Robert F. Kennedy Jr.: „A mai társadalmunkban semmi sem jövedelmezőbb, mint egy beteg gyermek.”
Eredeti cikk (ahol a film is megtekinthető):
Az interjúban Robert F. Kennedy Jr. kifejti, hogy az amerikai egészségügy és a hozzá kapcsolódó iparágak, mint a biztosítótársaságok, kórházak, orvosi kartellek és gyógyszergyártók, pénzügyileg érdekeltek abban, hogy a társadalom tagjai, különösen a gyerekek, betegessé váljanak. Kennedy szerint a krónikus betegségek aránya drámai módon megnőtt az elmúlt évtizedekben, és különösen aggasztónak tartja az autizmus előfordulási arányát.
Kennedy erős összefüggést lát az azóta drasztikusan megnőtt oltási mennyiségekben. Az 1960-as években csak 1 az 1.500-ból vagy 1 a 10.000 gyerekből volt érintett, míg ma már a CDC adatai szerint minden 34. gyermek közül egynél diagnosztizálnak autizmust. Egyes államokban, mint például Kalifornia és Utah, ez az arány 1 a 22-höz közelít.
Kennedy úgy véli, hogy ezeknek a betegségeknek egy jelentős része elkerülhető lenne, és a probléma mélyen gyökerezik a jelenlegi egészségügyi rendszer profitorientált hozzáállásában. Különösen fájdalmasnak találja, hogy ezek a gyerekek, akiknek egészségesnek kellene lenniük, súlyos fogyatékossággal küzdenek, ami egész életük során függőségben tartja őket. Ezt a helyzetet sürgősen megoldandó válságnak tartja, és elmondása szerint életét is odaadná, ha csak egy gyereket megmenthetne ettől a sorstól.
Kennedy elkötelezettsége és eltökéltsége a gyógyszermaffia elleni küzdelemben komoly reményt adhatna a változásokra, ha ő vezetné az egészségügyet egy esetleges Trump-kormányzatban. Ő pontosan látja, hogy jelenleg a rendszer az emberek hosszú távú betegségeiből profitál, és nem az egészség megőrzése áll a középpontban.
Az interjú kapcsán gondolkodjunk, számoljunk egy kicsit:
Az 1960-as években az amerikai gyerekek általában 3-4 alapvető oltást kaptak.
Napjainkra az oltási rend drasztikusan kibővült.
Az Egyesült Államokban egy gyermek 18 éves koráig körülbelül már 70-80 adag különböző oltást kap, ha minden előírt vakcinát megkap.
A krónikus betegségek, például az autizmus előfordulásának emelkedésével Kennedy összefüggést lát az oltások számának növekedésével és ez a drámai növekedés vitathatatlan és ez minimum alátámasztja Kennedy kritikáját a modern egészségügyi rendszerről.
A gyógyszeripar számára maguk az oltások is jelentős bevételi forrást jelentenek, még nem számolva a Kennedy által felvetett oltási károkban szenvedő emberek további gyógykezelési bevételeivel.
Az oltóanyagok globális piaca 2021-ben körülbelül 65 milliárd dollár volt, és a várakozások szerint 2030-ra ez az összeg elérheti a 125 milliárd dollárt. A COVID-19 aljasság pedig még tovább növelte az oltások iránti keresletet, hozzájárulva e növekedéshez.
Az állami és nemzetközi szervezetek, például a WHO és az UNICEF, jelentős összegeket fordítanak oltóanyagok beszerzésére és terjesztésére. A GAVI, a globális oltóanyag-szövetség például 2020-ban több mint 9 milliárd dollárt fordított vakcinák beszerzésére és elosztására a fejlődő országokban.
Az oltások tehát nem csak a gyógyszeripar számára jelentenek stabil bevételi forrást, hanem a közegészségügyi rendszerekben is központi szerepet játszanak, biztosítva a cégek számára az állami szerződéseken keresztüli folyamatos bevételt.
És akkor számoljunk utána Kennedy felvetésének, hogy az 1960 óta drámaian megnőtt autizmussal élők mennyi bevételt hoznak a gyógyszeripar számára.
Ahhoz, hogy pontosan kiszámoljuk, mennyi bevételt termel egy autista gyermek a gyógyszeriparnak élete során, először néhány adatot kell figyelembe vennünk:
Életre szóló egészségügyi költségek egy autista gyermek esetében
Egy 2015-ös tanulmány szerint egy autista gyermek élete során az egészségügyi és gondozási költségek elérhetik a 2,4 millió dollárt az Egyesült Államokban, ha jelentős szellemi fogyatékossággal élnek. Ennek nagy része gyógyszerekre, terápiákra és állandó egészségügyi ellátásra megy el.
Feltehető, hogy ennek az összegnek körülbelül 30%-a gyógyszerekre és kapcsolódó orvosi ellátásra megy, ami összesen akkor durván 720 000 dollárt jelentene egy gyermek élete során.
Autizmus előfordulása 1960-ban vs. napjainkban
1960-ban az autizmus előfordulási aránya körülbelül 1 a 10 000-hez volt. Ma ez az arány nagyjából 1 a 36-hoz.
1960:
Az Egyesült Államok népessége akkoriban kb. 180 millió volt.
Az amerikai gyerekek száma nagyjából 60 millió volt.
Ebből autista gyerekek száma kb. 6.000 (1 a 10.000-ből).
2024:
Az Egyesült Államok népessége kb. 330 millió.
Az amerikai gyerekek száma kb. 75 millió.
Autista gyerekek száma 2.083.333 (1 a 36-ból).
Összes bevétel az autista gyerekek után a gyógyszeriparnak
1960:
Autista gyerekek száma: 6.000
Átlagos gyógyszerköltség élete során: 720.000 dollár
Összes bevétel: 6.000 × 72.0000 = 4,32 milliárd dollár
2024:
Autista gyerekek száma: 2.083.333
Átlagos gyógyszerköltség élete során: 720.000 dollár
Összes bevétel: 2.083.333 × 720.000 = 1,5 billió dollár
És most csak az autizmus növekedése okozta gyógyszeripari bevételi oldalnak számoltunk utána. Hány más betegséget okoztak, pl. csak a mostani covid oltások?!
Zárszóként: Kennedynek szerintem teljesen igaza van.
A gyógyszeriparnak csak az autista gyerekek számának drasztikus növekedésével a bevétele jelentősen megugrott. Míg 1960-ban körülbelül 4,32 milliárd dollárt kereshetett az autista gyerekek ellátásából, ez az összeg mára elérheti akár a 1,5 billió dollárt a számítás szerint.
Ez a helyzet több szempontból is problémás. Először is, a gyógyszeripar és a felügyeleti rendszerek anyagi érdekeltsége abban, hogy a betegszám növekedjen, mély etikai aggályokat vet fel. Ha a gyógyszeripar profitja nagyrészt a krónikus betegségek kezeléséből származik, akkor nem áll érdekükben a betegségek megelőzése vagy a betegek teljes gyógyulása. Ez azt eredményezheti, hogy a kutatás és fejlesztés inkább a tünetek kezelésére, mint a megelőzésre vagy a gyógyításra összpontosuljon, sőt, ahogy Kennedy is feltételezi, akár olyan szerek alkalmazása, melyek maguk is előidézhetnek krónikus betegségeket.
Továbbá, a részvényesek, akik profitálni kívánnak, a vállalatokat, így a gyógyszeripari cégeket is arra ösztönzik, hogy növeljék bevételeiket. Így a gyógyszeripari cégek számára előnyös, ha egyre több ember függ a gyógyszerektől és terápiáktól. Ez egy olyan rendszert teremt, amelyben az egészség helyett a betegségek fenntartása válik a prioritássá.
A felügyeleti rendszerek pedig, amelyek elvileg a közegészségügy érdekeit kellene hogy képviseljék, gyakran szoros kapcsolatban állnak a gyógyszeriparral, tőlük kapják a finanszírozásuk nagy részét. Ezek a szervezetek, így szintén a profitérdekelt szereplőktől függnek. Ez a betegek egészségére nézve természetesen káros hatásokat eredményez. Ez megnehezíti az átláthatóságot és a valódi közegészségügyi célkitűzések elérését, hiszen a szabályozók a legtöbb esetben biztosan nem képesek ilyen keretek között hatékonyan fellépni a gyógyszeripari cégek túlhatalmával szemben.
Ez a felállás abszolút torzítja az egészségügy prioritásait, ahol a valódi cél már nem az egészség fenntartása, hanem a betegségek profitálhatóvá tétele.
Comments