Politikai foglyok Starmer Nagy-Britanniájában: „Elkezdtük lemásolni azt, amit a régi Szovjetunió csinált” (Rhoda Wilson jegyzete)

Eredeti cikk:

Political prisoners in Starmer’s Britain: “We have started to copy what the old Soviet Union used to do”, By Rhoda Wilson on February 8, 2025

Schiller Mária küldeménye

„Elkezdtük lemásolni azt, amit a régi Szovjetunióban csináltak, ahol az emberek nem kritizálhatnak, nem kérdezhetnek. És bezárják őket azért, mert elmondják a véleményüket” ‒ mondta Gerard Batten egy szombati beszédében.

Múlt szombaton az angliai Londonban tartották az „Állítsuk meg az elszigetelést” elnevezésű tüntetést. Az Urban Scoop által szervezett gyűlés célja az volt, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy Tommy Robinson politikai fogoly, akit elszigetelten tartanak fogva, ami a mentális kínzás egy formája. A gyűlés arra is ráirányította a figyelmet, hogy a közösségi médiába tett bejegyzései miatt is bebörtönöztek már embereket, ami szintén politikai fogságnak minősül. A tüntetésen több ezren vettek részt, hogy támogassák ezeket a politikai foglyokat.

A gyűlésen Gerard Batten mondott beszédet. Batten brit politikus, aki 2018 és 2019 között az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártjának („UKIP”) vezetője volt. A UKIP alapító tagja volt 1993-ban, és 2004 és 2019 között az Európai Parlament londoni képviselője („EP-képviselő”) volt.

„A politikai foglyok korában nőttem fel” ‒ mondta Batten.

„Emlékszem, hogy olvastam olyan emberekről, akiket azért zártak be, mert elmondták a véleményüket, mert kritizálták és megkérdőjelezték a kormány programját. Az ilyen embereket börtönbe zárták, átnevelő táborokba vagy gulágokra kerültek” ‒ mondta.

„Természetesen ez itt [az Egyesült Királyságban] nem történt meg. A régi Szovjetunióban történt. És mi elkezdtük másolni azt, amit a régi Szovjetunióban csináltak, ahol az emberek nem kritizálhatnak, nem kérdezhetnek. És bezárják őket azért, mert elmondják a véleményüket”.

Keir Starmer az Egyesült Királyság Robert Mugabe-je lesz?

Batten Starmert marxistának nevezte. „A marxizmus első tétele, hogy el kell pusztítani a régi rendet és társadalmat” ‒ mondta.

Szerinte az Egyesült Királyságban ezt a tömeges illegális bevándorlás eszközeként fogják megvalósítani.

„A tömeges bevándorlás lebontja a nemzeti identitást, lerombolja a nemzeti lojalitást és a nemzeti kohéziót”

Keir Starmer a múltban kapcsolatba került marxista csoportokkal. Az 1980-as években részt vett a Socialist Alternatives nevű marxista magazin munkájában, és 1986 és 1989 között a szerkesztőbizottság tagja volt. A Socialist Alternatives a Nemzetközi Forradalmi Marxista Tendencia brit szekciója volt. Mivel kis csoport volt az Egyesült Királyságban, leginkább marxista magazinjáról volt ismert.

Úgy tűnik azonban, hogy Starmer ideológiai álláspontja az idők során változott.

2020 januárjában a The Times idézte Starmer szóvivőjét, aki a következőket mondta:

„Keir büszke szocialista... Azért indul ezen a [munkáspárti] vezetői versenyen, mert eltökélt szándéka, hogy a következő választásokon radikális munkáspárti kormányt hozzon létre”.

2020 márciusában a Vice idézte Starmer szavait:

„Még mindig szocialistának tartom magam. Hogy még mindig egyetértek-e mindazzal, amit a húszas éveimben tettem vagy mondtam, az más kérdés... Az ember menet közben szerez tapasztalatokat, de még mindig szocialistának nevezném magam”.

Az általános választások utáni első nagyobb beszédében Starmer megismételte, hogy „szocialistának” tartja magát.

Valóban, Starmer, mint minden munkáspárti miniszterelnök, tagja a Fabian Society brit szocialista szervezetnek. Starmer szoros kapcsolatot ápol a Fabian Societyvel; 2020-ban tagja volt a Fabian Society végrehajtó bizottságának.

Bár a Fabian Society ideológiai hasonlóságokat mutat a marxizmussal, a két szervezet útjai elválnak abban, hogy illiberális és degresszív ideológiájukat hogyan kellene a társadalomra erőltetni.

A Fabian Society a demokráciából a szocialista vagy kommunista társadalomba való fokozatos átmenetet támogatja reformista erőfeszítésekkel (pl. a meglévő politikai pártok áthatásával és a közpolitika befolyásolásával),

nem pedig forradalmi eszközökkel - „a forradalomhoz és a proletariátus diktatúrájához vezető osztályharc” -, ahogyan azt a marxisták szorgalmazzák.

Robert Mugabe

Most pedig hasonlítsuk össze Starmert Zimbabwe első diktátorával, az 1980 és 2017 között uralkodó Robert Mugabéval.

Mugabe az 1970-es és 1980-as években marxista-leninistának vallotta magát, és beszédében és rádióműsoraiban is így mutatkozott be, gyakran melegen beszélt olyan marxista-leninista forradalmárokról, mint Vlagyimir Lenin, Joszif Sztálin és Fidel Castro.

Ideológiáját tapasztalatai és iskolázottsága befolyásolta, és olyan marxista irányítású államokban keresett támogatást, mint a Szovjetunió, Kína, Észak-Korea, Vietnam és Kuba.

Mugabe a pánafrikanizmus, a marxizmus-leninizmus és a rasszizmus keverékére alapozta rendszerét, amely a feketék sérelemérzetét tükrözte és bátorította.

Mugabe ideológiai álláspontja azonban az idők során változott. A Szovjetunió és a keleti blokk marxista-leninista rendszereinek összeomlását követően „1991-ben a ZANU-PF eltávolította anyagaiból a »marxizmus-leninizmusra« és a »tudományos szocializmusra« való utalásokat; Mugabe fenntartotta, hogy »a szocializmus továbbra is a mi esküdt ideológiánk marad«” - olvasható a „Our Votes, Our Guns: Robert Mugabe and the Tragedy of Zimbabwe” című könyvben.

Célja volt, hogy Zimbabwét parlamentáris demokráciából egypárti szocialista állammá alakítsa át. Mugabe szocialista megközelítése inkább az állami irányításról és a fokozatos reformokról szólt, mintsem a munkás- és paraszti osztályok felhatalmazásáról. Politikája felülről lefelé irányuló reformokat és ideológiai változásokat tartalmazott anélkül, hogy a dolgozó tömegek véleményével foglalkozott volna. Uralkodását tekintélyelvűség, erőszak, megfélemlítés és a politikai ellenzékkel szembeni egyre csökkenő tolerancia jellemezte.

Az 1980-as évek végére világossá vált, hogy Mugabe szocialista kísérlete katasztrofálisan megbukott. 1990-ben a szabad piacgazdaság mellett kötelezte el magát, és elfogadta a Nemzetközi Valutaalap (IMF) által biztosított strukturális kiigazítási programot. Ez a gazdasági reformcsomag az állami vagyon privatizálását és az importvámok csökkentését követelte Zimbabwétól; Mugabe kormánya végrehajtotta az ajánlások egy részét, de nem mindegyikét. Ekkor már túl késő volt Zimbabwe, az egykor „Afrika ékköveként” ismert ország számára.

Ahogy a Wikipedia megjegyzi, az 1990-es évek folyamán Zimbabwe gazdasága folyamatosan romlott. 2000-re az életszínvonal 1980-hoz képest csökkent; a várható élettartam csökkent, az átlagbérek alacsonyabbak voltak, a munkanélküliség pedig megháromszorozódott. Aztán jött a 2000-ben kezdődött földrablás.

Kapcsolódó cikkek: A zimbabwei földrablás visszhangja: Dél-Afrika elnöke aláírta a törvényt, amely lehetővé teszi a fehér farmerek földjeinek elkobzását.

A 2002-es választásokat megelőzően a kormány megváltoztatta a választási szabályokat és előírásokat, hogy növelje Mugabe győzelmi esélyeit.

Az elnök bírálatát törvénytelenné tették azáltal, hogy új biztonsági törvényt vezettek be, amely bűncselekménynek minősítette az elnöki hivatal megsértését.

Ez a törvény súlyos pénzbírsággal és rövid börtönbüntetéssel járt, és a kormány bírálatának büntetésére szolgált.

A védelmi erők parancsnoka kijelentette, hogy a hadsereg nem ismer el semmilyen más választási eredményt, mint Mugabe győzelmét.

A több mint 20 éve hatalmon lévő Mugabe azt állította, hogy ezek, valamint a 2002-es elnökválasztást megelőzően a győzelmének biztosítása érdekében hozott egyéb intézkedések a gyarmatosítás elleni harcot jelentik.

„Mugabe zsarnokságának első negyedszázada után sok egyszerű zimbabwei nosztalgiával tekintett vissza [Ian] Smith korszakára, míg a rasszisták, a fehér farmerek, a fekete szakszervezeti tisztségviselők és a papok egy oldalon találták magukat, ellene fordulva. Milliók menekültek száműzetésbe, hogy elkerüljék a gazdasági kilátástalanságot és a rezsim elnyomását” ‒ jegyezte meg a Los Angeles Times.

Mugabe szocialista kísérletéből tanulságokat lehet levonni.

„Nem Mugabe volt az egyetlen karizmatikus szocialista, aki tönkretett egy országot és milliók életét” ‒ figyelmeztetett a The Federalist. „A szocializmus mindenhol és minden alkalommal megbukott”.