Prof. Bardócz Zsuzsa: Élelmünk az életünk (3/4)

Prof. Bardócz Zsuzsa az MTA biológiai tudományok doktora, alternatív Nobel-díjas gén- és élelmiszer-kutató. – A Magyarok XI. Világkongresszusán, 2024. VIII. 15-én tartott előadás alapján írt összegző tanulmány

A kép forrása: itt.

A szintetikus élelmiszergyártás másik alternativája az állati hús fogyasztása helyett az úgynevezett “szintetikus” (“sejt-tenyésztett”, vagy “laborhús”) termékek fogyasztása. Ennél az alternativ fehérjeforrásnál a kiinduló anyag az állatból vett biopszia. Az így nyert mintákban lévő őssejteket kiválasztják, tápfolyadék segítségével sejtkultúrában nevelik addig, amíg izomrostok nem képződnek. A tápfolyadék aminosavakból és egyéb tápanyagokból, valamint a sejtszaporodást segítő, hormonokat tartalmazó vérszérumból áll, amihez antibiotikumot is adnak. Amint az alábbi ábra mutatja, körülbelül húszezer izomrostból lesz egy hamburgernyi hús.

A laboratóriumi (cultured) hús vélt előnye, hogy egyetlen sejtből számos, különféle húsféle nyerhető, amelyeket változatosan lehet elkészíteni, húskockává, darált hússá, vagy szelethússá lehet alakítani.

Hogy mennyire környezetbarát a mesterséges vagy “cultured-meat” (a sejt-tenyésztett hús), arra a Food Technology Magazinban (2023.04.21) található a válasz, “A mesterséges hús környezeti hatásai: bölcsőtől a kapuig. Életciklus elemzés” című cikkben (DOI:10.1101/2023.04.21.537778).

A szerzők szerint minimum 4-25-ször több energiára van szükség az ilyen hús előállításához, mint amennyit a legelőn felnevelt állat igényel, illetve felhasznál.

Bill Gates kijelentette:

“Úgy gondolom, hogy a gazdag országok 100% arányban szintetikus marhahúst fognak enni. Végül is a zöldadó segít abban, hogy az emberek viselkedését megváltoztassuk, vagy ha nem, úgy a törvényi szabályozás teljesen átállíthatja a keresletet”.

Ez a kijelentés előrevetíti a legelőn tartott állatok húsának  a drasztikus áremelkedését, de azt is, hogy a táplálékok kiválasztását a vevők anyagi helyzete fogja meghatározni. Legalább is addig, míg ezt a lehetőséget a törvény engedi.

Gates szerint ugyanis várható, hogy törvényesen korlátozzák vagy megtiltják  a szabadon tartott állatok húsának fogyasztását, ha az emberek önként nem lennének hajlandók a természetes hús helyett a tenyészett vagy szintetikus alternatívákat választani.

A harmadik fehérje altarnatíva a rovarhús fogyasztása. A rovarok természet-barát fehérjék, amelyeket széles körben fogyaszt a világ népessége. Ez igaz. Sok országban fogyasztanak meghatározott időben a természetből összegyűjtött olyan rovarokat, amelyeknek bizonyos részeit, speciális módon elkészítik és megeszik.

Ez azonban nem ugyanaz, mint az a rovarfehérje, ami a szerves hulladékon, nagyüzemi módszerekkel, összezsúfoltan nevelt rovarokból készül, miután valamilyen technológia folyamat (zsírtalanítás és/vagyhőkezelés, őrlés, stb.) után kerül a táplálékunkba.

A porrá őrölt rovarfehérjéből fasírt, burger, szárított vagy fagyasztott por készíthető, amit mindenféle ételhez hozzá lehet adni. A lényeg az, hogy a petékből és a lárvákból a rovarok rövid időn belül kifejlődnek, nagy a fehérje tartalmuk és olcsón lehet a fehérjét “előállítani”.

Sok kultúrában (többek közt a miénkben is) a rovarok nem számítanak elfogadható tápláléknak.

Az elutasítás legyőzésére ezért összehangolt médiahadjárat indult mindenütt a világon, amely a rovarokat kiváló tápértékű csemegeként reklámozza.

Ezt bizonyítja az alábbi térkép is, amely megmutatja, hogy Európában, Ázsiában, Afrikában, Ausztráliában, Észak- és Dél-Amerikában melyik  városokat választották ki az egyszerre meginduló, összehangolt és intenzív reklámhadjáratra, hogy a rovarfehérjéket népszerűsítse, és hogy a táplálékfehérjékből ez a “csemege” minél nagyobb arányt képviseljen az élelmezésben.

2023 január 3.-án az EU 23/5. számú végrehajtási rendelete engedélyezte a részben zsírtalanított vietnámi szöcske fogyasztását az EU tagországaiban. Igaz, hogy a rendelet preambulumja elismeri az allergiával kapcsolatos problémákat, de a jelölést nem teszik kötelezővé. Ezek szerint: 

“(10) Szakvéleményében a hatóság azt is megállapította, hogy az Acheta domesticusból (házitücsök) előállított, részben zsírtalanított por fogyasztása a rákfélékre, a puhatestűekre és a poratkákra allergies személyeknél allergiás reakciót válthat ki. A hatóság megjegyezte továbbá, hogy az új élelmiszerbe további allergének is kerülhetnek, amennyiben ezek az allergének jelen vannak a rovarok táplálására szolgáló szubsztrátumban”. (A szerző megjegyzése: azaz abban a hulladékban, amivel a rovarakat etetik). “Ezért helyénvaló, hogy az Acheta domesticusból (házitücsök) előállított, részben zsírtalanított port tartalmazó élelmiszereket az (EU) 2015/2283. rendelet 9. cikkének megfelelően jelöljék”.

A közönséges mezei, azaz házitücskök (Acheta domesticus) részben zsírtalanított pora, a tücsökliszt most már megtalálható lesz

• a többféle gabonából készült kenyerekben és zsemlében, száraz töltött és töltetlen tésztatermékekben, kekszekben, pizzákban

• édességekben, csokoládétermékekben, diófélékben és olajos magvakban

• sörszerű italokban

• a húskészítményekben, húspótlókban, vegetáriánus hús-analógokban, szószokban

• feldolgozott burgonyatermékekben (chipsek)

• hüvelyes- és zöldségalapú készítményekben 

• tejsavó-porban, levesekben és leves-sűrítményekben, levesporokban

• a kukoricalisztből készült snackekben.

Más rovarokat is engedélyezett az EU a fogyasztók élelmiszereiben. A leggyakrabban fogyasztott rovarok a következők:

• a lisztkukac (Tenebrio molitor),

• a házi tücsök (Acheta domesticus),

• a csótány (Blattodea) és

• a vándorló sáska (Locusta migrans).

Egy fontos dologra azonban fel kell hívnom a figyelmet.

Lényeges különbség van az állati fehérjék, a különféle húsok és az engedélyezett rovarfehérjék között: eddig az állatokat előkészítve fogyasztottuk. A belet a bélsárral együtt kivették, mert ezt a mi kultúránkban az emberek nem eszik meg. A rovarpornál a „bélsár” is benne van a zsírtalanított fehérje őrleményben, amint ezt az amerikai Mike Adams élelmiszer laboratóriumban készített mikroszkópos felvételek bizonyítják.

A rovarok bélrendszerében és a testük felületén is élnek paraziták, amelyek különféle betegségek hordozói lehetnek. Eddig nem kutatták az ehető rovarok parazitáinak szerepét a rovarok okozta betegségek terjesztésében. Azonban az egyik megjelent tanulmányban (DOI: 10.1371/Journal.pone.0219303)a kutatók felmérték és azonosították a közép-európai gazdaságokban és állatkereskedésekben élő, ehető rovarok hordozta parazitákat. A rovarokat abból a szempontból vizsgálták meg, hogy parazitákat hordoznak-e és milyen fertőzéseket képesek átvinni az emberre és haszonállatokra, illetve milyen lehetséges kockázatokkal kell számolnunk, ha a háziállatok, vagy maga az ember fogyasztja ezeket a rovarokat, vagy a belőlük előállított készítményeket.

A kísérletben 300, a házi gazdaságból és állatkereskedésből származó, élő rovarokból (imagináriumok) vett mintát vizsgáltak meg. Ebből 75 lisztkukac, 75 házi tücsök, 75 madagaszkári sziszegő csótány és 75 a vándorló sáska volt. A 300 (100%) rovarfarmból vett és vizsgált mintából 244-ben (81,33%) mutattak ki parazitákat. 206 farm (68%) esetében az azonosított paraziták csak a rovarok számára voltak patogénok (azaz csak rovarokat képesek megbetegíteni); míg106 (35,33%) minta esetében a paraziták potenciálisan az állatok számára voltak paraziták (olyan mikrobákat hordoztak, amelyek képesek az állatokat megbetegíteni); és sajnálatos módon

91 vizsgált mintában (30,33%) a rovarok parazitái az emberek számára voltak potenciálisan patogének.

A szerzők szerint “a parazita fertőzéseknél a tudomány alábecsüli az ehető rovarok általi átvitel jelentőségét. Ez a kutatás bemutatja, hogy az ehető rovarok fontos szerepet játszanak a gerincesek patogén parazitáinak az epidemiológiájában, sőt,

az elvégzett parazitológiai vizsgálatok arra utalnak, hogy az ehető rovarok a legfontosabb parazitavektorok a házi rovarevő állatok számára.”

Ha azt is leírták volna, hogy az ehető rovarok a legfontosabb parazitavektorok a rovarfehérjét fogyasztó ember számára is, akkor ez a cikk valószínűleg nem jelenhetett volna meg.

A rovarok különféle mikroorganizmusok hordozói lehetnek, ezek között van a Staphylococcusaureus, Pseudomonasaeruginosa, Aspergillustamarii és Bacillus cereus(Banjoetal. 2005), A friss lisztkukac lárvákban spóraképző baktériumokat és Enterobacter spp. baktériumokat találtak (Klunder és mtsai. 2012). A begyűjtött vadon élő rovarokban fonálférgeket, parazita amőbákat: Giardia és Cryptosporidium fajokat találtak, valamint más állati patogéneket, amelyek a rovarok felületén vagy a bélrendszerükben élhetnek, esetenként a rovarok reprodukciójukhoz szükségesek.

Rengeteg a megválaszolatlan kérdés a rovarfehérjék fogyasztásával kapcsolatban:

• Nem lehet tudni, hogy a tenyésztett rovarok milyen mikrobákat hordoznak,

• El lehet-e pusztítani ezeket a feldolgozás során (a spóraképző baktériumok ugyanis túlélik a sütést, főzést) ,

• Mi és milyen mértékű a biológiai és a kémiai szennyezés kockázata.

A szerves hulladékon (ami bármi lehet a háztartási szeméttől az állati trágyáig) felnevelt rovarok tartalmazhatnak mycotoxinokat, peszticideket, nehézfémeket, dioxinokat, organofoszfátokat és klór-tartalmú növényvédőszereket, vagy bármi más, a hulladékban található toxint (mérget).

Míg más húsforrásokat tisztítva fogyasztunk, a rovarokat teljes egészében megesszük.

(innen folytatjuk)

---

Előző részek:

• Prof. Bardócz Zsuzsa: Élelmünk az életünk (1/4)

• Prof. Bardócz Zsuzsa: Élelmünk az életünk (2/4)