és Julika magyartudásást is bővítsem. A régi, lányaimmal gyakorolt nyelvtanítási technikám mellett elővettem a megőrzött játékokat, emlékeket is. Pici kora óta felfrissített magyar altatódalaimmal, mondókáimmal, gyermekjátékdalaim gyűjteményével nevelgetem, hol személyesen, hol a modern technika eszközeit kihasználva. Diafilmeket mutatok, rajzfilmeket nézek vele világhálón, könyveket olvasok fel, új babaházat eszkábáltam neki, amelyben papást-mamást, boltosdit, iskolásdit játszottam vele – amíg kicsi volt. Most már iskolás. Gyűjtögetem neki a legújabb magyar gyerekkönyveket, és együttléteink alatt, illetőleg minden hétfőn telefonon, esti mese gyanánt felolvasom őket, tanítom magyarul olvasni.
A siker mégis kétséges. Az évenkénti magyarországi nyaralásuk alatt sokat játszik két harmadfokú unokatestvérével, így remélhetőleg ő is megmarad fél, s nem negyed magyarnak! ‒ Ugyanis ő a valóságban negyed francia is, de erről csak hivatalos keresztneve – Juliette – tanúskodik, nem lévén sem rokoni, sem baráti francia kapcsolata.
Sajnos ez a fél sem biztos. Hiszen édesanyja már nem olyan szinten foglalkozik vele, mint egykor én a lányaimmal. Nem azzal a „hazafias” céllal. Nyelvtanulásában az érzelmi tényezőknél nagyobb szerepe van a praktikusságnak, hogy a magyar nagycsaláddal tudjon kommunikálni, ne érezze idegennek magát közöttük. Óvodás-iskolás kora óta természetesen jobban beszéli országa nyelvét, ahogy ez már szokott lenni a harmadik generációtól kezdve, s amit az ő esetében az is erősít, hogy német édesapja nem szívesen hallja a magyar szót imádott lánya ajkáról. Ezért édesanyja hét éves kora óta németül beszél vele apa jelenlétében. Ezenkivül erősen különböznek a nyelvtanulás körülményei. Egy csak németül tudó idősebb féltestvér jelenléte nagyon kevés időt hagyott az anyjával kettesben való játszásra, éneklésre, felolvasásra. Mint elfoglalt szakorvos, eleve lényegesen kevesebb időt tudott tölteni a gyerekekkel. Ezenkívül nem rendelkezik annyi nyelvtanulási módszerrel sem, mint nyelvtanár édesanyja. Nem utolsósorban pedig nincs benne az elszántság, hogy gyermeke mindenáron tökéletesen megtanulja anyanyelvét.
Unokám magyar nyelvtudásának fejlődése megerősít meggyőződésemben, hogy saját példám csupán egyéni példa, és nem általánosítható. Ezt több tényező magyarázza. Hosszú külföldi életem alatt számtalanszor megfigyeltem, hogy azok emberek, akik saját akaratukból váltottak hazát, zömükben nem ragaszkodnak ahhoz, nem igénylik, hogy gyermekeik beszéljenek anyanyelvükön. Fontosabb számukra a maguk és gyermekeik érvényesülése a választott új hazában. Az anyanyelv következetes használata nehéz, túl nehéz feladat a legtöbb, külföldön élő ember számára. Többségüknek annyira előtérbe kerül a beilleszkedés, az új haza nyelvének minél tökéletesebb elsajátítása – mely új életük feltétele is –, hogy nemcsak nehezükre esik gyermekeikkel kizárólag anyanyelvükön beszélni, de gyakran károsnak, hátráltató tényezőnek is tartják.
Utószó
Visszatekintve életem krónikájára, tudatossá válik bennem, hogy anyanyelvemhez való ragaszkodásom határozta meg életutam legfontosabb fordulatait. Ahhoz a férfihez mentem feleségül, aki rajongott a magyar nyelvért és a magyarokért. Neki köszönhetem, hogy tiz év vágyakozás után visszatérhettem hazámba, és szembenézhettem anyanyelvem romlásával. Ez a tudat – bár fájdalmas volt – ébresztette fel bennem a vágyat, hogy hatékonyan bővítsem magyar szókincsemet. Többek között ezzel a céllal tanítottam meg gyermekeimet anyanyelvemre, ápoltam és ápolom kapcsolataimat magyar rokonaimmal és barátaimmal. Ezért választottam magyar vonatkozású doktori értekezést, aminek köszönhetően végleges egyetemi állást is nyerhettem. Ez a sok tényező magyarázza, hogy elégedett, boldog emberré váltam, és nyugdíjba menetelem óta több időt tölthetek otthon. Miért tölt csak „több” időt, miért nem tér vissza véglegesen? – kérdezheti a kedves olvasó. Az, aki ennyire hűséges gyermekkora világához, hogy lehetne hűtlen ahhoz az országhoz, ahol már 47 éve él? Franciaországhoz köt Párizsban élő lányom, francia élettársam, és sok jó barátnőm, barátom, akik évtizeteken keresztül pótolták távol élő rokonaimat, segítettek abban, hogy új hazámban magyarként is otthon érezzem magam. Azonban, ha egyszer megszűnnének ezek a francia kapcsolatok, szívesen élném le utolsó éveimet magyar hazámban.
E meghitt családi képen mellettem unokám látható (a „harmadik generáció”), a másik oldalalamon a francia élettársam, majd a kisebbik lányom, vele szemben (félkönyéken) a nagyobbik lányom...
Előző fejezetek:
Podmaniczky Katinka: MAGYARNAK MARADNI – Hogy őriztem meg anyanyelvemet idegen nyelvi környezetben (1.) Anyanyelv? „Apanyelv”?
Podmaniczky Katinka: MAGYARNAK MARADNI – Hogy őriztem meg anyanyelvemet idegen nyelvi környezetben (2.) Kivándorlunk ‒ emigrálunk Németországba
Podmaniczky Katinka: MAGYARNAK MARADNI – Hogy őriztem meg anyanyelvemet idegen nyelvi környezetben (3.) Magyar diák egy német gimnáziumban
Podmaniczky Katinka: MAGYARNAK MARADNI – Hogy őriztem meg anyanyelvemet idegen nyelvi környezetben (4.) Egyetemi éveim
Podmaniczky Katinka: MAGYARNAK MARADNI – Hogy őriztem meg anyanyelvemet idegen nyelvi környezetben (5.) Végre valahára újra otthon
Podmaniczky Katinka: MAGYARNAK MARADNI – Hogy őriztem meg anyanyelvemet idegen nyelvi környezetben (6.) Megszületik első „francia” gyermekem
Podmaniczky Katinka: MAGYARNAK MARADNI – Hogy őriztem meg anyanyelvemet idegen nyelvi környezetben (7.) Küzdelmem anyanyelvemért ‒ Báró őseim Goethénél
Podmaniczky Katinka: MAGYARNAK MARADNI – Hogy őriztem meg anyanyelvemet idegen nyelvi környezetben (8.) A második „francia” unoka
Podmaniczky Katinka: MAGYARNAK MARADNI – Hogy őriztem meg anyanyelvemet idegen nyelvi környezetben (9.) Három ország, három mentalitás
Podmaniczky Katinka: MAGYARNAK MARADNI – Hogy őriztem meg anyanyelvemet idegen nyelvi környezetben (10.) A két- illetve háromnyelvűség előnyei és hátrányai
Podmaniczky Katinka: MAGYARNAK MARADNI – Hogy őriztem meg anyanyelvemet idegen nyelvi környezetben (11.) Örök diákság
Komentar